László Csaba még miniszterjelöltként arra az újságírói kérdésre – mit gondol arról, hivatalban maradnak-e a jogszerűen választott, politikától független vezetők akkor is, ha az új kormány majd „nem szereti” őket – a következőket válaszolta: „Ha kormányra kerülünk, mindenkivel együtt fogunk működni, aki törvényes úton került pozíciójába. Ezért kapjuk fizetésünket. Én semmiféle olyan természetű »boszorkányüldözésben« nem leszek partner, amelyik legitim személyek elmozdítását célozza. Ebben a tekintetben szerencsére nagy egyetértés jellemzi a kormányváltásra készülő erőket” (Bank és Tőzsde, 2002. április 19.). Kijelentését később még meg is erősítette: a részvételével alakuló kormány éppen azért lesz más, mert nagy „önmérsékletet fog tanúsítani, és azon demokratikus játékszabályok alapján fog eljárni, amelyeket napjainkban egy kulturált országban tiszteletben kell tartani”.
A kormány felállt, eljött a cselekvés ideje. László Csaba első miniszteri sajtótájékoztatójáról így ír e szaklap május 31-én: „Az új kormány felállásával, május 27-én »eldördült a startpisztoly«, és a hatalomra kerülő szocialista-liberális politikai erők hozzáfogtak a kormányváltás személyi konzekvenciájának kivitelezéséhez is. A miniszteri eskü letétele után a Pénzügyminisztériumban azonnal megtörtént az átadás-átvétel.” Az új pénzügyminiszter már másnap szervezeti és személyi változásokról adott tájékoztatást. A sokéves pénzügyminisztériumi múltat magáénak tudó miniszter első intézkedéseként sorolta, ki mindenkinek kell távoznia azonnal: államtitkároknak, helyettes államtitkároknak, az államkincstár és az államadósság felügyelőinek, az adóhivatal elnökének, a miniszteri kabinetiroda vezetőjének, a kommunikációért felelősöknek. Bejelentette a Magyar Fejlesztési Bank, a Postabank és a Magyar Posta élén várható változásokat is. Nos, az eltávolítandó személyek kivétel nélkül mind törvényesen kerültek pozícióba, kifogás csupán az lehetett velük szemben, hogy az új kormány nem szereti őket. Ezek után indokolt lett volna feltenni neki a kérdést, vajon mennyit ér a pénzügyminiszter szava. Vagyis már az első pillanatban bizonyítást nyert az önmérséklet hiánya, pedig László Csaba tapasztalhatta az ellenkezőjét: a Horn-kabinet helyettes államtitkáraként az Orbán-kormány hivatalba lépésekor helyén maradhatott.
László Csaba szavaival élve a „kulturált országokra” jellemző az az ismérv is, hogy a pénzügyi tárca vezetőjének szavahihetősége alapját képezi a kormányzat hitelességének is. Amikor a pénzügyminisztert júliusban megkérdezte a miniszterelnök, hogy volt-e köze a K&H bankbéli sikkasztáshoz, László nemmel válaszolt. Állítása szerint csupán a K&H Bankba beolvadó ABN Amro Bank helyettes vezérigazgatójaként a két bank összevonását irányította. Ezen írás bemutatja, hogy László Csaba szavai ismét ellentétben álltak a valósággal, de most már a feltérképezhető múltra vonatkozóan. A miniszterelnök pedig igen nagy kockázatot vállal, ha a sikkasztásügyben állandó magyarázkodásra kényszerülő, egyre jobban belezavarodó miniszterrel kezdi meg az uniós csatlakozással különlegessé vált év költségvetése parlamenti vitáját. Egy folyamatosan füllentő pénzügyminiszterrel terhelt kormánnyal aligha lehet emelt fővel az unióba vonulni.
>Ötévi sikkasztás ötévi vezetés felelőssége
Öt éve folyó bűncselekményről, sikkasztásról van szó – jelentette ki a kormányfő augusztus elején az MTV1-en: „Én azt tudom ígérni, hogy ami a kormányoldalt illeti, garantálom azt, hogy nyugodtan végig lehet menni minden szálon, és föl lehet tárni mindent. (…) Öt év alatt ki kellett volna derülnie a bankvezetők felelősségének ebben a bűnügyben.”
Kíséreljük meg elemezni László Csaba pénzügyminiszter és Draskovics Tibor, a miniszterelnöki kabinet vezetőjének – a bank korábbi igazgatóinak – felelősségét ebben a bűnügyben. Sok tény – külön-külön és halmazatban egyaránt – egyértelművé teszi, hogy bankvezetőként lehetővé tették pénz elsikkasztását. A kormányfőnek pedig ezután válaszolnia kell arra a kérdésre: vajon irányíthatják-e az ország pénzügyeit és a miniszterelnök személyes környezetét olyan emberek, akik vezetésével a bankból milliárdok tűnhettek el? A károsult bank már válaszolt: az elbocsátások jelzik, hogy azt nem vezethetik tovább a felelősök. És az országot?
Nézzük az időpontokat! Tény, hogy László Csaba pénzügyminiszter a K&H Bank Rt. vezérigazgató-helyettese volt a sikkasztás idején. Ludo Jacobs és Zarnóczi Tibor, akik később átvették munkakörét, felelősnek bizonyultak és távoztak a bankból. Draskovics Tibor és László Csaba épp azon a területen irányították a bankot, ahol a sikkasztás történt. Draskovics 1999. január 1-jétől a K&H által bekebelezett ABN Amro Bank vezérigazgató-helyetteseként a kockázatkezelésért és a befektetési banki tevékenységért felelt, vagyis a sikkasztáson kapott értékpapírüzletért. László Csaba 2000. június 19-én tőle vette át a kockázatkezelést és a leányvállalatok irányítását, Draskovicsnál a nagyvállalati kapcsolatok és kiemelt ügyfelek maradtak. Az egyik leánycég, amit László Csaba átvett Draskovicstól, az ABN Amro Equities Rt. volt, amely a hangoztatottak ellenére azonos a K&H Equities nevű társasággal. A két bank öszszevonása előtt ugyanis az ABN Amro Equtiesbe tették át a K&H Bank brókercégének aktivitását és ügyfeleit, majd az egyesülés után – névváltással – az ABN Amro helyébe a K&H lépett, így lett végül K&H Equities Rt. A két bank összeolvadása fél évig, azaz 2001. január 1-jétől július 1-jéig tartott, a folyamatban Draskovics és László közösen vettek részt. Egy ötfős bizottságban ők választották ki az új banknak és a társaságainak ötven vezetőjét, akik között minden valószínűséggel megtalálható volt Kulcsár is.
Az újjászervezett K&H Bankban Draskovics és László még egy darabig helyettes vezérigazgatók maradtak, majd Draskovics 2001. szeptember 14-én, egyik pillanatról a másikra távozott, főnökét, a bank vezérigazgatóját pedig szabadságra küldték. László Csaba fél évvel később, 2002. február 20-án távozott, miniszterjelöltségére tekintettel. Tehát a sikkasztás öt éve alatt a K&H Equities Rt. és annak jogelődje, leányai és testvérei ügyeiért – mert az is volt szép számmal – Draskovics felelt 1999. január 1-jétől 2000. június 19-ig. Ezt követően László Csaba lett 2000. december 31-ig a felelős, majd az átszervező vezetés tagjaiként mindketten. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: Draskovics 2001. szeptember 14-ig, László Csaba 2002. február 20-ig mint a K&H vezérigazgató-helyettese irányította a sikkasztáson ért területet. Az ő helyükre kerülők felelőssége bebizonyosodott azzal, hogy azonnal távozniuk kellett. Csak éppen azok ne lennének felelősök, akik a bankba az államigazgatásból érkeztek, majd oda is távoztak?
A visszaélések bárki számára dokumentáltak
Draskovics és László tehát a sikkasztás idején a bankvezetésben voltak. Azt is tudjuk, hogy az utódjaik mind felelősek. Kérdés tehát, hogy található-e az elmarasztalásukra okot adó konkrét tény az ő vezetésük alatt? Erről nyilvános bizonyítékok hada áll rendelkezésre.
Draskovics Tibor felelt 1999. január 1-jétől az ABN Amro Bank, a K&H Bank egyik jogelődjének értékpapír-kereskedelméért – banknyelven szólva a befektetési ágazatért –, ahol a sikkasztás történt. A tőkepiaci tevékenység magában a bankban és a leányvállalatokban párhuzamosan és egybekapcsolódva is folyt. Jó háromnegyed évvel azután, hogy Draskovics Tibor átvette az irányítást, az ABN Amro Equities Rt.-t a 85 503/1999. számú határozattal a felügyelet – akkori nevén az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) – elnöke, Szalkai István hárommillió forintra bírságolta, mert a brókercégnél 1999. augusztus 25-én 361,5 millió forint hiányt talált. A hiány azért keletkezett, mert az ügyfelek pénzéből 42 millióért valakik más számára vásároltak részvényt a tőzsdén, a maradékon pedig állampapírt. E hiány miatt az ÁPTF általános vizsgálatot is végzett: 18 véletlenszerűen kiválasztott napon. Mind a 18 napon hiányt találtak az ügyfelek terhére: 11 esetben az összes megbízás harminc százalékát, egy esetben pedig ötven százalékot is meghaladó mértékben. Mivel a törvény szigorúan tiltja, hogy az ügyfelek letéti pénzét tudtuk nélkül másra használják – mondjuk így: elsikkasszák –, ezért a felügyelet a brókercéget megbüntette, egyben kötelezte a törvényesség helyreállítására. A visszaélésen ért ágazatot maga Draskovics Tibor irányította, tehát nem állíthatja, hogy nem tudott az elmarasztalásról.
Draskovics Tibor irányítása alatt óriási, húszmilliárd forintos veszteséget szenvedett el az ABN Amro Bank, ezért a felügyelet már év közben, 1999 szeptemberében átfogó vizsgálatot folytatott a veszteség okainak kiderítésére. Az eredmény 142/2000. számon 2000. február 29-én született meg: negyven kifogással és kötelezéssel és húszmillió forint bírsággal. A Draskovics Tibor felelős irányításával működő bankról elképesztő belső állapotokat mutatott ez a határozat. Röviden néhány megállapítás. Csapnivaló a kockázatkezelés, ezért a teljes szabályzatot át kell dolgozniuk. Helytelen az ügyek minősítése kockázat szempontjából, ezért fokozott céltartalékképzést írtak elő. A nem létező befektetési szabályzatot egy hónapon belül el kell készíteniük és beküldeniük a felügyeletnek. Ugyanez vonatkozik a likviditáskezelésre: nemcsak a hiányzó szabályzatokat szükséges elkészíteni, de részletesen ki kell mutatni a veszteségek okát. A határozat felszólította a bankot a személyi összeférhetetlenségek megszüntetésére, „a számviteli előírásoknak megfelelő eljárási rendek elkészítésére”. Mint kiderült, hiányoztak a személyes felelősségi viszonyok elhatárolására a munkaköri leírások, ezért az ügyrendet is ki kellett dolgozni. Majd „a szabályozás kidolgozásáig a kvázi könyvelési tételek megszüntetésére és azok szabályszerű nyilvántartására” kötelezte a felügyelet a bankot. (Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a „kvázi könyvelés” nem más, mint udvarias meghatározása a magánnyilvántartásnak.) Hasonlóan hiányos volt az árfolyamkockázat kezelése, az országkockázat-elemzés és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatás. Mint látható, pontosan a Draskovics Tibor felelősségével működő területekről esett szó. A határozat előírta, hogy a bank alakítsa ki a főkönyvi rendszerét az ellenőrizhetőség követelményének teljesítése érdekében – ami a legelemibb követelmény egy kisvállalkozásnál is –, s azt, hogy nevezzék meg a felelősöket az eljárási rend kidolgozásáért. Ugyancsak az öszszeférhetetlenségek felszámolását követelte a felügyelet az információs rendszer környezetében. Ilyen és ehhez hasonló kötelezvényeken túl a felügyelet felhívta a bank ügyvezetőinek figyelmét, hogy a hitelezést tegyék magyar nyelvűvé (!) és annak dokumentálását teljessé. Készítsék el a munkaköri leírásokat, javítsák ki a felügyelet részére küldött tévedéseket az adatszolgáltatásban, és szüntessék meg a jelentéskészítés személyi függőségét. Továbbá a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvénynek szerezzenek maradéktalanul érvényt (!).
Mindezekből könnyen belátható, hogy Draskovics Tibor vezérigazgató-helyettes egy káosz tetején ült, ahol még a letétbe helyezett pénz is máshová vándorolt. Ezt állapította meg a felügyelet 1999-re vonatkozóan e két határozatában. Ezek után vajon miért kérdezi a kormányfő, hogy mit tett az – időközben Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére (PSZÁF) átkeresztelt – ellenőrző szervezet, illetve hogy miért nem vette észre a mulasztásokat? Mint látjuk, észrevette és a felelősök megnevezését követelte a hibák kijavításával, határidőkkel, jelentésekkel együtt. Draskovics Tibor első kézből tájékoztathatná Medgyessy Pétert, hogy az általa irányított bankban az öt évig tartó sikkasztás alatt valóban tulajdonítottak el pénzt, 18 véletlenszerű napból 18-szor főkönyv helyett kvázi könyvelést vezettek, a hitelezés angol nyelven folyt (azaz csak a külföldi társaságoknak), emellett összeférhetetlenségek és még oly sok minden szabálytalanság jellemezte Draskovics Tibor vezérigazgató-helyettesi működését. A bank tönkrement, s vele együtt tűnt el az adófizetők egymilliárd dollárt meghaladó értékű „segélye”, amelyet a jó működés ígéretével vettek el tőlük.
Időközben a két bank, az ABN Amro és a K&H egyesüléséről hozott döntés után a tényleges összevonásig közös igazgatóságot választott. Az igazgatóság elnöke Szalkai István, a fenti és más elmarasztaló határozatokat jegyző ÁPTF-elnök lett 1,9 millió forintos fizetésért. A káosz és a szabálytalanság azonban maradt, legalábbis ez tűnik ki a felügyelet további határozataiból.
Az ABN Amro Bank terhére tízmillió forint bírságot állapított meg a már Szász Károly vezette PSZÁF az I-1212/2000. számú határozattal, mert a befektetései minősítését hiányosan hajtották végre az átszervezés során, és a korábbi határozatok kötelezéseit sem hajtották végre. Ekkor jelent meg egyértelműen László Csaba felelőssége is. A két bank egyesülése után a már megszűnt ABN Amro Bankot még mindig bírságolta egy másik határozat, mert az ügyfél számára oly fontos hiteldíjmutatót nem közölte hirdetésében.
A bankfúzióban a befogadó szerepet betöltő Kereskedelmi és Hitelbank Rt. is több büntetés alanya volt a 2000. január 1-jével kezdődött közös irányítás előtt, alatt, de a 2001. július 1-jével felállított új szervezeti struktúrában is. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-t a III/85 667/2001/B. számú határozattal szólította fel a felügyelet a törvényes működésre, mert „az rt. az adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó követelménynek ismétlődően nem tett eleget, a kimutatásai között rendszerint eltérések mutatkoztak, amelynek okaként az rt. felelős vezetői a számítógépes rendszer hiányosságaira, valamint az emberi erőforrás hiányaira hivatkoznak”. A határozat szerint hiányosságokat épp az értékpapírok fedezettségének részletezésében találtak, ahol a tulajdonosok és a más típusú kimutatások nem egyeztek. Ám a bank még azzal sem törődött, hogy a rovatok összesítésében a kötelező azonosság érvényesüljön. Alig egy hónap múlva 85 722/2001. szám alatt a K&H Befektetési Rt.-t bírságolta a felügyelet, mert egy magánszemély bejelentésére indult eljárásra még az előző évre megállapították, hogy az ügyfelek megbízásai nincsenek írásba foglalva, az ügyfél nevében eljáró személyek képviselői jogosultságukat nem igazolták, ami a tevékenység teljes lazaságára mutatott rá. Ismét egy hónap múlva IV/69/2001/B. szám alatt a felügyelet a K&H Bank magánnyugdíjpénztáránál tagfelvételi zárlatot rendelt el és személyesen bírságolta annak vezetőit, ugyanis 22 pontban leírva rendkívüli felületességet és szinte működésképtelenséget állapított meg. Hasonló esemény színtere volt a K&H Egészségpénztár is. Itt „csak” 15 pontban jelent meg a kötelezés és felszólítás a IV/94-2001/B. számú határozatban 2001 júliusában. 2001 augusztusában a K&H Equities kapott kötelezést a kereskedési könyv vezetésére vonatkozó szabályzatának átdolgozására különböző hiányosságok miatt. Ebben az időben egyértelműen Draskovics Tibor és László Csaba, valamint beosztottaik voltak felelősek a hiányosságokért, a kijavítás elmaradásáért viszont csak ők.
A két bank egyesülése után fél évvel a 2002. évet sem kezdhette bírság nélkül a fuzionált bank. Mivel a Magyar Nemzeti Bank részére sem szolgáltatott adatokat, ezért a felügyelet január 15-én 15 millió forint bírságot rótt ki rá. A következő év tavaszán az egyesült bank intézményeit 2002. március 18. és április 5. között hat különböző határozat sújtotta, amelynek ismertetésére itt nincs elég terjedelem. Emeljük ki csupán a III/100.032-7/2002. számú határozatot, amely a K&H Általános Befektetési Alapkezelő Rt.-nél a jogszerű működés feltételei megteremtésére szólított fel. A felügyelet előírta, hogy a cég a nyilvántartásokkal kapcsolatos visszásságokat küszöbölje ki, dolgozza ki jogkövető szabályzatát, mert a 2001. november 5–16. közötti átfogó helyszíni ellenőrzés megállapította, hogy a felelősségek telepítése meglehetősen elnagyolt, a döntési mechanizmus nem átlátható, nem törvényszerű, az eszközök és a személyek más társaságokkal összeférhetetlenül átfedve működnek, az összefonódás, a működés és a befektetési döntések során gyakori érdek-összeütközést valószínűsít.
Ebben az időben azonban másik ellenőrzés is folyt a banknál. A III/86 022/2002. számú határozat nagyon fontos körülményről tájékoztatott: „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy (…) az egyes befektetési eszközök értékeléséhez szükséges referenciahozamok rögzítését az alapkezelővel szorosan együttműködő K&H Vagyonkezelő Rt. munkatársai végzik, majd azokat továbbítják a letétkezelőhöz.” Ezt a kihelyezett feladatvállalást azonban a törvények nem teszik lehetővé, éppen a „szoros elkülönülésből adódó összejátszások kizárására”. Jól látható, hogy a K&H-n belül az egyes társaságok munkatársai – mélyen beágyazódva más társaságokba – összeférhetetlenül működnek, a törvény pedig közömbös számukra. Tulajdonképpen ezért nem lehet a sikkasztás felelősségét csupán egy társaságra vagy egy személyre szűkíteni. Ugyanis itt sokkal inkább a banknak nevezett érdekcsoport pénzszerzési, pénzgyártási folyamatáról van szó.
A K&H Vagyonkezelő Rt. részére május 9-én újabb bírságot hozott a posta. A felügyelet megbízta az egyik nagy nemzetközi könyvvizsgálót egy helyszíni vizsgálattal, amely megállapította, hogy a befektetési szolgáltatás jogszabályba ütköző módon történik. Például a tőkemegfelelési mutató számítását nem tudta alátámasztani és helytelen adatot közölt. Az adatszolgáltatás pedig nem egyezik a főkönyvi összegekkel. „A pénz- és értékpapír-fedezettség vizsgálata is súlyos hiányosságokat vetett fel. Helytelen a kockázatkezelés rögzítése a kereskedési könyvben” – tehát minden olyan aktivitás, amely Draskovics és László felelősségével folyt. A felügyelet elmarasztalásai nem a büntetőjog kifejezéseivel születtek, de a megállapításokba a hűtlen kezelés, a számviteli fegyelem megsértése, a sikkasztás mint tényállás ott áll, csupán döntés kérdése, hogy felhasználja-e az illetékes hatóság. Az ügyészségnek ez a hivatása, ám joghallgatók is értékes dolgozatokat írhatnak belőle.
Figyelmet érdemel a K&H Equities Rt.-vel szemben III/86 031/2002/B. számon hozott határozat számos megállapítása is, amely 2002. június 21-én született meg, s amely Draskovics és László irányítási időszakának zömét teszi ki. A felügyelet a tevékenységi és működési szabályok megsértése miatt ötmillió, a tőkepiaci törvény rendelkezései megsértése miatt 1,5 millió forint bírságot rótt ki, mégpedig a 2001 októberében végzett vizsgálatra tekintettel, amely a 2000 januárja és 2001. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozott. A határozat ugyanolyan fedezethiányokat állapított meg, mint 1999-ben: az eltulajdonítás, illetve más célra fordítás tekintetében érdemi változás nem történt. A határozat leírja, hogy több mint 315 millió forint hiányzott az ügyfelek pénzéből, mert ugyanabból 215 milliónyit kimutatott a brókercég, de hozzácsapta a saját pénzét – így a brókerek munkabérét, mintha az az ügyfeleké lett volna –, nyilván a hiány mérséklésére. Az ügyfelek pénze közé keveredett 2000. október 20-án például 150,5 millió abból az 1,24 milliárd forintos hitelkeretből, amit a bank a saját brókercégének adott, hogy az ügyfelek pénzének hiányát fedezze. Ugyanakkor a brókercég az ügyfelei pénzét saját pénzének kezelésére fenntartott bankszámlán tartotta. Vagyis a bank azt is sajátjaként tüntette fel, ami nem volt az övé, hiszen nem különítette el letéti számlára a mások tulajdonát. Törvény írja elő, hogy a bank nem terhelheti meg és nem kölcsönözheti ki, és még átmenetileg sem használhatja az ügyfelei letétbe helyezett pénzét. A felügyelet azonban megállapította, hogy a bank az ügyfelek pénzét folyamatosan a sajátjával keverve használta, és továbbra is hiányoztak a letétkezelésről szóló szerződések. A brókercég pedig más kereskedelmi bankokhoz is olyan pénzeket irányított át, amelyet az akkori törvényes feltételek között nem tehetett volna.
Ezek után már szinte említeni is felesleges a 2002. szeptember és 2003. május vége között további hét elmarasztaló határozatot, amely megtalálható a PSZÁF honlapján a K&H Bankról és leányintézményeiről. Ekkor már mások vezették a pénzintézetet, csupán a bírságolás okai maradtak. A III/73.041/15/2003. számú határozat például a K&H Equities Rt. számára adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő, mert jelezte, hogy 2003. június 20-án, azaz három nappal később célvizsgálatot kíván tartani a felügyelet, ami a kereskedelmi könyv vezetésére is kiterjedt. Ez a határozat már a mai botrányos helyzet előzményének is tekinthető. A határozatok pedig azóta is születnek, legutóbb éppen az üzleti tevékenység korlátozására.
Ha valaki megismeri ezt a folyamatot, akkor megdöbbenve tapasztalhatja, hogy itt egy különös pénzgyárral állunk szemben, amely fölött a bank csupán árnyékot adó ernyő. Az ügyfél írásban vagy hangszalagon megőrizendő utasításai szerint mozgatandó letéti pénzek a bankéval keverten, elképzelhetetlen felelőtlenséggel jelennek meg, amely módot ad arra, hogy valakik pénz nélkül is bekapcsolódjanak – mások, vagy a bank pénzén – a klubszerűséget, kaszinótulajdonságot mutató játékba. S ezt Medgyessy Péter, aki maga is évekig igazgatott bankot, ne tudná? Ne tudná, mi történt, amikor a botrány főszereplői az ő közvetlen munkatársai, amikor az általa irányított bank brókercége is vett át ügyfélcsoportot az elhíresült bankcsoporttól? Medgyessy Péter vajon nem azt választja munkatársának, akinek szakmai munkáját jól ismeri? Márpedig ennek a történetnek felelősei a legfontosabb posztokra kerültek a miniszterelnök választásával. Mondhatja-e a miniszterelnök, hogy érthetetlen, miért nem derült ki a bankvezetés felelőssége? A kormányzat talán el van tiltva az ezen adatokat tartalmazó internettől? Vagy a tanácsadók szerint ez a társadalom már nem is tud olvasni? Pedig tud, és emlékszik is. Például arra, hogy a K&H Banknál az ötéves sikkasztás alatt már folyt bűnügyi vizsgálat. Vajon ki fejezte be, vagy ki állította le, s egyáltalán: hogyan válhat miniszterré, kabinetfőnökké egy bűnüggyel terhelt intézmény vezetője? Erre is választ kell adnia valakinek.
A K&H Banknál a bűnügy nem újdonság
Idézzük a Bank és Tőzsde 2000. augusztus 18-i számának 22. oldalát: „A K&H Brókerház ügyében két büntetőeljárást is folytat a BRFK – tájékoztatta lapunkat Kormos Endre, a BRFK kommunikációs vezetője. Az egyik ügy egy irodaház felújításához kapcsolódik, amelyben hűtlen kezelés, vagyoni hátrányt okozó csalás miatt indított nyomozást a rendőrség. A másik ügyben szándékos vagyonvesztés miatt kezdeményezett eljárást a hatóság. Mindkét ügyben érintettek a cég korábbi vezetői, akik jelenleg büntetőeljárás alatt állnak.” Majd a szaklap azzal fejezi be a híradást, hogy az első esetben egy hónap múlva, a másodikban a következő év február táján ígérnek több információt. Azóta már három februáron vagyunk túl. Ez a világ az értékpapír-kereskedelem világa, ahol a másnak bűncselekménynek tűnő események napi természetességűek.
Éppen három éve, a szaklap augusztus végi számának 11. oldalán olvashattuk: „Nagy befektetés helyett nagy átverés, hiszékeny, pénzük dolgában könnyelmű emberek a hazai tőkepiac egy évtizedes történelmében immár sokadszorra úgy bízták tőkéjüket valakikre, akik jó üzletet ígértek nekik, hogy nem győződtek meg róla, biztosan visszakapják-e azt.” Majd az írásban kirajzolódik, hogy kétmilliárd forinttal lépett meg egy csoportosulás, amely külföldi árutőzsdei befektetéseket ajánlott telefonos úton. Az eljárás során addig háromszáz személy hatszázmillió forintos követelésére derítettek fényt. Az elemző azt írja: „Akár az is megtörténhetett, hogy a jól ismert forgatókönyv szerint az összegyűjtött pénzt zsákszámra elvitték a köddé váló szervezők és a rendőrség, legalábbis egyelőre, a kivitelezésben részfeladatokat betöltő személyekkel kénytelen beérni.” Németh László ezredes, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának főosztályvezetője akkor elmondta: „Vannak tanúk ugyanis, akik látták például, hogy a cégtulajdonosok bőröndökben elviszik, illetve egymás között szétosztják ügyfeleik pénzét.” Majd hozzátette: „Gyors ítéletre még- sincs remény (…), jogerős ítéletre öt–hét év múlva lehet számítani.”
Az értékpapír világában szocializálódott kormány naponta magyarázza, miért nincs pénz semmire, a miniszterelnök pedig a tévé képernyőjén kérdezi ártatlanul, hogyhogy nem láttak semmit az ellenőrök? Láttak, látnak, látunk, tudunk és nem felejtünk.
(A sorozat következő része hétfői számunkban olvasható)
sör
A diósbejgli-reinkarnáció – Sörök karácsonyra
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!