Tabi tabu?

Csúnyán, de költőien, most azon muszáj elmerengnem – egy másik költő módosított költői kérdésével: ment-e elébb a világ a humor által? Pontosabban, ment-e előre a humor világunkban? Kapásból határozottan rávághatjuk, nem. A leghatározottabban és a legnagyobb szomorúsággal állíthatom, visszafejlődött. Mindjárt hosszan példálózom, elöljáróban csak annyit, miközben az elviselhetetlenségig harsány lett, direkt, primitív, obszcén és minden tabut áthágva kíméletlenné durvult, aközben – és ez nem mond ellent ennek – elsatnyult és tökéletesen elgyávult.
Nem saját példával illusztrálnám, nem lenne ízléses (bár nagy adag önkritika már éppen rám férne). Tabi László egyik, ma is sokkoló groteszkjét másolnám ide kivonatoltan, de minden lényeges elemével. Nem egymás fölé másolnám, mint hajdanán Ottlikkal tették ezt, mert akkor olvashatatlan lesz, és nagyon szeretném, ha sokan olvasnák – mindkét „oldalról” –, mert ez a Tabi-írás iskolapéldája, hova jutottunk a humor területén is, írók és befogadók. Kérdés, szerző örülne-e ennek a közlésnek, mennyiben vállalná? ma megírná-e? hol a határa a humornak? – ha már Ottliknál ott az iskola… És nagy kérdés, elveszejtenék-e Tabit? vagy Neki elnéznék ezt az írását? De ha más negyedennyire menne csak „bele” ebbe a kényes témába ilyen megközelítéssel… annak politikai inkorrektség a hozzávaló „alapvetéssel”, satöbbivel lenne a vége? (Kérdezhetnénk Hraballal: a kettős mér[t] c[s]e[h].) Attól függ, ki mondja? s mire lehet felhasználni… az ellenségnek nézett ellenfél lejáratására? Vajon én pusztán azért, mert elővettem most ezt a humoreszket, támadási felületet adok? de ha mondjuk nem a Magyar Nemzet Magazinjában jelenik meg, hanem teszem azt a Hócipőben, akkor u g y a n e z a Tabi-karcolat már egészen más „stichet” nyer? akkor ugyanez már egészen más?! Azt hiszem, a magyar humornak – is – ez tett be véglegesen, ez az eszementül gerjesztett és ugrásra készen hisztérikus előítélet. (A kellő felcsigázás után másolom most már ide címével a humoreszket, az adott terjedelmem miatt megkurtítva, de arányaiban, szellemében hűen.)

LEVÉL AMERIKÁBÓL
Tizenkét esztendő után végre levelet kaptam Bella nénitől New Yorkból. Én ezt a levelet most ideírom, hadd lássa mindenki, hogy milyen levelet kaptam én tizenkettő esztendő után Bella nénitől New Yorkból.

TE KEDVES ROKONOK!
Amikor Hanzi nekem írta meg Detroitból, hogy vagytok meg valamennyien otthon, én nagyon boldogultam. Én most közlöm veletek, hogy én tizenkét év alatt semmit sem lettem öreg, éppolyan csinos és kívánós vagyok (…) és biztosan örüljétek, hogy ezt halljátok tőlem.

AZ, AMIT TETT VELETEK HITLER,
VOLT NAGYON KÉNYELMETLEN.
Mi hálaistennek valamennyien jól vagyunk (…) ami nekem nagyon jól áll.

HOGY SZEGÉNY ZSIGÁT KIVÉGEZTÉK,
AZ NAGYON BOSSZANTÓ.
De itt az élet eléggé szórakoztató (…) és csodáljuk egymást, hogy olyan fiatalok maradtunk az európai háború dacára is.

HOGY ARTUR BÁCSI ÉS AZ Ő KEDVES FELESÉGE MEGÉGTEK
LENGYELORSZÁGBAN,
AZ ROPPANT ZSENÁNS.
Mi most vezettük be a televíziós telefon, ami drága, de megéri, mert olcsó. Mi valamennyien gondolunk sokat rátok, és nincsen esztendő, hogy eszünkbe ne jutnátok, ahol tinektek van nagyon jó helyetek.

HOGY SZEGÉNY MATILDÉK EGÉSZ CSALÁDJA KIIRTOTTÁK,
AZ NAGYON ÉRDEKES.
Aliszkának volt most influenza, de jött három doktor és most már van mindenki egészség. (…)

Csókolunk mindenkinek a szája:

Belláék