Nemzetközi együttműködésben vizsgálja az Országos Környezet-egészségügyi Intézet munkacsoportja dr. Palvy Anna vezetésével, hogy a megemelkedett hőmérséklet miként függ össze az egészségi állapottal, a megbetegedések gyakoriságával és a halálozással. Kiindulópontnak az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Központi Statisztikai Hivatal adatait tekintik, harmincegy évre visszamenően. (A vizsgálat kifejezetten a budapesti lakosokra vonatkozik, és a balesetekben elhunytakra nem terjed ki.) Az már látható, hogy a magas hőmérséklettel összefüggésbe hozható szív- és érrendszeri, valamint a légzőszervi betegségek miatti halálozások száma a nyolcvanas évektől nő, 1990-től pedig e tekintetben egy állandósult magas szint figyelhető meg.
Budapest úgynevezett hőszigetben fekszik, így az a hőmennyiség, amelyet napközben az aszfaltos utak és az épületek magukba szívnak, állandósul. A helyzetet súlyosbítja, hogy a várost körülvevő egykori zöld területek nagymértékű beépítése miatt a természetes légmozgás az utóbbi években amúgy is csökkent. A nagyvárosi üvegházhatást erősíti a gépkocsikból kiáramló kipufogógázok megrekedése, a belső negyedek zöld területeinek eltűnése, az enyhülést adó parkok, szökőkutak hiánya.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy 1993 és 2000 között hat nagy hőhullámot élt meg a főváros. Ebben az időszakban naponta 76-an haltak meg. Ez eleve figyelmeztető szám lehetne, hiszen a 3,6 milliós amerikai Bostonban ez az arány napi 68 halálozás.
Mindez nyilvánvalóan összefügg a hazai népesség köztudomásúan rossz egészségi állapotával, amelyre ez a környezeti hatás csak „ráerősít”. A nagy hőhullámos időszakokban, mint például 1997 és 2000 júliusában, augusztusában három napon át mértek plusz 37 Celsius-fok feletti hőmérsékletet. Fontos támpont az is, hogy Budapesten például 1992-ben és 1993 augusztusának bizonyos napjain naponta nyolcvannál többen hunytak el, 1994 augusztusában pedig ez a szám állandósult. Az elemzésekből statisztikailag már kimutatható, hogy mely időszakokban éri a lakosságot nagyobb hőstressz.
Az elmúlt hetekben az Országos Mentőszolgálatnál a fővárosban húsz százalékkal nőttek meg a riasztások.
– A rosszullétek elsősorban azokon a közterületeken következtek be, ahol nagy a tömeg, de a levegőtlen járműveken is megtörténik, hogy elájul valaki, s ez a fiatalokkal, középkorúakkal is előfordul – vázolja eddigi tapasztalatait Győrfi Pál, a mentőszolgálat szóvivője, majd így folytatja:
– Szerencsére az esetek többségében eddig még a helyszínen lehetett segíteni. De előfordul, hogy kórházi megfigyelésre van szükség, erre a célra egy úgynevezett fektető ambulancia szolgál a fővárosban. A speciális ellátásra és a kánikulával járó többletfeladatokra szakmailag fel vannak készülve a kollégák. A gond az, hogy hatszáznyolcvan ember hiányzik az állományból. Akik dolgoznak, maguk is erősen szenvednek a hőségtől. A mentőautókban nincs klimatizálás, a védőitalnak számító ásványvíz sem fogyasztható, hiszen szinte felforr. Zuhanyozásra, mosdásra nincs idejük, ilyenkor egy perc pihenésre sem jut idő, megtörténik, hogy alig érkeznek meg az autók a központba vagy a kórházba, máris fordulhatnak. Valóban Budapesten a legrosszabb a helyzet, az ország más részein leginkább az üdülőhelyeken van nagyobb szükség a mentőszolgálat készenlétére.
Noha ma még gyakran találkozunk azzal az önáltatással, hogy csak átmeneti jelenségről van szó, a jó fizikumú emberek közül is egyre többen ismerik el, hogy közérzetüket, idegállapotukat, koncentrációképességüket nagymértékben befolyásolja a hőség. A multik irodáin, a plázákon, divatosabb üzleteken kívül vajmi kevés helyen van légkondicionálás. A hétköznapi életben, a munkában pedig a többségtől ugyanazt a tempót, teljesítményt követelik meg, mint normális körülmények között.
Egyre többünk fejében fordul meg: miként igazíthatnánk életvitelünket okosabban a megváltozott hőmérsékleti viszonyokhoz? Az egyik lehetőség olyan időjárás-előfigyelő rendszer kiépítése, amely időben felhívja a lakosság figyelmét a veszélyekre, különös tekintettel a krónikus betegségekben szenvedőkre, az egészséges, ám fizikailag, idegrendszerileg érzékenyebb emberekre. Az Európai Unió PHEWE nevű projektje 2004 áprilisától öt európai várost érint: Budapesten, Barcelonában, Rómában, Londonban és Párizsban szeretnék bevezetni azt a figyelmeztetőrendszert, amely az említett időjárási helyzetek egészségkárosító hatását igyekszik felmérni és megelőzni. Hogy mennyire általános kérdésről van szó, azzal kapcsolatban a PHEWE program hazai munkatársa megjegyzi, éppen a minap kértek Franciaországból adatokat tőlük az idei nyári magyarországi időjárással összefüggésbe hozható megbetegedésekről és halálozásokról. – Sajnos, nem tudtunk segíteni – mondja Erdős Eszter, mert nem áll rendelkezésünkre az a statisztikai bázis, amelyből a napi eseményeket megtudhatnák. De ez biztosan változni fog – teszi hozzá.
Bizakodásának alapja, hogy az említett nagyvárosokban a munkacsoportok meteorológiai modellezés alapján határozzák meg az időjárás jellegzetességeit. Figyelemmel kísérik, hogy azok miként hatnak a napi halálozásokra, a kórházak betegfelvételeire.
Az elemzés fontos tényezője az időjárás és a levegőszennyezettség egymást erősítő hatása. Az előrejelzések alapjául az azonos elemekből álló légtömegek hőmérséklete, nedvességtartalma, azok változásai, gyakorisága szolgál. E tekintetben az emberi szervezetre s áttételesen a társadalmi, gazdasági állapotokra kétféle, erős hatású légtömeggel számolhatunk. Az egyik az úgynevezett nedves, trópusi áramlat, amikor a nagy meleg és a magas éjszakai hőmérséklet viseli meg a szervezetet. A másik, nem kevéssé erős hatást a száraz, trópusi jellegű időjárás jelenti, amelynek jellemzője a forróság és az erős napsugárzás.
Minden jel szerint Magyarország ez utóbbi felé sodródik. Nyilvánvaló, hogy önmagában az előrejelzés és a lakosság figyelmeztetése csupán egyetlen, bár alapvető lépés az előttünk álló, egészséggel, életmóddal kapcsolatos tennivalók közül. Elég csak arra gondolni, hogy a gazdaságilag és technikailag nálunk jóval fejlettebb Franciaországban utóbb bekövetkezett tömeges halálesetek többet jelentenek, mint egyszerű figyelmeztetést. Noha eddig nálunk nem tapasztaltak hasonló jelenséget, ám a veszély nem lebecsülendő. Akkor sem, ha mint Bácsy Ernő professzor, az Országos Egészségvédelmi Tanács tagja megjegyezte, a kritikus időjárás leginkább azokat „viszi el”, akik élet és halál mezsgyéjén vannak, vagy a lappangó betegségüket a környezeti hatások felerősítik. A profeszszor elmondta, hogy a tartós forróság káros élettani hatásait az egészségügyben nem lehet egy adott korosztályra vagy az elesettségre szűkíteni. Gondoljunk csak a csecsemőgyógyászatra, vagy akár arra, hogy a krónikus betegek ápolásánál is erősen figyelembe kellene venni a külső hőmérsékleti környezetet.
Az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben gondozott betegek állapotát a kezelések jellege és a köztes pihenőidők miatt a hőség nem zavarja különösebben – mondja Désvári Sándorné ápolási igazgatóhelyettes. Úgy tudja, a későbbi fejlesztési tervekben talán a klimatizálásra is sor kerül. – Amióta ilyen forróak a nyári időszakok, igyekszünk jóval előbb felkészülni a kísérő hatásokra – egészíti ki Berger Bernadett, a Nyírő Gyula Kórház munkatársa.
– A nővérek tudják, hogy gyakrabban kell itatni a betegeket, különös figyelemmel azokra, akik lázasak, és a magatehetetlenekre. Ilyenkor az infúzióval történő folyadékpótlás is többszöröse a megszokottnak. Gyakrabban cserélik az ágyneműt, próbálnak a szellőztetéssel is enyhíteni a hőségen. Természetesen a nővérek is hamarabb elfáradnak, de szerencsére nincs létszámhiány, így kellő önfegyelemmel átvészelik az időszakot.
Egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a hazai nyár a jövőben sokaknak nem a gondtalan vakációt jelenti majd, hanem fizikailag igen terhes heteket, hónapokat. A hoszszabb ideig tartó hőséggel összefüggésben az allergiás megbetegedések súlyosbodhatnak, a térségünkben a megszokottnál korábban beköszöntő és később búcsúzó forró időszak már most tapasztalhatóan meghosszabbítja és erősebbé teszi a virágok pollentermelését. Amerikai vizsgálatok igazolták, hogy a levegő emelkedő szén-dioxid-tartalma szintén pollenszám-növekedést okoz, így a nagyvárosokban a hőséggel amúgy is birkózó szervezetet újabb immunológiai sokk éri. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy miközben a légkör felmelegszik, a levegőbe kerülő égéstermékek mennyisége nem csökken, és ez a folyamat szintén egészségkárosító hatású. Erdei Eszter arról, hogy Magyarország különböző régióiban milyen erősségű az UVB-sugárzás, elmondta: kimutatható, hogy azokban a megyékben, ahol a sugárzás erősebb, az ötven év felettieknél nagyobb a melanomában szenvedők aránya. Az is figyelmeztető jel, hogy a sugárzástól megterhelt területeken az időskori szürkehályog is az átlagosnál nagyobb gyakoriságú. Számos jel mutat arra, hogy a természetben is komoly átrendeződés kezdődött el, amely a megváltozott időjárással hozható kapcsolatba. Az immunológusok több éve kísérik figyelemmel a Lyme-kórt okozó kullancsok előfordulásának helyszíneit. A „feltérképezés” azt mutatja, hogy az általuk eddig fertőzött területek jelentősen növekedtek.
orosz-ukrán háború
Elsöprő erejű támadásról számolt be az orosz védelmi minisztérium
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!