Aranyláz az Erdélyi-érchegységben

Leginkább egy drámai szappanoperára hasonlít a Verespatakra tervezett legújabb aranybánya körüli hercehurca: a sok millió dolláros üzlet miatt a politika, a civil szervezetek és az ott lakók vívnak bonyolult harcot. Július végén az erdélyi magyar püspököknek ismételten ajánlatot tett a kanadai társaság annak érdekében, hogy a történelmi magyar egyházak adják el verespataki templomaikat és temetőiket. A csata még nem dőlt el.

A legfrissebb hír: jóváhagyta Verespatak új városrendezési tervét a Fehér megyei tanács. Az egyetlen ellenszavazattal (harmincnégy igen voks ellenében) meghozott döntés szerint tizenöt év alatt kell felépülnie a vadonatúj településnek közel hatvan hektáron. Amennyiben a Gold Corporation elkezdi az aranykitermelést, a régi Verespatak lakói vagy átköltöznek új városukba, vagy más településre mennek, miután a bányavállalat megvásárolja tőlük régi otthonaikat. Eggyel korábbi hír: július végén az erdélyi magyar püspököknek ismételten ajánlatot tett a kanadai társaság annak érdekében, hogy a történelmi magyar egyházak adják el verespataki templomaikat és temetőiket. A vállalkozás korábban hasonló ajánlatot tett az ortodox egyháznak, és sikerrel járt. A magyar egyházak vezetői elutasították az ajánlatot.
A történet 1997-ben indult, amikor az illetékes román minisztérium jóváhagyta a terveket, így a nyolcvan százalékban kanadai érdekeltségű Rosia Montana Gold Corporation négymillió dollár ellenében huszonöt esztendőre megkapta a nyolcvan négyzetkilométeres arany- és ezüstlelőhely kitermelési jogait. A hegy háromszáz tonna aranyat és ezernégyszáz tonna ezüstöt rejt, ám Európa legnagyobb felszíni bányájának megnyitása kétezer ember kitelepítésével, három falu és benne négy egyház kilenc templomának lerombolásával járna. Áldozatul esnének a római kori régészeti leletek, az alkalmazott ciános technológiával pedig veszélybe kerülne a Maros és a Tisza völgye, hiszen a hatszáz hektáros derítő tartalmát egy száznyolcvan méter magas gát próbálná megtartani. A tervek szerint Verespatakból csak a szűken vett központi rész maradna meg (így a római katolikus, a református és az unitárius templom is), ám az elköltözött hívek nélkül ez csak skanzenként üzemelne – arra pedig végképp nincs garancia, hogy a több száz éves épületek kibírják a közvetlen környezetükben végrehajtott robbantásokat.
A bányavállalat tizenöt év alatt négyszázmillió dollárt fektetne be az üzletbe, és háromezer új munkahelyet ígért a hatvanszázalékos munkanélküliséggel sújtott térségnek. Csillagászati összegeket vagy vadonatúj lakást ajánlott azoknak, akik hajlandók kiköltözni a bánya és derítő területéről. Állításuk szerint eddig a lakosság fele kötött szerződést velük, és sikerült megegyezniük az ortodox érsekkel is. Három román temető már költözik, a régiekbe ezentúl csak azokat temetik el, akik írásban veszik tudomásul, hogy testük felett ciános víz fog lebegni. Szabó Árpád unitárius, Pap Géza református püspökök és Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek is megvitatta a cég ajánlatát, ám úgy döntöttek: a verespataki bányaprojekt súlyos veszélyt jelent az Aranyos völgyének környezetére, a település történelmi-kulturális hagyatékára, valamint a régió lakosságára, ezért nem mondanak le temetőikről, templomaikról és egyházi ingatlanaikról.
Az elképzelés máris felbecsülhetetlen kárt okozott egyházainknak azáltal – fejtették ki közleményükben –, hogy a házak felvásárlásával megbontotta a helyi közösségek életét. Idén márciusban a román akadémia tagjai felkérték a kormányt, és a parlamentet, hogy akadályozza meg a verespataki színesfém-kitermelést. Vizsgálatuk szerint ugyanis a vállalkozás katasztrofális környezeti, kulturális, gazdasági és szociális következményekkel járna, több kárt okozva az országnak, mint amennyi hasznot. Hogy az ügy a cégen belül sem halad a legtökéletesebben, bizonyítja az a tény: április közepén lemondott tisztségéről a romániai vállalkozás és a kanadai anyavállalat több vezetője, sőt a vállalkozás atyja, a kanadai–román állampolgárságú Frank Timis is kiszállt az üzletből, hogy „több időt szentelhessen a többi érdekeltségeire”.
A Greenpeace szerint a verespataki aranybánya hátráltatja Románia csatlakozását a unióhoz is, hiszen Európa a tiszai ciánszennyezés után óvakodik a hasonló veszéllyel járó projektektől. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nemrég arra figyelmeztette a parlamenti képviselőket, hogy a bánya megnyitása elleni tiltakozások mögött Magyarország áll, a protestálók tevékenységét Budapesten hangolják össze, és nálunk található az a szerver is, amelyen a beruházást ellenző www.rosiamontana.org honlap üzemel. A román parlamenti pártok – köztük az RMDSZ is – nem akadályozták meg a kitermelés elkezdését. A kormányfői kérésre létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságban helyet kapott az a honatya, aki miniszterként engedélyezte az elképzelést, és az is, aki tagja a cég igazgatótanácsának. A májusi helyszíni vizsgálat előtti napokban villámgyorsan megalakult a beruházást támogató civil szervezet, „spontán” tüntetéssel fogadva a honatyákat, akik nem voltak kíváncsiak az akadémia tagjainak (ellen)véleményére.
A múlt hónapban Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter a verespataki aranybánya ügyének rendezése érdekében sürgette a magyar– román környezetvédelmi vegyes bizottság összehívását. Ez minden bizonnyal a zöldek és a civilek nyomásának köszönhető, akik nyílt levélben kérték a minisztert a beavatkozásra. A többek közt a Greenpeace, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország által is aláírt levélben kifejtik: a nátrium-cianid alkalmazásával tervezett beruházás a Maros vízgyűjtőjéhez tartozó területen valósulna meg, így egy, a nagybányaihoz hasonló baleset hatásai Magyarországot is érintenék. A cég nem rendelkezik katasztrófakezelési tervvel, de átfogó biztosítás sincs a beruházásra. Román sajtóhírek szerint a beruházásnak hitelező kanadai pénzintézet, az RBC pár napja meggondolta magát, és visszalépett a kanadai anyavállalat ingatlanainak megvásárlásától. Júliusban a román miniszterelnök, Adrian Nastase kijelentette: kész nem támogatni a bányavállalat elképzeléseit amiatt, hogy komoly a környezetszennyezés veszélye. Így állnak a dolgok jelenleg. A bányavállalat tervei szerint a kitermelésnek két év múlva, 2006 tavaszán kell megindulnia.