Változások várhatók az uniós tagsággal párhuzamosan a hazai biztosítási piacon, így többek között a gépjárművek után fizetendő kötelező biztosítás (gfb) díjak esetében is. A gfb tarifáját számos tényező – életkor, nem, lakhely, a jármű típusa, motortérfogata és az ügyfél „biztosítotti múltja” – határozza meg. Ezek figyelembevételével a fizetendő díjak széles skálán mozognak. Hazánk uniós tagságával a tarifák között még nagyobb szórás lehet, s az még inkább differenciált lehet. A csatlakozás után az EU-tagországokban munkát vállalók száma rövid távon némileg, hoszszabb távon viszont akár nagyobb mértékben is emelkedhet. Például a nyugati határnál egyre többen járnak majd át főként személygépkocsival Ausztriába és a távolabbi Németországba dolgozni, délnyugaton Szlovéniába, míg északon Szlovákiába. A mobilabb életforma viszont nagyobb kockázatot jelent, amit a biztosítók – vélhetően – díjaikban is érzékeltetnek majd.
Statisztikák alapján az látszik, hogy a legmagasabb díjjal manapság a budapesti vagy nagyvárosi, fiatal autótulajdonosok számolhatnak, akiknek autója erős motorú, a legkedvezőbb tarifára pedig a 35 év feletti, középkategóriás autóval rendelkező, kistelepülésen élők. A jövőt illetően a díjnövekedés irányába mutat, hogy az EU-ban közel háromszor magasabb a gfb díja a magyarországiénak, bár e szint utolérése éveket vesz majd igénybe. Nyugaton azért magasabbak a biztosítási díjak, mert ott drágább a karambolos kocsik javíttatása, többet kell fizetni az egészségügyi kezelésért, s a kiesett jövedelem is többszöröse a magyarországiénak, továbbá a járműpark átlagértéke is magasabb.
Szakértők szerint a kártérítések esetében a jövőben mind nagyobb aránnyal szerepelnek majd a személyi, s egyre kisebb aránynyal a dologi károk. A tendenciát jól mutatja, hogy a 80-as évek közepén a károk 90 százalékát a dologi károk, tíz százalékát a személyi károk tették ki. Mára a mutató 75-80 és 20-25 százalékra módosult. A személyi károk nyugat-európai átlaga 35-40 százalék, így várhatóan hazánkban is ekkora arányt képvisel majd néhány év múlva. Vélhetően új elemek is megjelennek, mint például a fájdalomdíj címén kifizetett kártérítések.
Nemcsak a járművek biztosításában, de a lakásbiztosítások terén is változásokat tartogat az uniós csatlakozás. Nemrég egy fórumon biztosítási szakemberek kijelentették: az ország uniós csatlakozását követően felül kell vizsgálni a lakásbiztosítások díjának mértékét. Infláción felüli drágulással azonban csak az ingatlanok árnövekedése és az iparosok szolgáltatási árainak emelkedése esetén kell számolni.
Ha a csatlakozás után emelkednek a magyarországi ingatlanárak, akkor az ügyfeleknek érdemes biztosításukban a valós értéket követő módon emelni a biztosítotti összeget, s nem csak a biztosítók által indexált összeg alapján leróni a díjat. A kártérítést ugyanis nem a piaci, hanem a biztosítási összeg alapján térítik meg a társaságok. Jó példa erre a néhány éve végbement ingatlanpiaci boom, amikor a lakásárak megtöbbszöröződtek, s aki erre nem figyelt oda, az például egy tűz esetén – az árnövekedés miatt – lakásáért csak egy garázsnyi összeget kapott.
Magyarországon a lakásbiztosítások aránya még elmarad az uniós átlagtól, ám felfutóban van. Ennek oka az életszínvonal némi emelkedésében, a lakáshitelezési piac bővülésében – a hitelintézetek a hitelfolyósítás alapfeltételeként szabják a biztosítás megkötését – keresendő. Ha az uniós csatlakozás után valóban emelkedik majd az életszínvonal, akkor szakértők szerint nem jelenthet gondot a megemelt díjak kifizetése.
Az uniós csatlakozással kapcsolatban még sok a nyitott kérdés: amennyiben a hazai társaságok jelentési és adminisztrációs kötelezettségei megnőnének, akár versenyhátrányba is kerülhetnének. A hazai fogyasztókat ez annyiban érintheti, hogy a magyarországi biztosítók magasabb költségekkel lesznek kénytelenek dolgozni, és mivel a csatlakozással megnyílnak a határok a külföldi székhelyű cégek előtt is, előfordulhat, hogy külföldi bejegyzésű, Magyarországon csak fiókot működtető cég termékét választják majd.
Jelentős változás, hogy a biztosítási törvény – bár megfelel az unió előírásainak – tovább szűkíti az államháztartási hiány finanszírozásának forrásait. Eddig ugyanis a biztosítási tartalékokat magyar eszközök – főként állampapírok – vásárlására kellett fordítaniuk, s nem lehetett külföldön befektetniük. Az uniós csatlakozást követően viszont már bármely tagországban megtehetik ezt a társaságok.
Szakértők szerint a biztosítási törvény módosítása a magyar államháztartás számára évente 100-200 milliárd forintos többletveszteséget jelenthet, ami abból adódik, hogy a társaságok az uniós csatlakozás után bármely tagállamban befektethetik tartalékaikat, csökkentve ezzel a költségvetés finanszírozási lehetőségeit. A hazai biztosítási piac a rendszerváltás után konszolidáció nélkül állt talpra s teremtette meg működési feltételeit. Az utóbbi években az ágazat fejlődése látványos volt, amely – egyebek mellett – a társaságok tőkepiacon betöltött szerepének növekedésében mutatkozott meg. A biztosítástechnikai tartalékok összege az 1996. évi 188,6 milliárdról öt év alatt 673 milliárdra emelkedett, s idén minden bizonnyal megközelítheti az ezermilliárdot. Egységes felügyeleti engedély elve alapján a másik tagállamban székhellyel rendelkező biztosító a magyar hatóság engedélye nélkül fióktelepe útján is működhet az EU-ban, illetve határon átnyúló szolgáltatás keretében is értékesíthet biztosítást. Jelentősen megváltoznak a felügyeleti rendszer szabályai is, vagyis az EU belső piacán az a szabály érvényesül, hogy a tagállamok bármelyikében kiadott biztosítási tevékenységi engedély a közösség területén bárhol érvényes. A társaságok működését a székhely szerinti tagállam felügyelete ellenőrzi majd.
origo.hu
Több bérlet is megszűnik januártól Budapesten
