A 78-as busz balladája

Öt fiatal rendező, öt rövidebb-hosszabb film, amelyeket öszszeköt a 78-as busz, hellyel-közzel. Valószínűleg egyik név sem cseng ismeretlenül a rendszeres mozilátogatók előtt: Mundruczó Kornél (Afta, Nincsen nekem vágyam semmi, Szép napok) állandó fesztiválszereplő és díjgyűjtögető, a hasonló cipőben járó örök csukló, Pálfi György (Hukkle), a „sikerfilmes” Török Ferenc (Moszkva tér, Alig), a rendező-színész Bodó Viktor (Citromfej) és Schilling Árpád (Nexxt), a sokkoló. Biztos, ami biztos, Jancsó Miklós neve is feltűnik a stáblistán, akinek „szakmai és baráti támogatásával” készült a produkció. De itt van ám Igor Lazin is összekötő animációs filmjeivel, igen, ő a kistehenes alkotó.
Az első epizód Schilling Árpád No comment című nyolcperces alkotása, amelynek helyszíne egy külvárosi buszmegálló. Ott áll a looser, hallgatja walkmanjét, ázik, fázik, jön is a busz – rajta tomboló, bulizó fiatalok – barátunk, persze nem fér fel. A buszról szinte lezuhan egy szeretkező pár, a főszerepben hazánk sztárja: Michelle Wild, akit már a Rolling Stones is dalba foglalt. Kavargó képek, egy szoknya, egy nadrág, egy tanga, a srác rohamot kap, bamba barátunk csak néz, már ő van a lánnyal, a tengerben, fülhallgatóval a fülén, sex, drugs, rock and roll. A busz elment.
Török Ferenc inkább a cipőkre koncentrált, a lábbeli köti össze három ember véletlenszerű találkozását a Keleti pályaudvarnál. Egy unatkozó cipőbolti eladólány, egy új cipőt vásárló hölgy és egy alpinista néhány – van, akinek utolsó – pillanatai fonódnak össze. Török korábbi filmjeiben is szerette az egyértelmű, könnyen átlátható történeteket, itt sincs másként, sőt már hosszúnak is tűnik eme tizenhét perc erre a témára.

Pálfi egy magyar képregényt teremtett, amelynek először a filmes változata jelent meg, az írott rész még várat magára. A Táltosember az éj leszállta után a házak tetején ülve vigyázza az alvók álmát. Daida László – egykoron Daidalosz – háromezer év után úgy dönt, hogy bosszút áll a Napon, aki megölte fiát. A holdfogyatkozás alkalmával feltámasztja a fiát, aki egy Ikarus busz képében jelenik meg, és felküldi a Nap ellen. A mi Táltosemberünk ezt igyekszik megakadályozni. Pergős vágások, amelyet az animációs részek is fokoznak, de valószínűleg nem őrzi meg a magyar filmtörténet a Táltosember mítoszát.

Az egyik legkidolgozottabb rövidfilm Bodó Viktor Negyedórája, amelyben Gyula tudományos pontossággal figyeli meg a téren nap mint nap áthaladó emberek pillanatait, s ezeket saját hasznára fordítja (Tudja, mikor öntik ki a kávét – saját csészéjébe csurgattatja, kiszámolja, merre száll az eldobott csikk – szájával kapja el.) A főszerepben érdekfeszítő karakter, furcsa mellékszereplőkkel, apró történésekkel. Rengeteg ember, fogy az idő, mégis minden összeáll, vagy mégsem? A matematikus elvéti számítását, s felépített világa másodpercek alatt dől össze. Nem így a film.

Mundruczó Kornél filmje lóg ki leginkább a sorból, így volt ez korábbi filmjeivel is, de ezért szeretjük őt. A 78-as Szent Johannája operafilm, szereplői színészek, akik áldozatokat alakítanak a katasztrófavédelmi szervek gyakorlatain. Bérhalottak, bérsérültek fakadnak dalra, a főszereplő Johanna, aki megszállottságból vállalja ezt a munkát. Szürke kórházi szobák, folyosók, vér, lázongó statiszták, mindez egy operafilm köntösében. Érdekes vállalkozás, valahogy mégis elmarad Mundruczó korábbi filmjei mögött.

(Jött egy busz…, 2002, 100 perc. Forgalmazza a Budapest Film.)