Kétszeresen is a sors kegyeltjei vagyunk – mondja Szörényi Levente még a csíksomlyói siker kovácsolta boldogság vértezetében. – Aszály idején is megtaláltuk ősforrásunkat, vizet is fakasztottunk belőle, s ez nem volt más, mint a húsz esztendővel ezelőtt született István, a király csíksomlyói bemutatója. Oly sok reménytelen próbálkozás után előadhattuk Erdélyben legelső történelmi rockoperánkat, egy héttel korábban pedig Pulában a Magyar Színház előadásában. Szinte csodával határos módon a történelmi Magyarország két végpontján csaknem egyidejűleg volt színen az a darab, amely a legnépszerűbb műfajban válaszol a magyarságban jelen levő, hatalmas történelmi érdeklődésre. Nem határoztam el előre, hogy két- vagy háromévenként megjelenek majd valamivel. De már jó ideje rájöttem, hogy van egy programom, amit teljesítenem kell. Ezt a programot nem én állítottam össze, hanem a döbbenetes felismerés: elveszik a magyarságtól ősi múltját. Régóta igen ügyesen „etetik” itt a népet azzal a hamis állítással, hogy történelme ezer esztendeje, a kereszténység felvételével kezdődött. Attilához és a hunokhoz semmi közünk, mondják, és honfoglaló fejedelmünket, aki erre a csodálatos tájra, „huzatos” hazánkba elvezette eleinket, Árpádot is feledhetjük… A krónikák állítása szerint Attila 453-ban, 1550 éve halt meg, ez az évforduló megmozgatja a kerek számok és az ünnepi alkalmak iránt különösen fogékony embereket. Több megemlékezés és szoborpályázat tanúskodik erről. Amúgy pedig 2007-ben lesz 1100 esztendeje, hogy – Anonymus szerint – Árpád fejedelmet – „patak forrása felett… tisztességgel” – eltemették. 2007 Árpád éve is lehetne… Én a magam módján mindent el fogok követni, hogy annak az embernek az alakja, akinek legfőképpen köszönhetjük, hogy itt vagyunk, méltó helyet kapjon a közgondolkodásban.
– A magyar kereszténység fellegvárával, az esztergomi bazilikával szemben Szent István ünnepén, augusztus 19-én és 20-án két olyan új szerzeményét hallja Szörényi Leventének a közönség az István, a király előtt, amelyek közvetlenül talán nem is illeszkednek a zeneszerző húsz esztendeje küldetésként hordozott programjába, a történelmi rockoperák sorába. Vagy mégis?
– Az Ének a csodaszarvasról című zenekari szvit, amelynek az „alapanyaga” Jankovics Marcell animációs filmjének a kísérőzenéje, több motívumot is megjelenít az Atilla című rockoperából is, az István, a királyból is. Sőt legelső színpadi művünkből, a Kőműves Kelemenből is átemeltem egy-két dallamrészletet, azt a fohászt például, amellyel a mesterek a Feljebbvalóhoz fordulnak. Ez ugyanis nem más, mint egy szarvasének egy Bartók Béla által gyűjtött erdélyi kolindából kölcsönzött szöveggel. Voltaképpen azt is mondhatnám, szinte egész eddigi életművemet felöleli ez a nagyzenekarra és kórusra írt szvit, amelyet az Atilla zenekar és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Makláry László vezényletével hallhat majd az esztergomi nyári játékok közönsége.
– És miként illeszkedik Szörényi Levente életműprogramjába a másik ősbemutató, a Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című írásának szövegrészleteire komponált Elég volt!?
– Wass Albert műve, amely első, müncheni kiadása után 44 esztendővel jelenhetett csak meg idehaza, a történelmi Magyarország szétdarabolásával és e szétdarabolás tragikus következményeivel foglalkozik. Ilyenformán tehát igenis köze van történelmi rockoperáim világához. Az Atillához is, az István, a királyhoz is, az idős uralkodót megjelenítő Veled, Uram!-hoz is. Ez a mindössze nyolcpercnyi kóruskantáta, amelynek az író által megfogalmazott mondatait – énekbeszéd formájában – magam fogom előadni, öszszetett zenei elemekből áll. Viszszatérő motívumát a kórus énekli, a közönség hamar meg tudja majd jegyezni. Akár egy himnuszt. Az én recitativóim jóval nehezebbek, de Wass Albert rendkívül kemény mondataihoz („Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!… nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, mellyel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok… Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!”) úgynevezett könnyű zenét nem lehetett írni.
– Még haló porában is sokakat nyugtalanít a hosszú s szomorú emigrációra kárhoztatott erdélyi nagyúr. Hát még az életműve! A legigaztalanabb vádakkal illetik, akik – feltételezhetően – egyetlen sorát sem olvasták. Ha ugyanis olvasták volna például az Adjátok vissza a hegyeimet! című könyvét, azt a megrázó történetet, ami a drámai felkiáltás – „urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább. Adjátok vissza a hegyeimet!” – után következik, sem a nép ellenségének, sem antidemokrata arisztokratának nem mernék titulálni. Nem tart tőle Szörényi Levente, hogy a Wass Albert iránt mind a mai napig táplált vad indulat átterjed majd a zeneszerzőre és mindazokra, akik a Wass Albert-féle szövegrészletekre komponált Elég volt! című kóruskantátát színre segítik, előadják, visszaéneklik és megtapsolják?
– Már régen nem érdekelnek, akik ezt megtehetik. Nem érdekelnek, akik állandó hazudozással és gyűlöletkeltéssel próbálják megfélemlíteni azokat, akik hozzájuk képest másként gondolkodnak életről, hazáról, múltról és jelenről. Nem félek, és nem hunyászkodom meg. Eddig sem tettem.
„Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ide-oda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkas-sorsot az emberi rengetegben… Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért. Valamennyien, kik a világ dolgait intéztétek, határokon és drótsövényeken, és világrészeken innen és túl. Elvettétek a hegyeimet. S az életemet elrontottátok, mint ahogyan a vásott gyermek elrontja a játékszert, amit már megunt, s aztán szemétre löki.”
(Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!)
Ulf Kristersson
„A legtöbb svéd inkább Magyarország migrációs politikáját támogatná”
