Az 1930-as évek közepén a 26 158 négyzetkilométeres területen egymillió 171 ezer lakos élt: 776 ezer mohamedán vallású palesztin, 310 ezer zsidó és 85 ezer keresztény. Nem minden előzmény nélkül vált a zsidóság ősi településterülete újkori nemzeti otthonná.
A XIX. század végén számtalan ötlet merült fel a zsidóság új hazájának kijelölésére, hiszen köztudott volt, hogy a bibliai földeket az elmúlt évezredek során már másik nemzet népesítette be. Ezért a zsidóság vezetői kezdetben lehetőleg lakatlan vagy kevéssé benépesített terület megszerzésére törekedtek. Nem sikerült azonban egyik ötletet sem népszerűvé tenni, mert a cionista eszme bázisát adó vallásos zsidóság ragaszkodott a bibliai földekhez, amelyek státusa a törökök hatalmának megszűnése után átmeneti jellegű volt. Így aztán nem települtek a zsidók sem Ugandába, sem Argentínába, sem Ausztráliába, sem Madagaszkárra, csak hogy a legismertebb javaslatokat soroljuk. Nem vált a zsidóság körében igazán népszerűvé a szovjet politika által megfogalmazott terv sem, a távol-keleti, birobidzsáni terület zsidókkal való benépesítése. Ezen az 1928-ban létrehozott zsidó autonóm területen a tervezett 300 ezerrel szemben 1965-ben már csak 30 ezer zsidó származású szovjet polgár élt.
Új helyzet a holokauszt után
Menekülés és betelepülés
Mai demográfiai viszonyok
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!