Eredetvédelmi szabályozás készül a borvidéken

Elsőként a hazai hegyközségek közül eredetvédelmi szabályozás bevezetésére készülnek a villányi borászok, akik a szabályozástól azt remélik, hogy segítségével magasabb minőséget és jobb piaci pozíciót érhetnek el. Gere Attila szerint Villány szerencsés helyzetben van, nem termelnek túl sok helyen ennyire visszafogottan, ám hogy még jobb borokat termeljenek, még visszafogottabbá kell tenniük a termelést.

Ha szép idő van és jók a terméskilátások, mindenki hamar le akarja szedni a szőlőt, pedig ha kint hagynák még egy kicsit a termést, akkor sokkal jobb szőlőből sokkal jobb bort tudnának készíteni az emberek. Így ennek a sietségnek csak annyi haszna van, hogy hamarabb lesz bor. Itt nálunk, Villányban augusztus 20-án kezdődött a szüret, az oportó szedésével. A szüret időpontját meghatározta az oportónak egy rossz tulajdonsága. Ugyanis ha ez a szőlő „beáll”, a cukorfoka már nem megy feljebb. Ám ha a szőlő kicsit töppedne, akkor a cukortartalma is növekedne. Nálunk azonban az oportó a gazdák legfontosabb bora, a héja viszont vékony, és a gazdák a rothadás elkerülése miatt is igyekeznek a szürettel – mondta Gere Attila villányi borász, némiképp megvilágítva a „szüreti sietség” okát is.
Gere Attila beszélt új boráról, a Solusról is (a szó egyedit, egyedülállót jelent), amely száz százalékban abból a merlot-ból készült, amely a Kapás-dűlőn termett. A borásznak példaképe az olasz Ornellaia-birtok, ahol olyan merlot-t ivott, ami nagyon megfogta, és elhatározta, hogy ilyen bort itthon is alkot. Elhatározását segítette, hogy a toszkán klíma hasonló, mint a villányi, ezért biztos volt benne, hogy ilyen bort itthon is lehet varázsolni. Ezért került a Kapás-dűlőre annak idején 2,5 hektárnyi merlot, és most már élvezhető az eredménye is.
– Ha egy bor elér egy bizonyos minőséget – kanyarodott más témára Gere Attila –, akkor már csak a bevezetésen múlik minden. Az olaszoknak például nagyon jó a bormarketingjük, mi viszont csak alacsony árkategóriájú borokkal akarjuk megnyerni a világot. Hírnevet azonban csak minőségi és ehhez képest mérten drága termékekkel lehet elérni, amelyek szárnyán más magyar borok is ismertté válhatnak. Nem sok az a pénz, amit bormarketingre fordítunk, az viszont igen, amit ebből a célból feleslegesen – mert hatástalan a felhasználás – kidobunk. Pedig erre a célra, főleg most, az Európai Unió küszöbén, különösen sokat kellene fordítani.
– Villány szerencsés helyzetben van – folytatta. – Jól élünk a lehetőségeinkkel, nem termelnek túl sok helyen hozzánk hasonlóan ennyire visszafogottan. De hogy még jobb borokat termeljünk, még visszafogottabbá kell tennünk a termelést is. A még jobb termelés eléréséhez tanulmányutakat is kell, kellene szervezni, hogy a nyugati termelőktől ellessük a fogásokat, megismerkedjünk az ottani modern technológiákkal. Ha mindez megvan, akkor már csak kereslet kell, a többi pedig jön magától.
A villányi borvidéken kétezer hektár szőlőt művelnek, de még egyszer ennyire lenne lehetőség. – Feltehetően ez a lehetőség kihasználatlan marad, és valószínű az is, hogy a hazai 93 ezer hektárnyi szőlőterület néhány év múlva 60 ezer hektár körülire áll be – vázolt egy kis jövőképet Gere Attila. A csökkenés okaként az erősödő piaci harcot jelölte meg, amelyekben gondok lehetnek a magyar borok minőségével. Ez alatt csak részben a korai szüret okozta alacsonyabb minőséget értette, hanem azt is, hogy azonos árkategóriában a külföldi borok jobbak, mint a hazaiak. Ez a minőségi és árelőny érezhető lesz a hazai borok értékesítésének csökkenésében is. Nem azért, mert az unióban kevesebb bort iszunk majd, hanem azért, mert a vásárlók azonos ár mellett a jobb minőséget választják. Bár Villány az unióban is megállja a helyét, mert számos vakteszt során azonos árkategóriában mindig a villányi borok nyertek – fűzte hozzá.
Igaz, hogy a jó alapanyagot is el lehet rontani, ám a jó bor és a leendő minőség 70–80 százalékban a szőlőskertben dől el – ismertette a piaci szempontból fontos minőség kapcsán Gere Attila. Elmondta: hektáronként száz hektoliter bort lehet termelni, ezzel szemben ő, aki komoly terméskorlátozást folytat, csak 30–35 hektolitert termel. – Ha a villányi borvidék hat hegyközsége is elfogadja az eredetvédelmi törvény tervezetét, az kihatással lenne az egész magyar borászatra. Két minőségi kategóriát szeretnénk elismerni: az egyik a classic lenne, amely az oportó esetében hektáronként 10, a cabernet sauvignon esetében 7–7,5 hektoliter bor termelését engedélyezné. E mennyiségek felett a termelő nem kapna minőségi bizonyítványt, és termékét csak asztali borként értékesíthetné. A másik, magasabb kategória a prémium lenne, amely hektáronként ötezer tőke szőlőt és maximum 40 hektoliter bor termelését engedélyezné. A kategóriák választhatók lennének, és szigorúan ellenőriznénk a vonatkozó előírások betartását is, hisz azok megszegése rontaná az itteni borászok lehetőségeit. Ha sikerül megvalósítani az elképzeléseinket, az precedensértékű lesz a többi hegyvidék számára is, és akkor az ottani borászok is megalkothatják saját hegyvidékükre szabott eredetvédelmi előírásaikat, amelyek segítségével magasabb minőséget és jobb piaci pozíciót érhetnek el.