Európák

Miközben tavaly nyártól a határon túli magyarok egyfajta állóháborúba keveredtek az anyaország kormányával (épphogy túl vannak egy vesztett státuscsatán, de máris kezdetét vette az állampolgárságért folytatott harc), hajlamosak vagyunk megfeledkezni szinte csodával határos történésekről.
Ha öt-hat évvel ezelőtt valaki Romániában autonómiát emlegetett, az alapvetően három jelzőt kaphatott az ottani médiától, politikai elittől, a közvélemény túlnyomó többségétől: revizionista magyar, magyarbérenc, avagy – jobbik esetben – őrült. 2003 nyarán egy volt román államelnök és egy baloldali kormánypárti politikus közös asztal mellett beszélget az autonómiát középpontba helyező magyarokkal Tusnádfürdőn. Aztán a székelyföldi Illyefalván rendezett szabadegyetemen egy Adrian Niculescu nevű bukaresti egyetemi tanár az amerikai, francia és olasz modelleket vázolja fel a fiatal hallgatóság előtt, s kifejteti ama meggyőződését, hogy akár centralizált államként, akár régiókba szervezetten, Romániának lakható otthont kell adnia a kisebbségeknek, hogy lojalitást, ragaszkodást várhasson el tőlük. A világ legtermészetesebb módján jelenti ki, hogy magyar autonóm régiót kellene kialakítani Erdélyben, mivel nem kell számolni azzal a veszéllyel, hogy az ország szívében létrehozott autonóm régió elszakadhat Romániától. Smaranda Enache kifejti, a kisebbségek sorsának alakulása a többségi nemzet felelőssége. Mint mondja, közismert a magyarság drámai fogyása s az a számításokon alapuló előrejelzés, miszerint ha a román állam folytatja aszszimilációs politikáját, hatvan év múlva nem lesznek magyarok Erdélyben. Sabin Gherman, az Erdély-Bánság Liga elnöke ismerteti régiós elképzeléseit, alapelvként szögezve le, a bukaresti kormánynak újra kell tárgyalnia Erdéllyel, de más történelmi román területekkel is a jövőbeni együttműködést. A liga vezetője előadásában azt fejtette ki a regionalizmus kapcsán, hogy az önrendelkezés előny a jobban működő gazdaság eléréséhez. A gond az, hogy a román parlamentet egy rakás buta, frusztrált ember alkotja, akik azt hiszik, hogy a regionalizmust lehet alkalmazni Európában, de Romániában nem – így Sabin Gherman. Valami elkezdődött.
Túltéve magunkat a magyar baloldal percembereinek kisstílű megnyilvánulásain, a határon túli kérések bősz anyaországi elutasítóinak kioktató fejtegetésein, figyeljünk a valódi európai irányvonalakra! Mert Európa ott is kezdődik, ahol működő autonómiák vannak, ahol elfogadható érvrendszerként kezelik a nemzeti kisebbségek jogos igényeit. Európa nemcsak a holland Erik Jürgens, hanem a svájci Andreas Gross is, aki néhány héttel ezelőtti strasbourgi jelentésében azt javasolja az államoknak a kisebbségi kérdésben, hogy tárgyalásos úton, az érintettekkel való konszenzus eredményeként hozzanak létre kulturális és területi autonómiákat. Ez az Európa nem hivatkozási alap a jelenlegi kormánynak. Nekik Jürgens jelenti Európát. Nekünk azok, akik megértenek minket.