Elérkezett az idő

Így járhat mindenki – ezzel a vészjósló mondattal ugrott talpra a magyar baloldal 1991-ben, amikor Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke vette a kalapját, miután kitöltötte törvényes hivatali idejét, illetve köztisztviselőként aláírta egy civilnek álcázott demokráciaellenes szervezet kormányellenes politikai nyilatkozatát. Azóta sok víz folyt le a Dunán, a Demokratikus Chartáról kiderült, hogy a szocialisták és a velük kollaboráló szabad demokraták fiókszervezete, amelynek egyetlen célja a diktatúrában szerzett vagyonát átmentő baloldali politikai elit visszatuszkolása – akár nemtelen eszközökkel is – a hatalomba. A baloldal szándékai valóra váltak, 2002-től kezdve a szervezett bűnözés segítségével ennek a csoportnak a legszívósabb és legagreszszívabb szárnya kormányozhatja az alig több mint évtizednyi ideje demokratikus útra lépett Magyarországot.
Az önmérsékletre való hivatkozás mellett az új hatalom nem tétlenkedett, az árokbetemetés hangoztatása közben pillanatok alatt szakadékokat ásott a társadalom csoportjai közé. Azonnal hozzálátott az eddigi kormányváltásokhoz képest példátlan tisztogatáshoz, a demokratikus intézményrendszerek felszámolásához és az övékéhez képest más véleményt képviselő sajtó tönkretételéhez. A folyamatnak nincs vége, talán a legundorítóbb eseményei zajlanak épp a szemünk előtt.
Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökét a nyílt utcán majdnem agyonverték, mert az irányítása alatt álló hivatal ellátja a törvények által meghatározott feladatát, ráadásul hatékonyan működik. A brókerbotrány néven elhíresült ügyben a felügyelet olyan törvénysértésre bukkant, amelynek során egyéb bűncselekmények mellett súlyosan sérült az állam érdeke. A kormányzat felelős tisztviselőiből azonban elégedettség helyett rosszallást váltott ki a PSZÁF sikere, hiszen a szakmai vizsgálódások elérték a fehérgalléros kormányzati elit érdekköreit. A rendőrséget a politika dróton rángatja, a titkosszolgálatok a bűnözők helyett Szász kapcsolatrendszerét térképezik fel, a diktatúra eszközeit használó hatalommal és a pénzügyi maffiával szemben végtelenül kiszolgáltatott Szász Károly védelmére nem biztosítják a törvények szerint neki és a családjának járó védelmet sem.
Ahhoz, hogy úrrá legyen a helyzeten, Medgyessy Péter miniszterelnök kétségbeesett elhatározásra szánta el magát. A kormányzat egyik kommunikációs csatornáján keresztül üzent a PSZÁF elnökének, hogy nem tetszik a magatartása. Az üzenet a választók magyar hangján szól, de a pénzügyi lobbi érdekeit artikulálja: „elfogyott az emberek türelme azokkal az állami intézményekkel és hivatalnokokkal szemben, akik eddig nem bizonyították be, hogy nem politikai szándékok vezérlik őket”. A Népszabadság azt is tudni véli, hogy Szász menesztése már eldöntött kormányzati akarat, amit a parlament őszi ülésszakának első napjára terveznek. Az akcióval egyetlen probléma van: a PSZÁF elnökét csak az alkotmányt megsértve lehet eltávolítani, amelyre azonban az Országgyűlés működésének tehetetlensége sajnos lehetőséget ad.
A kormányfői bejelentéssel mindenesetre elérkezett az idő. A csak nevében Demokratikus Charta egykoron befolyásos vezetői árulkodóan hallgatnak. Az egyre mélyülő szakadék két oldalán ma már nem a jobb- és baloldal politikusai, szimpatizánsai néznek egymással szembe, hanem a tisztességtelen, az érdekeik érvényesítéséhez a diktatúra eszközeit is bevető kisszámú csoport, valamint a demokráciának elkötelezett, a törvényeket tisztelő állampolgárok is.
Cselekedni most halaszthatatlan. A kilátásba helyezendő állampolgári elégedetlenség mellett minden közjogi méltóságnak kötelessége felemelni szavát a demokráciát érő újabb támadás ellen.
Aki ezt elmulasztja, az méltatlan a Magyar Köztársaság képviseletére.