Vissza a pillanatba

Ha az embör lánya úgyszólván éggy boltba születik bele, az jó is mög rossz is. Jó, mert mindönféle cukorkákhoz férhet az embör, rossz, mert hatkor köll kelni. A legtöbb dolog az embör feje fölött van, ez sé jó. Nem érni föl a vaskályha melletti asztalba a fiókot! Pedig abba’ különösen fontos dó’gokat tartanak. Úgy hívják: pé’z!
Az embör szeret a boltban lönni, szereti a mérleg apróbb rézsúlyait, a nagyobb vasból készülteket. Az egész üzletöt meleg petróleumszag lengi be. A petrós hordó oldalán az embör már eljátszogathat a bádogmérőkkel. Emiatt a hordó melletti hokedlin kezet köll mosni, lavór, szappan, törülköző. Ó, az a mönnyezetről csüngő, elérhetetlen, mézszínű papír, amire ráragadnak a legyek! A pult alatti világ az emböré. Az olajos padló szaga! Papírzacskók vannak itt, mög színös, mintás falvédő papirosok rollnikban. A pult mögötti fiókok világa megközelíthető, de magas. Különös betűk a zománcozott föliratokon, oldalt a színös plakátokon. Az embör persze tudja, mi a cipőkrém, a pótkávé, a sósborszesz. Az embörnek az anyukája, apukája keresködő. Az embör még nem sejti, hogy ő kunosan barna, sőt fekete, a legtöbb embör barna hajú és szömű, nem?
A hetipiacos napok előtt fölnyitják a lisztös, cukros, rizsös, sós zsákokat. Sószsák! – mondja a Gémes Jóska, a segéd, és a hátára vöszi az embört. Vizesnyócasokat öntöz éggy korsóból a padlóra.
És akkor a cukrok. Porcukor, kockacukor, mind lopható. A vövők a háromkilós, kucsmaformájú cukrokat tartják a legédösebbnek, abból a sövegcukorbul vágjon neköm, mondják. Pedig az embör tudja, hogy a legédösebb a selyömcukor, sokszor éggy marékkal is kivösz belőle. A legtöbb gyerök azt hiszi, hogy a piros-fehér promencli cukor a legédösebb, azt vöszik, ebből sokat kapnak a stanicliba. A fehér, omlós, kámforos cukorkát inkább az öreg nénik, bácsik viszik. Fizetés után adnak belőle éggy-éggy szemöt. Krumplicukrot is árulunk, de azt nem nagyon veszik.
Hatalmas üvegökbe áll a sós, hagymás hal, a ruszli. Az embör apukája, a világ legerősebb és legbátrabb emböre, aki nyaranta átússza a Tiszát is, szödörágat hoz vissza a szájában az embörnek, érött szödörrel… Írógépe is van ám! Szóval ő szereti ennyire a ruszlit. Nagy favillával szöd belőle, ha itt van. De érdekös, a parasztasszonyok is mögszerették a halat, akik rézgálicért, bugyigumiért, kénért, szőlőkötözéshöz való rafiáért, répamagvakért vagy dohányért térnek be.
Ha az embör elunta a boltot, ott az udvar. Az udvaron ott van a Török bácsi, aki hordókat készít. Gyalulja a dongákat, de jó! Tüzet is rak, vizet hint, és kötéllel, facsavarral szorítja össze a hordót, és abroncsot ütöget rá. Éggymaga el tudná szórakoztatni az embört, de a nagykapu fölött gyakran mögszólal a csöngő: tűzifát, szenet is árulunk. Mög a részögösök is jönnek, borért, pálinkáért. Odamögy az embör a pléhkádhoz, beletöszi a kezit a vízbe, de a nap még nem melegítette át eléggé. A kapu alatt vannak a nyulak. Nagyon szagosak, és nyírják őket. Az embör kedvence löhetőleg a legnagyobb, a Buda.
A kapukilincset az embör nem éri föl, a bolton át oson a szomszédba a nagymamájához, akit arra kér, hogy főzzön neki bőribe tojást, amit mások főtt tojásnak hívnak. Itt disznók, tehenek, lovak vannak, az udvaron röngeteg baromfi kapirgál. Nyilvánvaló, hogy az embör a sárga, pelyhös kiscsibéket szereti, de ha túl sokáig simogatja űket, akkor éggyször csak nem mozdulnak. Az embör szaladhat a nagymamájához sírva.
Szürkület felé ki löhet állni az utcára, egészen szorosan a falhoz lapulni. Füttyszó, kiabálás, kutyavicsorgás, kancsikadurrogtatás közepette itt hajtják végig először is a büdös kondát, aztán a porszagú, bégető, potyogtató juhnyájat, a méla gulyát a feketéllő bivalyokkal. Legjobban az utoljára gyüvő lovaktól félök. Dobognak, ágaskodnak, de én nem mozdulok.
Este mögjön az embör apukája, és vacsorázunk. Az övés nem jó, nem szeretök önni. Ha marhahús van, az embör apukája elmagyarázza, hogy gyerekkorában ők olyan szögények vó’tak, hogy szálanként ötték a húst. Ezön csak nevetni löhet. Disznót, süldőmalacot vágunk, és csomagokban érközik a szalámi, a kötözött sonka. Ha pedig a városban járt az embör apukája, azt onnan löhet tudni, hogy banánt, kókuszdiót, mandarint, narancsot hoz a táskájában, amit a legtöbb gyerök nem is ismer. Mi az, hogy nincs valami?

---