2002 – elérkezett a brókerek aranykora

A hagyományos jóléti államok kora lejárt – hirdette ki Medgyessy Péter miniszterelnök ünneprontó beszédében. A szót tett követi: adóemelésről és a költségvetési kiadások csökkentéséről tárgyal a kormány. Amit úgy kell értenünk, hogy adót emelnek a fogyasztóknak, de adómentességet kap a tőzsdenyereség. A K&H-t és az Inter-Európa Bankot érintő botrány kezelése rossz üzenetet hordoz a társadalomnak: fizessetek többet, ha nincs elég költségvetési bevétel, a VIP-ügyfeleket pedig bízzátok ránk, majd mi segítünk adót csalni. „Olyan, jobban működő államra van szükség, ahol az adófizetők forintjaival okosan, takarékosan bánnak. Ahol ezt érti az állam vezetése és megérti az adófizető” – szólt a kormányfő a Hősök terén, amelyet további bölcs, atyáskodó gondolatok kísértek: „Az időtálló jólétet úgy őrizhetjük meg, ha a közösség javait igazságosabban és méltányosabban osztjuk el.” (…) „Mert hazudni nem szabad: de nem is érdemes. Senkinek. Én a vitát szeretem.” A személyes hang után Deák Ferencet hívta segítségül: „Nincs sikeres Magyarország közmegegyezés nélkül. És ez a közmegegyezés akkor jöhet létre, ha rend van a fejekben, nyugalom a szívekben, biztonság az országban.” Nos, Medgyessy Pétertől ennyi szépet és jót a szocializmuson edzett hallgatóság sem bírt gyomorral, és kifütyülte a vitát szerető szónokot.

Az adócsalók köztünk járnak?

A fennkölt előadó bölcsessége annak felismerésében rejlik, hogy cinkos, aki néma. A kormánynak sem az MSZP-s, sem az SZDSZ-s tagjai nem beszélnek elsikkasztott pénzek elcsalt adójáról. Pedig a magánkönyveléssel, készpénzkihordással kiszolgált VIP-ügyfelek bizony adót csaltak öt évig! Hiszen a bank a húsz–negyven százalékos, ügylettől függő adót nem számolhatta ki, ha előtte nem könyvelte szabályosan, vagyis ha magánkönyvelés folyt a bankon belül. A kiemelt ügyfélkör a készpénzt, értékpapírt borítékban kapta, hogy a hozam nyoma eltűnjön. Miniszterelnök úr, ez a pénz nem hiányzik a költségvetésből? Vagy talán azt hiszik, hogy ez a köztörvényes bűncselekmény tényleg nem érint közpénzt? – mint azt Kovács László pártelnök ismételte Medgyessy Péter után. Pedig továbbgondolhatta volna a kérdéseket. Néhányat csokorba szedtünk neki. Az illegális jövedelem után nem fizetnek adót, na de akkor se adóköteles, ha kiderül? Akik korábban lehetővé tették a síbolást, ma a költségvetés ínsége mellett fel sem vetik az adó beszedésének szükségét, helyette a balek, becsületes adózót nyúznák adóemeléssel? Ez az okos, takarékos adózás? Szabad-e megengedni, hogy a sikkasztók állami segédlettel elfuthassanak az elcsalt adóval? Vajon nem kellett volna az APEH keretében már egy hónapja elszámolni az ismert névsorban lévők adójával, mielőtt a nyugdíjastól, a bérből élőtől, a vergődő vállalkozótól az élelem, gyógyszer, energia után több adót akarnának beszedni? Németországban a világelső teniszezőt el merték ítélni adócsalásért, csak mert „máshova költözött”. A mi csalóink a pénzt küldték „máshova”, az APEH mégsem mozdul. Rendet a fejekbe! – adta ki a parancsot a kormányfő. Az adófizetőében rend van – és az adószedőében? Hiszen miféle rend, miféle méltányosság az, hogy amíg egyesek a köztörvényes bűnügyek során szerzett jövedelmüket adómentesen tarthatják, addig a tisztes munkát túladóztatják? Amikor a K&H Bank kártérítést fizet az ügyfeleknek, akkor ott jövedelem van. De hol az adója? Hol az elmúlt öt év adója és kamatai? Ebben az ügyben a milliárdok harmadnyi adója is milliárdokat tesz ki. Milyen biztonság az, amikor az APEH a vállalkozókat ezer forintokért szorongatja, a tőzsdejátékosokat sok-sok milliárddal futni hagyja? S felügyelheti-e az APEH-et az a pénzügyminiszter, akinek korábbi bankvezetése alatt ez a játék adómentesen folyhatott? Aki hivatalba lépése másnapján eltávolította az APEH-elnököt utód nélkül, holott maga minősítette ezt boszorkányüldözésnek? Ma Magyarországon az a helyzet, hogy az a pénzügyminiszter terjeszthet elő adóemelést, reálbérstopot, akinek figyelmét elkerülte: az általa vezetett pénzintézetben minden további nélkül lehetett sikkasztani, ellenben az összes adózó teljes adatbázisát jogellenesen lemásolhatta. Aki a visszaélések feltáróját, a PSZÁF elnökét az összes jogszerű fórumot megkerülve akarja eltávolítani ahelyett, hogy azonnali adóvizsgálatokkal, a számviteli fegyelem megsértése, a hamis adóbevallás miatt a társadalmunk megromlott „krémjét” becsukatná. Vajon miféle nyugalmat vár a szívekbe a bankár-miniszterelnök akkor, amikor ezzel a kormányzati munkával egyszerre mentik a tolvajt és sarcolják a meglopottat? Amikor kergetik a felügyelőt, a legfőbb ügyészt, aközben a dokumentált felelősöket meg sem gyanúsítják? Miféle közmegegyezés lehetséges akkor, amikor az élelmiszer, gyógyszer, energia, közlekedés és sok más termék fogyasztási adójának emeléséről, a sarc elkerülhetetlenségéről papolnak a világ talán legerősebb adóprése alatt nyögőknek? Vajon miért késik az APEH adóvizsgálata ama társaságoknál, amelyeket a rendőrség már feltérképezett, s amelyeket már a Legfőbb Ügyészség is ismer? A Medgyessy Péter irányította Inter-Európa Bankról és ügyfeleiről van szó, akik a deviza-, számviteli, pénzmosási és adózási bűncselekmények sorában lehetnek vétkesek. Valóban, cinkossá lesz a néma, akkor is, ha bársony a széke, és épp az adóprés csavarásával van elfoglalva.

Ha ezt Marx a klubban elmesélné!

A Bank és Tőzsde szaklapban a brókerek összefoglalták a választások előtti igényüket. Mit kíván a tőzsdés? Szocialistát a hatalomba! – foglalhatnánk össze. „A pártszimpátia kérdése a tőkepiac berkeiben már régen eldőlt” – mondták a mi brókereink. Az Orbán-kormányt nem kedvelték „néha egyenesen az az érzésük támadhatott, mintha a politika büntetni kívánná a börzét körülvevő társadalmat”. A nyilatkozók a „Mol gázüzletága körüli hercehurcára” vagy „az egyéves teljes gyógyszerárstopra” gondoltak. Véleményük szerint „több hideg fuvallatot hozott az elmúlt négy év, és meglehetősen kevés kapálást és csapadékot a tőkepiac veteményének”. Az MSZP viszont privatizációt, előnyöket ígért: „Nincs ok kételkedni ebben, hiszen ugyanez a politikai formáció 1994 és 1998 között már véghezvitt egy nagyszabású tőkepiaci privatizációt, amely a BÉT »aranykorát« vezette be. Minden érintett egyetért abban, hogy ezt a bizalmat mihamarabb tettekkel igazolja az új kormány” – olvasható. A tőzsde körüli pár száz ember több részvény forgásával több (spekulatív) nyereséget szeretne a „semmiből” – itt a privatizáció indítéka. Tudnunk kell, hogy a tőkepiaci pénz nálunk nem vesz részt a gazdaságban. A tőzsde a pénzügyi buborékfújás és a gazdaságpolitikai hangoskodás helyszíne. Itt a társadalom gondjai iránt nincs elkötelezettség, sőt, minél kisebb az építés, annál több megtakarítás jut a brókerhez. Ez az, amit szerintük ösztönözni kell. Az útépítés 13 milliárdja a spekulációs játékba kerülve fékezte a tényleges építést. A tulajdont vagy adósságot jelentő értékpapír hasznos lehetne a működő tőke mozgására is, de ma nincs vállalati kötvény, nincs tényleges, cégfüggő részvénypiac. Van viszont a hatalmas indexspekuláció, ami egyszerűen szerencsejáték. Az indexekkel a tőzsde maga gyártja saját zsetonját, hogy legyen „termék”, amivel a szenvedélyes kaszinózó családjához hasonló, társadalmi léptékű kárt okoz a megtakarítások elszívásával és a fedezet nélküli, diszfunkcionális pénzcsinálással. A miniszterelnök, pénzügyminiszter, miniszterelnöki kabinetfőnök ebben a produktum nélküli, szerzésre berendezkedett körből megőrzött kapcsolatokkal került a kormányba. Az adóztatás és kamatpolitika ezzel eldőlt.
László Csaba a K&H bank vezérigazgató-helyetteseként a költségvetésről úgy nyilatkozik, hogy az semmiképpen sem lehet expanzív, sőt szerinte, „a vállalati hitelezésben hosszabb távon búcsút kell mondanunk a már-már tűrhetetlenül alacsony kamatoknak.”. Mégis miniszter lett. A PM által is elismerten rettenetes hibaként háromszori kamatlábemeléssel évi 310 milliárd forint többletkiadást okozott a költségvetésnek, és többszörösét a gazdálkodóknak, ami visszaeséshez vezet és mérsékli az adófizetési képességet, de nagyszerűen növeli a banki nyereséget. E hiba most adóbevételt kíván, mert a hitelezők nem szeretik a hiányt. Más kérdés, hogy ők a leginkább haszonélvezői a megnőtt reálkamatnak. De vajon ez a méltányos jövedelemátcsoportosítás? Ha hiba volt, miért nem korrigálják, ha meg mégsem az, akkor talán ez az elvárás a szakmai körből? Így mondta László még a választás előtt: „Más típusú növekedés áll előttünk. (…) Fel kell készülni arra, hogy az ügyfelek sokkal kockázatosabbak lesznek.” Azaz jönnek a csődök. És lőn. Itt vannak a gyárbezárások mint a pénzszűkítés, kamatemelés jól ismert következményei. László számára nem a vállalkozás, nem a család a fontos, hanem hogy a rossz adóssá vált ügyfél ne okozzon kárt a banknak. Ezt hívják a brókerek „aranykornak”. László szerint „a versenytársakhoz képest extrának számító központi elvonás terheli a magyar bankrendszert”, holott elismeri, hogy „ugrásszerűen megnőtt a bankok jutalékbevétele”. Meg is változott az adózásuk, még mondja valaki, hogy nincs adócsökkentés. A tőkepiac szereplői adómérséklést, a szabályok egyszerűsítését, az állami vagyon széles körű eladását, a magánnyugdíj- és más befektetési alapokba való befizetések ösztönzését és a felügyeleti díj mérséklését kérték. Mindezt a miniszterjelölt megígérte, a teljesítését most éljük át. „Az önkormányzatok fejlesztési forrásai elosztásában kívánunk teret nyitni a piaci megoldásoknak” – mondta László. Gondoljunk csak Kőbánya eltűnt milliárdjaira! Nincs elég jövedelme az embereknek, nincs elég adóbevétel, nincs elég az önkormányzatoknak, tehát vegyenek fel kötvénnyel hitelt, és a brókerek tapsolnak! Amit persze a felhasználásig letétbe helyezhető pénzből később eltapsolnak. Majd jön az új testület, és kezdődhet minden elölről.
László Csaba a pénzpiacon eltűnt pénzek miatti kártérítést adó Befektetési Alaphoz óvatosan állami garanciát ígért, ami az általa irányított bank eseményei alapján akár természetes is lehet. De mit szól a kulcsárkodás számláját fizető adózó? Megkérdezte tőle valaki egyáltalán? László 2002. április 19-én nyilatkozott arról is, hogy a felügyeletnek fizetendő díjakat át kell strukturálni, hogy ne torzítsák el a piacot. Ez brókernyelven a mérséklést jelenti, vagyis ne nyüzsögjenek az ellenőrök. Még sokat lehetne idézni László Csaba pénzügyminiszter-jelölti programjából, de a címe is elég lenne: „Adjunk esélyt a tőzsdének.” A többit átéljük.

Az is bolond, aki dolgozik

Kukkantsunk bele, hogy milyen változások bújtak meg a 700 oldalas adószabályokban, amióta a Medgyessy-kormány hatalomra került. Csupa jó hír a spekulációnak, a Bank és Tőzsde január végén lelkesen üdvözli a változást: „A személyi jövedelemadóról szóló törvény számos barátságos intézkedést hoz 2003-ban a befektetők számára.” A cikk hangsúlyozza, hogy mindezzel igen kedvező feltételeket kínálunk a régióban. Ez tehát a lényeg! A spekulatív tőke vonzásával és a mit sem tudó polgár eladósításával a felhalmozható jövedelmet bátran engedjük ki, a helybeli pedig belerokkanhat. Ettől az évtől az a kiváló helyzet áll fenn, hogyha a pék kenyeret süt, akkor adót fizet, ha abbahagyja és pénzét brókerre bízza, akkor nyeresége adómentes a tőzsdén. Ha meg kulcsárkodva más teszi el a nyereséget, annak is adómentes. Igazi szocialista módosítás. Ma még csak a hazai tőzsdenyereséget illeti a nullaszázalékos adókulcs, jövőre az egész Európai Unió tőzsdéjén játszhatunk adó nélkül. Hát nem szép? Vigyük a pénzünket, minek itt beruházni és áfát, iparűzési és százféle más adót fizetni! Tessék bezárni az üzemeket, szélnek ereszteni a dolgozókat, elkótyavetyélni az ingatlant, és nemzetközi tőzsdékre bízni pénzünket! Ha valakit érdekel, nézze meg a K&H Amerikai Alapja „hozam” elszámolását, borzonghat egy kicsit! Micsoda őrült az, ki munkahelyet létesít, termel, elad, gyötrődik, küzd, és adózik is! Gyerünk a tőzsdére, hogy legyen „zseton”, adjuk el az állam még megmaradt vállalatait, kórházait, egyetemeit, és mi leszünk a legfejlettebb gazdaság. Az áramszünetben majd Medgyessy Péter volt miniszterelnök, László Csaba volt pénzügyminiszter kitűnő üzletet csinálhat gyertyaárusításból.

A börzén persze veszíteni is lehet, és akkor az adómentesség nem élvezhető – gondolnánk. Ám tévedés, a tőzsdén kívüli értékpapírügyletek nyereségét húsz százalék, az úgynevezett származékos termékek nyereségét negyven százalék adó terheli. A tőzsdén kívüli nyereség adóalapja azonban ez évtől csökkenthető a tőzsdei vesztességgel. Szóval húsz–negyven százalék adót kellene fizetni a tőzsdén kívüli spekuláció után, de az adóalapot a tőzsdén megtervezett veszteséggel el lehet tüntetni. Ehhez csak egy jó barát kell, aki a nyereséget először átveszi, majd visszaadja. Ne csodálkozzon senki, ha a K&H vagy más pénzintézet szabályszerűen fogad be veszteségre megbízásokat.

Persze ez nem minden. Ha például karácsony táján esetleg veszteséghullám rohanna végig a tőzsdén, és kevés nyereségbefogadó lenne, akkor az idei változások mentőkötelet nyújtanak a játékosoknak: idén már az ügyleti veszteségek az adóévek között mozgathatók. Eltehetők, elővehetők, sőt akár áruba bocsáthatók. Ez az új „tőzsdetermék”, amelynek előállításához a következő receptet kell követni: a nagy nyereség mérséklésére dunsztoljuk veszteségünket, mint a befőttet, és csakis ínséges időben vegyük elő. Ugye, milyen kedves megoldás a nyugdíjasnak, aki kénytelen az így kimaradó adót megfizetni a kenyér után vagy villanyszámlában? László Csabától pedig tudjuk, nem szereti az ellenőrzés tükrében nézegetni magát. Nos, a szolgáltatóknak nem kell már negyedévi jelentésekkel bajlódni – Kulcsárnak is sok gondja volt vele –, már csak évente kell jelentést írni a felügyeletnek. Közben pedig szabad a vásár.

Tej, kenyér, emelt villanyszámla. Mindezt az adózott jövedelmünkből fizetjük, s most a növekvő forgalmi adó is mellé jön. Ellenben ha a tőzsdére visszük pénzünket, nincs forgalmi adó, ha élet- vagy más biztosítást veszünk rajta, az erre a célra költött pénzünkhöz a költségvetés még ad húsz százalékot. László Csaba a tőzsdének ígért esélyt, tehát ettől az évtől kezdve, ha növeljük a biztosítónak befizetésünket, akkor a többlet után a költségvetés még tíz százalékot ad. Nos, az infláció felpörgetésével ez a nominális növekmény reáltöbbletet hoz a biztosítóknak, de szegényedést a költségvetésnek. Sebaj, majd az adóemelésből telik rá, vagy hitelt veszünk fel gyermekeink örömére! S még mindig nem vagyunk a végén: a támogatás bázisát duplájára növelte a kormány, van miből dotálni szegény biztosítási vállalkozásokat.

A bérek személyi jövedelemadója nő a sávok változatlanul hagyásával, az infláció mellett. Bezzeg, ha osztalékból van jövedelmünk a tőzsdén vagy környékén, a 20 százalékos tartomány ez esetben lényegesen feljebb csúszott, tehát a 30 százalékos szintre kisebb hányad jut. Az osztalék utáni 11 százalék egészségügyi hozzájárulást eltörölték. Sebaj, úgyis eladjuk a kórházakat. A várható életkor egyébként sem hosszú, csökken a népesség, hát miért ne növelnénk a tőke hozamát? Tipikusan szocialista változás ez is.

Ma kisebb-nagyobb gazdasági csoportokban (például a Gyurcsány-féle Altus Rt.) – kapcsolt vállalkozásoknál – külön játék a pénz és nyereség mozgatása, határon innen és át. A kölcsönzött pénzért piaci kamat jár, amit fel is számítanak. A kamatjövedelmet azonban 9 százalék, a tényleges tevékenysége nyereségét 18 százalék effektív adó terheli. A brókerek szerint ez remek adótervezési lehetőséget teremtett a csoportoknak. Lefordítva: remek legális adókerülést. Kevesen tudják – hiszen féltve őrzött titok –, hogy bért értékpapírral is lehet fizetni, amivel az extra nagy járulékok fizetését el lehet kerülni. A gazdasági társaság a minimálbérű dolgozóit a saját, mondjuk hondurasi off-shore cégének részvényeivel honorálja, ami még csak nem is papír, csupán számítógépes jel. Ezt azután hároméves határidőre visszavásárolja, addig a részvény ellenében „hitelez”. A dolgozó csak egy formanyomtatványt ír alá, és megkapja a minimális feletti járandóságát is, mint prémiumot. Ez esetben a társaság nemcsak mentesül a járulékoktól – az egészségügy pedig a bevételtől –, hanem még adókedvezmények is megjelenhetnek. A részvény ugyanis tőke, a hozama pedig osztalék! Ugye, érthető? A nagyon előnyös eljárást idéntől – az értékpapírral való premizálási terv benyújtásával – a pénzügyminiszter, azaz László Csaba engedélyezi.

Medgyessy Péter miniszterelnök maga a talány. Azt mondta az ünnep előestéjén, hogy „egyenlő esélyt kell adni mindenkinek”. Vajon mire gondolhatott?

(A következő rész lapunk csütörtöki számában olvasható.)