Gyorsjelentési dömping

Még néhány hét, és vége a nyári holtszezonnak – állították vagy remélték a múlt heti események után a tőkepiaci kereskedők, amit a gyorsjelentési szezon megindulásával indokoltak. A múlt hét – csakúgy, mint a korábbi néhány – a laza üzletmenet jegyében zajlott, nem jelent meg számottevő tőkepiaci információ, így a befektetőknek nem volt mire alapozva vásárlásra vagy eladásra megbízást adniuk. A piacot befolyásoló hírek hiányában a BÉT forgalma az egy hét alatt nem érte el a napi ötmilliárd forintos átlagot.

Változatosan alakultak a nyugat-európai és amerikai árfolyamok is: a Dow Jones és a Nasdaq Composite hatása érvényesült a FTSE és a DAX piacán is, a befektetők a nyári hangulat mellett a féléves gyorsjelentésekre összpontosítottak. A nyári hónapokban, illetve amikor a befektetők többsége valamilyen okból szabadságra megy, derül ki, hogy mennyire nagy az érdektelenség a magyar tőkepiac iránt. Az ok legfőképpen azzal magyarázható, hogy a Budapesti Értéktőzsdére az utóbbi években jelentősebb méretű cégek nem kértek bebocsátást. Többévnyi csend után az első fecske a Forrás Rt. lehet, amelynek részvényeit kárpótlási jegyek ellenében jegyezhették le a befektetők. A Forrás vélhetően augusztus végéig bebocsátást nyerhet a magyar tőkepiacra. Teheti ezt azért, mert a múlt héten a C sorozatú részvényeket bejegyezte a cégbíróság, ezzel a társaság nyilvánossá vált.

A nyilvánosság kizárása
Sokáig nem volt olyan cég, amelyik örült volna annak, hogy a tőzsdei nyilvánosság okán átláthatóvá és értelmezhetővé tegye tevékenységét, ezért a cégek többsége ódzkodott a BÉT-en történő szerepléstől. A tőzsde célja, hogy ama vállalatok számára, amelyek tőkét kívánnak bevonni, a nagyobb nyilvánosságot kihasználva tehessék azt meg. A tőkeszerzés egyik lehetséges formája ez, viszont igaz: a nyilvánossá vált cégek ellenséges felvásárlások célpontjaivá válhatnak. Mindezt legfeljebb az alapszabályok és az érvényes törvények nehezíthetik meg. Sokáig megkerülhető volt az ellenséges felvásárlásról szóló tőkepiaci törvény, ezt használták ki a BorsodChem esetében is. Ma már Magyarországon a törvény jelentős védelmet nyújt a cégeknek és a kisbefektetőiknek, de e törvények ellenére is folytatódik a tőzsdei felvásárlási harc. Valójában a BÉT mára átalakult, és két részből áll: az egyik csoportot a vezető részvények alkotják, amelyek árfolyama stabil, és többségében az illető társaság gazdálkodásával korrelál. A másik csoport a spekulatívnak nevezhető részvények halmaza, amelyek tőzsdei játékként szolgálnak. Azon cégeket, amelyeket fel lehet vásárolni értékük, részvényesi struktúrájuk miatt, mindig nagy érdeklődés övezi.

Célpont a felvásárlás
Tételezzük fel, hogy egy érdekcsoportnak jelentős tőkéje van. E személyeknek vagy cégeknek egyetlen feladatuk van: az általuk birtokolt pénzeszközöket a banki kamatoknál kedvezőbben kamatoztatni. A tőkével rendelkezők a pénzeszközök helyes irányú forgatását csak akkor érhetik el, ha valamilyen nagy tranzakciót képesek nyélbe ütni. Amíg a magyar tőkepiacon nem vették észre a vállalatok és vezetőik, hogy sebezhetők, könnyen kiforgathatók tulajdonukból, addig az Egyesült Államokban mindennapi cselekedet volt, hogy egy céget felvásároltak és részegységeit, eszközeit a vásárolt érték felett adták el. Budapesten az 1998–1999-es orosz tőzsdeválság idején derülhetett ki, hogy a BÉT-en keresztül olyan jelentősebb cégek tulajdonait lehet megszerezni néhány tíz-, százmillió forintért, amelyek valójában többet értek. Az első lépcső a rendszerváltás utáni privatizáció volt: akkor azok jutottak cégekhez, akiknek kapcsolati tőkéjük is volt, 1998-ban viszont a készpénz mennyisége dominált. Akik időben észbe kaptak, a tőzsde gyengülési periódusait kihasználva vették a részvényeket, majd egy év múlva a befektetett tőkére nézve, illetve a részvényárfolyamokat megtekintve kiderülhetett, hogy akár négyszeresére is duzzadhatott a korábban megvásárolt papírok ára. Jelenleg lassan elmondható, hogy nincs felvásárolható cég a tőzsdén.

Kaszinó vagy tőzsde?
A kisbefektetők az orosz válságig azt feltételezték, a tőzsde egyetlen célja, hogy ők kis energiát befektetve nagyot kereshessenek. Azt senki nem mondta el a befektetőknek, hogy a hosszt bessz követi, és amit megnyertek, azt egy-két nap alatt el is lehet veszíteni. Hasonlóan gondolkodott sok bróker is: egyre jobb ajánlatokat tettek a befektetőknek, ezeket felhasználva a spekulánsok jelentős tőkéhez jutottak, amelyek költségeit (néhány százalékot) a befektetési tanácsadók kapták meg. A sok megbízás egyre több pénzt hozott a konyhára, minden befektető nyerni akart. A tőzsdei irányok megfordulását azonban nem akarták megérteni a piac szereplői, sem a tanácsadók, sem a spekulánsok. A némely esetben inlikviddé vált parketten sokan buktak, de a brókerek célja akkor is az volt, hogy a befektetőket tranzakcióra bírják. Nem számított, hogy nyereség nélkül szálltak ki az üzletből a befektetők, a brókercég számlája tovább gyarapodhatott. Sok víznek le kellett folynia a Dunán, hogy a piac végre megértse: a BÉT már nem a régi. A nagy nyereségek időszaka a múlté, már csupán az öreg kaszinósok próbálnak meg újságokból tőzsdézni, de jobbára veszítenek. Akik ráeszméltek, hogy a tőzsdén csupán a törvény által szankcionált bennfentes információk segítségével lehet nyereséghez jutni, elhagyták a piacot, akik viszont nagyban játszanak és ismerik a hírek forrását, a mai napig is jelentős nyereségeket vágnak zsebre.

Szerencse is kell
Azt, hogy mennyire magyar a magyar tőzsde, a leginkább mutatja: néhány hónapnak el kellett telnie a szerkezete, tulajdonosi struktúrája megismeréséhez. Elemzők szerint a magyar tőkepiacot néhány csoport mozgatja, ezek között találhatóak azok is, amelyek a BÉT Rt.-t birtokolják. A magyar tőzsdét és a körülötte álló cégeket sokan olyan érdekcsoportoknak nevezik, amelyek a hazai pénzvilágban a törvényi szabályok mentén pénzt termelnek, a befektetéseket jobban kamatoztatják, mint a bankok. Sokan attól sem ódzkodnak, hogy kimondják: némely esetekben akár politikai kapcsolatokkal is irányíthatják a tőkepiac alakulását. A kisbefektetőknek azonban csak nagy ritkán válik hasznukra a tőzsde működésébe való beavatkozás. Bizonyítani ugyan nem lehet, hogy a tőkepiaci folyamatokba beavatkoznak, de a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kirótt bírságok azt mutatják, Magyarországon semmi nem marad titokban. Érdemes néhány évre visszatekinteni, és láthatjuk: szinte csak bennfentes információkat felhasználva vagy nagyon nagy szerencsével lehet jól tőzsdézni a BÉT-en.