A bagdadi nők a „béke” vesztesei

Mikor megbuktatták Szaddám Huszein rendszerét, egy szabadságot és rendet nyújtó Irak létrehozásáról beszéltek. Noha javában zajlik az új közigazgatás kiépítése, a biztonságos ország képe eddig csak álomnak tűnik. Az iraki közbiztonságról siralmas képet nyújt a nők kiszolgáltatott és gyakran megalázó helyzete is.

Bár a hatóságok nem vezetnek statisztikát a nőket ért sérelmekről, a Human Rights Watch nemzetközi emberjogi szervezet legalább huszonöt olyan esetről tud, amikor iraki nőket raboltak el és erőszakoltak meg. Valószínű, hogy sok egyéni tragédia örökre leplezett marad. A mohamedán Irakban ugyanis a megerőszakolt, becsületétől megfosztott nő lemoshatatlan szégyenfoltot jelent az egész család számára, és gyakran maga az apa vagy a férj öli meg az erőszak áldozatává vált asszonyt, aki ezért inkább örökre hallgat a történtekről, vagy végez magával, hogy ezzel viszszaszerezze családja becsületét.
Az áldozatok közt sok a gyermek, mivel ők még védtelenebbek a gyakran csoportokban járó erőszakejtőkkel szemben, és koruk miatt arra is kisebb az esély, hogy lebuktassák azokat. De nem érzik magukat nagyobb biztonságban az idősebbek sem. Sokan csak azért járnak fátyolban, hogy ne vonják magukra a figyelmet, mások fiaik kísérete nélkül nem mernek az utcára lépni. Félnek munkába járni, a lánygyermekeket nem engedik szüleik az iskolába. „Régebben a rendőrség ott volt mindenhol, rendőr állt az iskola mellett is. De az amerikaiak csak a vizsgák ideje alatt biztosították a környéket” – panaszolta újságíróknak egy lányait féltő, háromgyermekes apa. Míg fennállt az iraki diktátor elrettentésen alapuló rendszere, a rendőrség szigorral lépett fel, nemcsak a belső ellenzékkel, de a bűnözőkkel szemben is. Minden sarkon a rezsim rendőrei álltak, és ez nemcsak félelmet, de egyfajta biztonságérzetet is adott az embereknek.
A kialakult helyzet miatt Szaddám Huszein rezsimjének megdöntése óta első ízben vonultak utcára a nők Bagdadban, jog- és esélyegyenlőséget, valamint a nők elleni erőszak azonnali megfékezését követelve. Az eseményen Janar Mohammed asszony, az Iraki Független Nőszövetség vezetője felolvasta azt a Paul Bremernek, az iraki amerikai adminisztráció vezetőjének címzett levelet, amelyben a nők és a gyermekek jogait garantáló törvények mielőbbi meghozatalát sürgették.
A tüntetők és a nyugati emberjogi aktivisták egybehangzó véleménye, hogy egy társadalom szabadságának és demokratikus voltának fontos fokmérője a nők helyzete. A gyengébb nem jogai Szaddám Huszein alatt is korlátozottak voltak, például az erőszaktevő mentesült a büntetés alól, ha feleségül vette áldozatát. A béke „kitörése” utáni káosz nosztalgiát ébreszthet a diktátor alatti rend után. Ez pedig nem segíti a külföldi katonák elfogadottságának növelését, és azt is jól mutatja, hogy Irak jelenlegi állapotában fényévekre van az amerikaiak által ígért és megálmodott országtól.