Törvény írja elő a Magyar Állatorvosi Kamarának (MÁOK), hogy milyen, korábban állami feladatokat kell elvégeznie. Ugyanezen törvény azt is megfogalmazza, hogy az átvett feladatok költségeit az állami költségvetésnek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) számára át kell utalnia. A központi költségvetés azonban, sok egyéb megszorítás mellett, a következmények különösebb mérlegelése nélkül megspórolja ezeket a pénzeket, így az állatorvosok jelenleg gyakorlatilag pusztán hivatástudatból végzik járványfigyelő, állat-egészségügyi ügyeleti tevékenységüket. Egyelőre.
Az állatorvosok állatorvosi lova az a törvényi kesze-kuszaság, amely az egész magyarországi állat-egészségügyi rendszert jellemzi, az élelmiszer-biztonságtól az állami és a magánpraxis keveredéséig.
– A humán orvoslásban konkrét szabályok rögzítik az állami tisztiorvosi szolgálat működését, feladatkörét, és ott egyértelműen elkülönül, hogy ki dolgozik az államigazgatásban, és ki folytat praxist – világítja meg az egyik alapvető ellentmondást Mile Sándor, a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke. Aztán hozzáteszi: az állatorvosoknál mindez keveredik, holott sürgető EU-előírások is kötelezővé teszik az egyértelmű, tiszta helyzetet. Jelenleg aki ellenőrzéseket végez, engedélyez, ugyanott gyógyíthat is, vagy akár ellenőrizheti saját magát. Keverednek az érdekek, a viszonyok, és ennek a káosznak csak egyik megnyilvánulási formája a mostani ügyeletidíj-ügy.
– Gyakorlatilag a haszonállatokról van szó, amelyek egészsége, túlzás nélkül mondhatom, nemzeti ügy – teszi érzékelhetővé az összefüggéseket Farmoson a helyi állatorvos, Felde István. Természetesen az is baj, ha Rozi néni macskájának rámegy a farkára egy autó, de végül is kedvtelésből tartott kisállatról van szó, és az illetékes magánállatorvos bizonnyal megtalálja a helyes megoldást. Más súlyú feladat, amikor éjszaka hívják az ügyeletest, mert valamelyik tanyán például begörcsöl egy ló. Ilyenkor Felde doktor beindítja a húszéves Wartburgot, és akár esik, akár fúj, megy, elvégzi a kezelést, ellátja tanácsokkal a háziakat, otthagy némi gyógyszert, aztán megy haza, hátha tud még aludni egy kicsit.
Ha nincs ügyelet, sok esetben másnapra elpusztulhatnak az állatok. Gyakran előfordul, hogy bár fertőző betegség miatt történt az elhullás, ezt nem ismerik fel az állattartók, nem is szólnak az orvosnak, és az elpusztult állatot feletetik a többivel: kutyával, macskával, disznóval…
Nemzetgazdasági üggyé pedig akkor válhat a dolog, ha ügyelet híján emiatt járvány üti fel a fejét. Egy borjú ugyanis nemcsak attól biceghet, ha kőbe rúgott vagy gödörbe lépett, hanem száj- és körömfájás miatt is. Az sem mindegy, hogy ezt péntek este állapítja meg az állatorvos, vagy hétfőn délelőtt, amikor esetleg már az egész környéket megfertőzte. Ilyenkor már nemcsak egy állat elhullása okozta állattartói veszteségről van szó, hanem súlyosabb esetben megtörténhet az állati eredetű termékek teljes exportjának tartós letiltása is – és mindez az állatorvosi ügyeletek megoldatlansága miatt. Az első lépcső ugyanis a járványfigyelésben a magánállatorvos, aki készenlétben van, a telefon mellett. Ő megy ki a bejelentésre, ő dönti el, hogy helyszínen gyógyítható betegségről van szó, vagy mondjuk sertéspestisről, amit azonnal jelentenie kell a hatósági állatorvosnak. Ezt szükség szerint követheti újabb szakértői vizsgálat, mintavétel, esetleg intézet bevonása – de a kulcsszerep mindenképp a magánállatorvosé.
A jelenlegi válsághelyzet azért alakult ki, mert a törvényi előírásnak megfelelően elvégzett állatorvosi ügyeletekért az előírásokkal szemben az állatorvosok nem kapnak ügyeleti díjat. A konfliktus kialakulásában a törvény szövege is ludas, mert általánosságban szól az államtól átvett feladatokért járó költségvetési pénzről, de az államtól átvett feladatok között ott van a munkaszüneti napok és a hétvégék ügyelete is. Mile Sándorék a kamarában mértéktartóan számoltak: a minimálbérből visszaszámolva jött ki a 300 forintos órabér, ami egy hétvégére bruttó 19 200 forintot jelent. Az egész ország területére, vagyis 286 ügyeleti körzetre számolva és a hétközi éjszakai ügyeletet is beszámítva (szintén 64 óra) ez 577 millió forint egy évre. Az állatorvosi kamara vezetői többször tárgyaltak az FVM képviselőivel, szinte az összes vezetővel, de egyelőre semmi eredményt nem értek el, és ez a helyzet már-már a MÁOK-on belül is válságot idézett elő. Némelyik megyei szervezet kétségbe vonta a kamarai vezetés alkalmasságát, ha még ezt sem tudja elintézni.
A kamara eszközei pedig fogytán vannak: díjazás híján sem szüntetik be, nem tiltják meg tagjaiknak az ügyeleti munkát, és természetesen nem gondolnak sztrájkra sem, egyrészt hivatástudatból, másfelől pedig semmiképp nem akarnak kárt okozni az állattartóknak – viszont így nem is kötelezhetik az állatorvosokat az ügyeletek ellátására. Ezért elvileg hamarosan előfordulhat, hogy akár egy félmegyényi területről egyszerre utazik el hét végén víkendre minden állatorvos, és akkor nem lesz, aki észrevegyen mondjuk egy komoly vírusveszélyt.
Szakmailag tehát nyilvánvaló, hogy már csak nemzetgazdasági érdekből sem maradhat az ország egyetlen területe sem – egyetlen órára sem – állatorvosi ügyelet nélkül. Tudják ezt az FVM-ben is, mégsem történik semmi. A tárca álláspontja tömören így foglalható össze: az állatorvosoknak jár az ügyeleti díj, csak nem jut. Mint kérdésünkre Szuk Margit vezető főtanácsos elmondta: az államtól átvett feladatok elvégzéséhez már 2002-ben javasoltak a költségvetésből a kamara számára 500 millió forintot, de az állami költségvetésben végül is csak 16,4 millió forintot hagytak jóvá. Tisztában vannak azzal, hogy az állatorvosi kamarára hárul a munkaszüneti és a hét végi ügyeletek szervezeti kereteinek, szabályzatának, az esetleges helyettesítések rendjének kialakítása, a közzététel megszervezése, majd pedig az ügyeletek ellátása, de csak javaslati helyzetben vannak, a központi költségvetés nem az FVM-ben születik. A vezető főtanácsos mintegy vigasztalásként hozzátette: napjaink megszorító intézkedéseinek részeként az állami állat-egészségügyi szolgálattól is elvettek 200 millió forintot.
A kamara már ott tart, hogy mélyen leszállította igényeit, és idén „félpénzért”, 186 millióért is ellátnák az ügyeleteket. Nem értik, hogy a kormányzat miért nem találja továbbra sem a forrást ehhez a mindenki szerint fontos tevékenységhez.
Az meg végképp nem érthető, hogy miként lehet szűk látókörű pénzügyi szempontok miatt kockáztatni járványveszélyt, élelmiszer-biztonságot, exportot?
Keresztrejtvény
Napi sudoku
