Szent István szellemi öröksége ma is aktuális

A baloldali pártok vezetői még mindig hordoznak magukban olyan alapvető beállítódást és mentalitást, amely másféle alapokon áll, mint amit az egyház képvisel. Őrzik a fiatalon megtanult ateista világképet, s bizonyos, korábban megszokott beidegződést – mondta Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök. Lapunknak adott interjújában augusztus huszadika mának szóló üzenetéről, valamint a Medgyessy-kormány eddigi másfél esztendejéről fejtette ki a véleményét.

Mit jelent a székesfehérvári római katolikus püspök számára augusztus huszadika? Hogyan foglalja össze ennek az ünnepnek a lényegét, és miben látja a mának szóló üzenetét?
– Augusztus huszadika elválaszthatatlan Szent István király személyétől. Benne egy egészen kivételes nagyságú államférfit látok, aki képes volt arra, hogy a maga küldetését és feladatát az erkölcsi szempontok figyelembevételével valósítsa meg. Így tudta az itt élőket néppé, a Kárpát-medencét pedig állammá formálni. Ezáltal olyan szilárd alapot teremtett a magyarság számára, amely azóta is folyamatosan érezteti hatását. Szellemi öröksége ma is aktuális. A hitéből fakadó reménynek, bizalomnak köszönhetően nem roppant össze akkor, amikor fia, Imre herceg halála után mindent veszni látott. Tudta, hogy ki kell tartania az álmai mellett. Népünk és országunk sorsát olyanra bízta, akinél itt, e földön nincs hatalmasabb. Örök érvényű üzenetnek tartom, hogy az életünk akkor van jó síkon, ha az erkölcsi törvényekhez igazodunk. Meg kell találnunk az utat, amin úgy tudunk emelt fővel menni, hogy másokkal is jót teszünk.
– Elválasztható ez a nap Nagyboldogasszony ünnepétől?
– Ez a két ünnep összefügg. A hagyomány szerint István király itt, Székesfehérváron ajánlotta fel koronáját Máriának. Érezte, hogy az emberi eszközökből már kifogyott, ezért az égiek segítségét kérte. Ez az alapvető keresztény remény, erkölcsi nagyság, valamint a hit ereje elválaszthatatlan Szent István királytól. Így válik ez a két ünnep együtt erőt adó jelenné.
– Tény: Szent István volt a kezdet. Művét azonban nem tudta szilárd bázisra helyezni, hiszen halála után pogánylázadás és anarchia uralta el Magyarországot. Szent László király fejezte be a művét, s tette véglegesen kereszténnyé a magyarságot. Mégsem említjük együtt a két szent királyt.
– László királyt is a szentek sorában tiszteli az egyház. Ott van azon Árpád-házi királyaink között, akiket a legnagyobbjainkként tisztelünk. Mégis úgy gondolom, hogy László már István nyomdokaiban járt. És mindannyian, akik Szent István népéért teszünk valamit, azon a fundamentumon építkezünk, amit ő fektetett le.
– Első szent királyunk korát már egy évezred választja el napjainktól. Ön szerint a mai magyarság Koppány vagy István népe?
– Azt hiszem, hogy mindannyiunkban van Istvánból is és Koppányból is valami. A dolgunk pedig az, hogy egyre inkább Istvánná váljunk, és egyre kevésbé legyünk Koppányok. Vagyis egyre inkább építsünk, másokért éljünk, és gazdagítsuk hazánkat. Ez belső harc, ami az élet minden területére érvényes. Olyan zarándokúton kell haladnunk, amely István felé visz.
– Eszerint most is lelki megújhodásra van szükség?
– Egészen bizonyos, hiszen már jó ideje szekularizált világban élünk, amely megkérdőjelezi, devalválja az értékeket. Alternatív életformát és értékeket ajánl. Ezek nem jó törekvések. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy mindannyian megtaláljuk azokat az ősi értékeket, amelyek az ember életét tartalmassá és gazdaggá tehetik. Ezek az értékek másokat is gazdagítanak, hiszen nemcsak az egyén pillanatnyi jó érzete a fontos, hanem a társadalom, a nemzet és az ország boldogulása is. Erkölcsi, lelki és szellemi megújulásra van tehát szükség.
– Szerintem a mai magyar társadalom egyik nagy problémája, hogy az emberek elveszítették a reményt.
– Először is igaznak és őszintének kell lennünk. Ha nem beszélünk világosan, akkor olyan helyzetek alakulnak ki, amelyben elbizonytalanodnak az emberek. Ködössé válik a cél és az út, mindenféle eszköz egyformán használhatóvá válik. Ekkor valóban elveszíti az ember a reményt, mert pusztán szűk körben tudja élni az életét. A keresztény hit az embernek olyan többletet ad, amely révén ki tud szabadulni az önmagába zártságból. Tudom, hogy vannak másfajta utak is, amelyek a remény felé visznek, ezért minden olyan törekvést támogatok, amely méltó az emberhez.
– Az egyháznak minden cselekedetével a köz javát kell szolgálnia. Ennek érdekében beleszólhat-e a politikába?
– Mindenki beleszól a politikába, hiszen az egy adott közösség ügyei rendbetételének művészete. Helytelenül gondolkozik az, aki a saját dolgain kívül semmi mással sem törődik. Az ilyen emberek soha semmit nem vittek előre, csak pusztítottak. Mindenkinek el kell mondania a maga jól megfontolt, erkölcsileg és emberileg megalapozott véleményét. Ez az egyházra is igaz. Az egyház természetesen a pártpolitikába nem szól bele, azonban a mindennapi küzdelmeken felülemelkedve az alapvető igazságokra felhívja az emberek figyelmét.
– Sokan gondolják úgy, hogy ha az egyház a mindennapi élet során kifejti a maga véleményét, ezzel megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét.
– Az emberiség szolgálatában az államnak és az egyháznak is megvan a maga küldetése. Ha az egyház nyilvánosságra hozza a maga véleményét, azzal nem szól bele az állam dolgába, hiszen az örök emberi igazságok hangoztatásával és reflektorfénybe állításával az emberi közösségek vezetőit csak az értékekre figyelmezteti. Lényeges dolog, hogy mindig igazat mondjunk, és világosan beszéljünk. Ezt nem lehet beleszólásként félremagyarázni.
– Mennyire haladhat az egyház a korszellemmel?
– A II. Vatikáni Zsinat arra figyelmeztet, hogy az egyház figyeljen a korszellemre. A kinyilatkoztatást azonban koronként mindig eltérő módon kell hirdetni. Az egyház ugyanis nem egy megkövült, régről itt maradt eszmei áramlat, hanem az ember kérdéseire adott olyan válasz, amelyet koronként más és más módon fogalmaz meg.
– Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár lapunknak azt mondta, hogy egyes egyházakban a múlt tapasztalatai alapján bizonyos félelmek még most is élnek a baloldali pártokkal szemben. Megalapozottnak tartja ezt a kijelentést?
– Látni kell a tendenciát, a gyökereket és az eszmei áramlatokat. Az egyháznak nem szabad belemennie a napi pártpolitikai küzdelmekbe, azonban egyértelműen el kell mondania, mit tart jónak vagy rossznak. A baloldali pártok vezetői még mindig hordoznak magukban olyan alapvető beállítódást és mentalitást, amely másféle alapokon áll, mint amit az egyház képvisel. Őrzik a fiatalon megtanult ateista világképet s bizonyos, korábban megszokott beidegződést. Azonban ezek az emberek azt is nagyon jól tudják, hogy a változásnak köszönhetően napjaink elvárása mit kíván tőlük. Rajtuk múlik tehát, hogyan változnak meg. Bízom benne, hogy a belső megújulásuk bekövetkezik, hiszen a megtérés lehetőségét mindenkinek meg kell adni.
– Miért van az, hogy amikor az MSZP és az SZDSZ koalíciója hatalomra kerül, mindig szárnyra kapnak a kisegyházak és a szekták?
– Bizonyára nem az a szándékuk, hogy a katolikus egyházat erősítsék, annak világnézetét, illetve az erkölcsi rendről szóló tanításait képviseljék és hirdessék. Sajátos elgondolásukhoz nagyon jól fekszik a pluralista mentalitás.
– Mit ért ez alatt?
– A mostani koalíció nem egy alapvető igazságot tart valóságosnak, hanem többféle emberi magatartást és erkölcsi rendet képzel el. Én ezt nem tudom elfogadni. Intézkedéseik alapján úgy látom, hogy ők ebben a vonatkozásban megengedő magatartást hordoznak.
– Ez szétzilálhatja a társadalmat?
– Így is lehet fogalmazni. Tudni kell, hogy amíg az igazság csak egyfajta, addig hozzá többféle úton is el lehet jutni. Azonban mégis csak egyféle dolog az, ami hosszú távon az emberi természetnek megfelelő. Ezt ugyanis már nem lehet relativizálni. A katolikus egyháznak tehát világosan hirdetnie kell: mi az, amit elvet és mi az, amit támogat.
– Csak azért kérdeztem mindezt, mert – Jelenits István piarista szerzetes szavaival – az egyház korrektséget vár el a hatalmon lévőktől. Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján hogyan látja: megkapta?
– Azt várom, hogy az államhatalom korrekt, kiszámítható legyen, és betartsa a korábbi megállapodásokat. Tagadhatatlan: nem tapasztaltunk mindig korrektséget.
– Kérem, értékelje a Medgyessy-kormány politikáját.
– A választási ígéreteket joggal lehet számon kérni a hatalomra került pártoktól. Jelenleg azt mondhatom, hogy a kormány még sok-sok ígérettel adós. Az emberek szívében pedig aggodalom él, hogy megvalósulnak-e a korábbi szép szavak, vagy rosszabb idők jönnek – amire már látunk jeleket.