Jelentéktelennek tűnő házacska a Balaton partján. Mondhatjuk csendes szigetnek is. Nem hivalkodik azzal, hogy lakója valamikor a legjobb futballedzők egyike volt, játékosként pedig a válogatott tagja; kétszer csehszlovák színekben (merthogy Beregszászon született), kétszer a magyar s háromszor a francia ligaválogatottban. Fényképet teszek le az asztalára: Kalocsay Géza 1954-ben Solothurnban, edzők és játékosok gyűrűjében, a magyar csapat szálláshelyén. Ő áll zsebre tett kézzel, negyvenegy évesen a kép közepén. Most meg, negyvenkilenc évvel később itt ül velem szemben Zamárdiban. Balaton menti őslakók néznek ki úgy, mint ő: napbarnítottan, rövidnadrágban, éveit meghazudtoló energiával és szellemi frissességgel fogadja a látogatót. A legszembeötlőbb változás a fényképhez képest nem a mélyülő ránc, nem az őszülő haj, hanem egy sokdioptriás okuláré, amely erőteljes karaktert ad az idős arcnak.
Mondják, mondja: szigorú edző hírében állt; nála nem volt pardon, de ritkán tévedett. És jó szeme volt. Értett a fiatalításhoz, a tehetségek kiválasztásához. A sokszoros válogatott Bene Ferenc is neki köszönheti futballkarrierjét. És sokan mások. „Ez érzék dolga” – állítja ma. Edzőként a bokszoló Adler Zsigmond volt hozzá hasonló.
Van, aki megérzi az esőt – a többiek pedig egyszerűen megáznak. Ilyen egyszerű volna?
orbán viktor
Totális káosz az ellenzéki fejekben
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!