A „magyar Rambo” felém tart, egyetlen lépéssel átszökellve egy másfél méteres árkon. Tíz órát gyakorlatozik naponta a táborfalvai gyakorlótéren, a tűző napon. Hatkor kel és este tízkor fekszik, ilyenkor lelóghat a lábfeje a körleti ágyról. Pontosan két méter magas. Kézfogáskor eltűnnek az ujjaim a tenyerében.
Rozsi Csaba törzszászlós mintakatona. Háromszor volt külszolgálaton a boszniai KFOR és SFOR erőknél, most Irakba készül az augusztus első felében utazó magyar szállítóalakulattal. Július végéig különféle testnevelési, alaki és egészségügyi kiképzéseken, vezetési, fegyveres és békefenntartó gyakorlatokon vesz részt, közel 300 katonatársával együtt. Felkészülésének elengedhetetlen része a pszichológiai beszélgetés is, ebben a kiküldetésben ugyanis már naponta kényszerülhetnek gyilkolásra a halálos veszélynek kitett katonák.
– Ha a társaim életveszélybe kerülnek, ölni is képes vagyok értük – vallja be Rozsi Csaba, amikor az éles helyzetekről kérdezem. – Aki nem fél ilyen szituációkban, az hazudik. Mivel tűzszerész vagyok, rám úgy hat a félelem, hogy még jobban odafigyelek a feladatomra. A gyilkolásra természetesen nem lehet felkészülni, és senki sem kíván embert ölni, ezért a lőgyakorlatok vége felé anatómiai célokon próbáljuk ki, hogyan lehet úgy ártalmatlanítani az ellenséget, hogy nem öljük meg – mutat a lehetséges célpontokra a végtagjain.
Rozsi Csaba szerint nem a pszichikai felkészülés a legnehezebb, hanem a sivatagi körülményekre való előkészület keményebb gyakorlatai, amikor teljes menetfelszerelésben kell feladatokat végezni, harmincöt fok melegben. A több mint harminckilós felszerelés egyebek közt a sisakból, vegyvédelmi öltözetből, gázálarcból, repeszálló mellényből és egy málhaövből áll, amelyben a tartalék lőszereket, a rádiót, a vizet és a tartalék élelmiszert cipelik magukkal a katonák. A kontingens tagjainak az éghajlati viszonyok miatt egy különleges szerkezetet is vinniük kell magukkal, amelyet magyarul csak „tevecsomagnak” hívnak.
Ez egy olyan hátra erősíthető víztartály, amelyből egy csővel juttatják el a folyadékot a katonák szájáig. A cső egyes fejmozdulatoknál az ajkakhoz ütközik, arra figyelmeztetve a használóját, hogy állandóan innia kell.
Svéd László orvos vezérőrnagy szerint erre azért van szükség, mert a nappali 50, az éjszakai 30 Celsius-fokos hőmérséklet jelentősen megterheli a keringési rendszert. A tapasztalatok alapján ilyen időjárási körülmények között a napi 8-10 liter folyadék bevitele kötelező, ám ez a mennyiség is csak napi egy deciliter vizeletet „eredményez”, vagyis a többi a pórusokon távozik. Még nagyobb baj, hogy ilyen körülmények között az ember sokszor nem is igényli a folyadékot, és mire „megkívánja” a vizet, lehet, hogy már késő.
Az életük védelméhez természetesen kétfajta fegyvert is visznek magukkal a katonák. Mindegyikük felszereléséhez hozzátartozik egy kilenc milliméteres Parabellum kézifegyver és egy AK–639-es géppisztoly is. Az első lőgyakorlaton („belövésen”) ezeket próbálják ki, hogy beállíthassák maguknak a fegyvereket.
Nem nagy a lőtéren a lelkesedés. Az árnyékba húzódó, Rozsi Csabánál átlagosan ötven centivel alacsonyabb katonák lassan tápászkodnak a céltáblák felé, amikor a gyakorlatot levezénylő tiszt udvariasan, és a régi sorkatonák megrökönyödésére, azt mondja: „Kérem önöket, jöjjenek ide!” Mint az egyik kiskatonától megtudom, ez már az új idők szele, a fiatalabb tisztek megértőbben viselkednek, de megkövetelik a fegyelmet is.
Ebből nem sok látszik a sorakozónál. A görbe katonaoszlop láttán felmerül az emberben, hogy vajon mit szólna egy amerikai kiképző vagy egy tíz évvel ezelőtti magyar őrmester az alaki szabályok ilyen mértékű semmibevételéhez. Feltehetőleg akkorát ordítana, hogy a határig szállna a gyakorlóteret átszelő utak homokja, amely a sivatagot hivatott helyettesíteni a magyar haderő német katonai teherautóinak terepabroncsai alatt.
Van azért egy üde jelensége is a gyakorló missziónak. Bajzák Brigitta katonanő jóval elszántabbnak tűnik férfi társainál, pedig elmondása szerint a „fiúk a tenyerén hordozzák egy-egy bevetésen”. Ez nem egyszer veszélyes helyzetet is okozhat, hiszen ha egy nő sérül meg, akkor egyszerre több férfi figyelmét is elvonhatja a feladattól.
Kérdésünkre, hogy nem a katonaság miatt maradt-e még hajadon, nevetve válaszolja: „Ízig-vérig katonának érzem magam, de olyan is tudok lenni, mint egy kölyöktigris.” Majd ismét katonásra váltva hozzáteszi: előbb a főiskola, meg még egy misszió, aztán férjhez megyek.
„Harchoz!”, „Irányzékhoz!”, „Fekve tölt!”, „Lőlapokat beazonosítani!” „Tűz!” – hangzanak közben az ismert vezényszavak a közeli lövészállások felől. Néhányan elég rosszul céloznak, de Rozsi Csaba elsőre 23 találatot ér el a 25-ből, ami kiváló teljesítménynek számít. Nem hagy kétséget, hogy megérdemli a havi 1900 eurós zsoldot, amelyet az iraki kiküldetésért kap.
A katonák bérei beosztástól függően 1900 eurótól 3200 euróig terjednek – tudom meg Sramkó Mátyástól, a misszió parancsnokától. Ehhez persze meg kell felelni a kiképzésen, és el kell jutni Al-Hillahba, a magyar erők szálláshelyére. Sramkó Mátyás tájékoztatása szerint a város az első, néhány napos látogatás alapján biztonságosnak tűnik, de a szállítóalakulatot érhetik támadások is a szolgálata során. Egy parancsnok soha sem jelentheti ki, hogy felkészült katonája halálára, mert kötelességem úgy kiképezni az embereimet, hogy épen és egészségesen térjenek haza – hangsúlyozza a parancsnok, aki szerint a magyarországi és iraki gyakorlatozás minden bizonnyal elegendő lesz arra, hogy senkit se várjanak hiába haza az egyelőre hat hónaposra tervezett misszió után.
Miközben Táborfalván folyik az Irakba készülő magyar kontingens felkészítése, a „háttérben” is szervezőmunka kezdődött – derül ki a Magyar Honvédség weblapjáról.
Túri János mérnök ezredes, a Magyar Honvédség (MH) üzembentartási főnökének tájékoztatása szerint a magyar szállítókontingens és a biztonságáról gondoskodó erők a Bundeswehrtől vásárolt Mercedes, illetve Iveco tehergépjárművekkel, és BTR–80-as páncélozott szállító harcjárművekkel látják el feladatukat. Ezeket az eszközöket természetesen fel kell készíteni a sivatagi körülmények közötti igénybevételre. Meg kell oldani a gép- és harcjárművek vezető- és küzdőterének „pormentesítését”, a futómű és a fékrendszer átvizsgálását, átalakítását, az üzemanyag- és kenőrendszer sivatagi körülményekre történő átállítását. Ellátják a gépjárműveket, a híradógépjárműveket és a BTR-eket klímaberendezéssel, a legkorszerűbb híradástechnikai eszközökkel, valamint műholdas helyzetmeghatározóval is.
A járványügyi veszélyhelyzetekre már itthon fel kell készíteni a kontingens tagjait. Megkapják a kolera, a tífusz és más – a mi éghajlati övünkben ismeretlen – betegségek elleni oltásokat, ugyanakkor felkészítik őket arra is, hogy olyan, nálunk ismeretlen, speciális baktériumtörzsek ellen is védekezni tudjanak, amelyek a hadműveleti területen mindennaposak. Ellátják a kiutazó katonákat olyan ellenszérumokkal, amelyek életmentők lehetnek skorpiócsípés, kígyómarás, illetve ismeretlen rovarok csípése esetén is. Egyéni készletük részét képezik majd azok az ellenanyagok is, amelyek az alkalmazási területen esetleg fellelhető vegyi, bakteriológiai, illetve sugárzó anyagok káros hatását hivatottak semlegesíteni. A misszióban így nemcsak teljesíthetnek, hanem a szolgálatot betegségek nélkül túl is élhetik majd.
origo.hu
Magyar Péterék hazudtak a rendezvényük költségeiről
