Rózsa Sándor Korzika szigetéről

Claude Érignac korzikai prefektus meggyilkolása óta Yvan Colonna volt Franciaország első számú terroristája. Az 1999-ben történt merénylet után minden rendőr őt akarta elfogni, hogy kihúzza a sziget önállósodási törekvéseinek méregfogát. Néhány hete siker koronázta az erőfeszítéseket, Colonna pedig vizsgálati fogságba került. Félő azonban, hogy a gyűlölt terrorista helyett hős került bilincsbe, aki könnyen mártírrá válhat a nép szemében.

Beszámolók szerint Colonna hidegvérű gyilkos, elszánt és gyakorlatias, valamint születése óta militáns nacionalista. Ebben lehet valami, ám a Colonna család nem élvezte sokáig a szépség szigetének csodáit, csak Yvan tizenöt éves koráig élt a szigeten, amikor is Nizzába költöztek. Az apa, Jean-Hugues Colonna ugyanis politikai pályára lépett, s a Szocialista Párt színeiben tanácsnok lett az önkormányzatban 1977-ben. Később a belügyminisztériumban is dolgozott tanácsadóként. Eközben az ifjú Yvan gyökereit próbálta felfedezni, s közeledni kezdett a nacionalista szervezetekhez. Ehhez persze hozzásegítette, hogy a szülők mindketten igen elkötelezettek voltak politikailag. Az apa már ifjan is a szocialista eszmékhez vonzódott, s sokszor bírálta Franciaországot, az egyébként breton anyanyelvű Cécile Colonna, az édesanya pedig meggyőződéses kommunista volt. Ebből a furcsa családból került ki a száz százalékig korzikai nacionalista Yvan, aki az anya szerint pedig a „legbretonabb” gyermekei közül.
Hogy megalapozza hírnevét, s részt vegyen a függetlenségért vívott harcban, Yvan húszévesen megszakította tanulmányait, s viszszatért szülőfalujába, Cargese-be, ahol pásztorkodásból tartotta fenn magát. Állítólag ekkor vette fel a kapcsolatot a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Fronttal (FLNC), amely a francia fennhatóság ellen küzdő legnagyobb szervezet. Visszatérése után a pásztor szinte kizárólag hazája szabadságával foglalkozott. Később az FLNC-vel szakítani kényszerült, amikor a szervezet bejelentette: tárgyalásokat kezd Párizzsal a békéről. A cargese-i pásztor így befejezte harcos napjait, s visszatért családja körébe. Legalábbis ezt gondolta mindenki, egészen a prefektus megöléséig. Akkor Franciaország visszaemlékezett Colonna viselt dolgaira, s egyszeriben tiszta lett a kép, ki is mozgatja a korzikai szabadságharcosokat.
Az Érignac-gyilkosság és a letartóztatás közötti időszakban Yvan Colonna személye legendássá vált. Senkinek nem volt vele baja, szerették a falubéliek, Korzika népe pedig felnézett rá. „Dicsőség neked, Yvan!” – hirdették az egész szigeten az ismeretlenek által kifüggesztett transzparensek.
Yvan ugyanakkor nem egyszerűen a cselekedeteivel hódította meg a korzikaiak szívét. Az ott élők számára a Colonna család tagjai az élet művészei, akik ha rosszat cselekszenek is néha, azt szilaj természetük miatt teszik, de nem rosszindulatból.