Tiltott szója

Az Egyesült Államok és néhány más – a genetikailag módosított termékek forgalmazását nem tiltó – ország (például Argentína, Kanada, Kína) áruházainak polcán megtalálható élelmiszerek mintegy fele génmanipuláló technológiával készült.
A környezetvédők legnagyobb gondja, hogy a genetikailag módosított termékek forgalmazása elsősorban nem szakmai, egészségügyi, hanem szinte kizárólag kereskedelmi szempontoknak van alárendelve. Éppen ezért is állnak sokan értetlenül az előtt, hogy az Egyesült Államok bejelentette: vitarendezési eljárás lefolytatását kezdeményezi a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az Európai Unió ellen a genetikailag módosított élőlények kibocsátásának moratóriuma, illetve a témakör európai szabályozása miatt. Az évről évre hevesebbé váló vita tehát olyan szakaszába érkezett, amelyben ismét nem szakmai, hanem kereskedelmi gondolkodású szervezet – márpedig a WTO ilyen – hozhat döntést a kérdésben. Ráadásul míg a határozatok be nem tartásáért a nemzetközi nagypolitika színpadán legtöbbször csak egy „ejnye-bejnye” jár, addig a WTO döntésében vesztes féllel szemben a nyertes megtorló intézkedéseket, például büntetővámokat szabhat ki.
Az EU Franciaország, Ausztria és Luxemburg nyomására az elmúlt négy évben nem adott ki engedélyt genetikailag módosított termékek forgalmazására, s ez az amerikaiak számára makacs viselkedés évi háromszázmillió dollár kiesést jelent Washingtonnak.
Az Egyesült Államok kormányzata évek óta rosszallással figyeli ezt az európai elővigyázatosságot, amelyet indokolatlannak és a szabadkereskedelmi szabályok alapján illegális kereskedelmi korlátnak tekint. A jó ideje tartó konzultációk sikertelensége miatt az Egyesült Államok végül döntőbíróság felállítását kérvényezte, holott az európai szakértők szerint lenne számos más lehetőség is. Mint Werner Müller, az osztrák Global 2000 környezetvédelmi szervezet szakértője nemrégiben kifejtette, el kell oszlatni azt a félreértést, miszerint Európa a teljes tiltást tartaná az egyetlen megoldásnak, hiszen korábban már számos termék, így a szója és kukorica genetikailag módosított változatának behozatalát is engedélyezte.
Az EU 1990-ben szabályozta törvényileg először a génmanipulált élőlények hasznosítását, a törvény alkalmazására azonban csak 1996-ban került sor, amikor megérkeztek Amerikából az első módosított szója-szállítmányok. A termékek rögvest a figyelem középpontjába kerültek, s számos szervezet felvilágosító és tiltakozó akciókba kezdett. Tulajdonképpen ez a nemzetközi mozgolódás vezetett el odáig, hogy az európai fogyasztók szembefordultak a módosított alapanyagokból készült élelmiszerek kereskedelmével. A fogyasztók nyomására született meg tehát végül az uniós döntés, s nem pedig a termelőkére.
Így aztán az EU moratóriuma felállítása előtt kialakította máig érvényes álláspontját: a rendelkezésünkre álló tudományos bizonyítékok alapján nem dönthető el, hogy a genetikailag módosított növények és a belőlük készült élelmiszerek valóban biztonságosak-e. Tudományos konszenzus híján pedig az 1992-es Maastrichti-szerződésbe foglalt „elővigyázatosság elve” alapján az országoknak joguk van a kockázatos termékek forgalmazásának tiltására, rizikóelemzés nélkül is. Az álláspontok távolságát jól jelzi, hogy míg az öreg kontinens a moratórium mellett döntött, az Egyesült Államok még a termékek címkézését sem írta elő.
A genetikailag módosított termékek támogatói gyakorta hozzák fel érvként a szerencsétlen sorsú afrikai országokat, amelyeken sokat segíthetnének a viszonylag könnyedén s nagy számban előállítható élelmiszerek. A megoldás azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen még ha bizonyítanák is egyes termékek egészségre való ártalmatlanságát, akkor is kérdéses lenne, miként juthatnának el ezek az élelmiszerek Afrika fejletlen területeire. A világ gazdagabb felén ráadásul így is túltermelés folyik, a feleslegessé vált termékek mégsem az éhezők szájába, hanem a kukába kerülnek. Az Egyesült Államokat mindazonáltal foglalkoztatja a kérdés, hiszen számos afrikai és ázsiai ország hozza meg a közeljövőben döntését a „génpiszkált” termékek forgalmazásáról. Az USA-nak minden oka megvan azon félelmére, hogy a szegény országok sem fogják támogatni: az Egyesült Államokat egy ideig támogató Egyiptom úgy döntött nemrégiben, hogy jól felfogott érdeke legfőbb kereskedelmi partnere, vagyis Európa mellé állnia.
A törvényes konszenzus kialakítása mindenesetre nem sokáig várathat magára, hiszen az Európán kívüli, genetikailag módosított növényekkel hasznosított terület csak az előző évben 12 százalékkal nőtt, s míg növekedési rátájuk 1996-ban évi 1, 7 millió hektár volt, addig 2002-ben már ötvenkilencmillió hektár. Ma még nem tudható pontosan, mi lesz termékeik jövője, esetleges pozitív hatásaik megismeréséhez és kiaknázásához azonban mielőbb meg kell találni a megfelelő helyszínt.