Öröm- és füttykoncert

Alig 200 millió forintba került az Örömkoncertnek becézett körítés Medgyessy Péter ünnepi beszédéhez, ennyit a bolondnak is megért. Túlzás nélkül állíthatjuk, ez volt a miniszterelnök eddigi legjobb augusztus 20-i szónoklata, nélküle a koncert sokkal kevesebb örömet szerzett volna. Medgyessy megdöntötte azt a tételt, miszerint sok beszédnek sok az alja, bebizonyította, hogy a kevés beszédnek is rettentő sok alja lehet, sőt mondandójának egyáltalán nem volt semmi teteje.
Dicséretesen elkerülte a historizáló aktualizálás csapdáit, nem bonyolódott bele abba, hogy Szent István tulajdonképpen republikánus érzelmű uralkodó volt, nem emelte ki ama erényét, hogy a várakat, templomokat, utakat szigorú közbeszerzési eljárások után építtette, a korabeli haderőreform végrehajtásához a páncélgyárosokat és a fegyverkovácsokat korrupciótól mentes pályázatok alapján választotta ki. Mindössze egyszer ejtette ki Szent István nevét, amiért a nagy király, odafent az égben, csak hálás lehet neki.
Egyébként Medgyessy – in medias res – mindjárt az elején belecsapott a közepébe. Ne foglalkozzunk a rövid bevezető totális értelmetlenségével, hiszen a kormányfő is a jövőre szegezte elhomályosuló tekintetét, a múltba révedés kötelességét 2-3 zavaros mondattal letudta. Viszont a jövőről roppant izgalmas dolgokat mondott, akár egy általános iskola úttörővezetője a tanévnyitón. Meglátása szerint hazatérésünk Európába több mint rendszerváltás és kevesebb, mint államalapítás. Aki ennek a kijelentésnek az értelmét megfejti, azt már életében oltárra emelik, kanonizálják és tiszteletbeli Lendvai Ildikóvá kenik vagy ütik. (Annak már úgyis mindegy.) Ám demokratikusan választott vezetőnk továbbgombolyította gondolatmenetét, mondván, a hagyományos jóléti államok kora lejárt, a takarékoskodó államok ideje jött el. Ha jól értjük, akkor már Németországban, Hollandiában, Dániában s a többi jóléti államban is cudar a helyzet, ellenben biztató, hogy ők is a pár hónapja meghirdetett magyar modellt kénytelenek követni. Ugyanakkor felmerül a kérdés, a leépülő, jólétét elvesztő, takarékoskodó Európához mi a fenének csatlakozunk, elszegényedni, megszorító intézkedéseket hozni, tönkremenni – a szocialista kontinuitásnak hála – egyedül is tudunk, ahhoz nincs szükség az unió aktív közreműködésére és segítségére. Netán az lenne a sajátos feladatunk az egységesülő Európában, hogy kimunkáljuk és megmutassuk a csőd, az összeomlás útját, a szociálliberális magyar utat? Menjünk vissza Ázsiába…
Nem tehetjük, mert Medgyessy szerint: „Európa magyarságunkról és magyar európaiságunkról szól.” Világos beszéd annak, aki elhiszi, hogy ez a kormány egyenlő esélyt akar adni mindenkinek. Az esélyegyenlőséget a Gyurcsány Ferencek, a Máté Lászlók, az Apró Piroskák, a haverok, a brancsbéliek már rég privatizálták, mi már nem kerülünk sorra. Még a gyermekeink sem, pedig Medgyessy állítja, hogy Európa és Magyarország jóléte az ő kezükben van. Szüleinket folyton a mi jólétünkkel riogatták, gyermekeinket unokáink jólétével fogják, furcsa módon állandóan ugyanazok. Akik mások keze munkájából ígérgetnek szebb jövőt mindig a következő nemzedéknek. Medgyessy a saját jólétét már kifacsarta a mi kezünkből, utódai a gyermekeink markára apellálnak.
Szóval a jövőnk a gyermekeink kezében van, a kormány keze meg a mi zsebünkben turkál, közben azt várja, hogy kezet fogjunk vele. Olyan ez az unió, akár egy kézimunkaszakkör.
Egyébként Medgyessyt többször, harsányan kifütyülték. A miniszterelnök figyelmeztette a renitenseket, hogy őrizzék meg az ünnep méltóságát. Igaza volt, csak arról az apróságról feledkezett meg, hogy az ünnep méltóságához az alkalomhoz illő, igaz és méltó ünnepi beszéd is hozzá tartozik, és a két ünnepi szónoklat közötti tisztesség és hitelesség.
Maga a koncert szép volt, felemelő és megható.