A németeket elkapta a (n)Ostalgie mámora

Nosztalgia – a magyar értelmező szótár szerint sóvárgó vágyakozás. A németeknek egyetlen betűt kell csak elhagyniuk ahhoz, hogy az emlékek felidézése társadalompolitikai méretet öltsön. Az (n)Ostalgie fogalma első hallásra jelzi: a Kelet (Ost), tehát a hajdani NDK múltja a célpont. Mintha szeszélyes divathullám zúdulna rá a hazai televíziós állomásokra, a képernyőn kitört a diktatúraállam valós arculatának kozmetikai átalakítása. Tizennégy esztendővel a berlini fal és egyben a „munkás–paraszt hatalom” összeomlása után, a hazai tévéállomások az „Ostalgie Show-k” egész sorával nosztalgiáznak, emlékeztetve az elérhetetlen nyugati árucikkeket helyettesítő, Bambina csokoládéra, a Vita-Colára, a plasztikból készült Trabantra, a Triton borotvapengére, a Maggit helyettesítő Bino ételízesítőre. A köztársaságot elkapta az „Ostalgie-mámor”. A nyitányról a közszolgálati ZDF gondoskodott, a folytatásról a SAT 1. Az RTL, a Pro 7 és a keleti tartományok első számú nosztalgiaspecialistája, a Mitteldeutscher Rundfunk (MDR) sem akar lemaradni.
A szórakoztatás jegyében idézik fel a múlt jeleneteit, mintha az NDK negyven éve csak egy rossz vicc lett volna. A ZDF adása után a Berliner Zeitung kritikusa így fogalmazott: „A lakosság széles rétegeinél az NDK szemmel láthatóan olyan népszerű volt, hogy utólag szívesen emlékeznek rá, nevetve és locsogva, izgatottan mesélve erről a szép időről, amit mások – bármilyen okból – nem éltek vagy nem élhettek át”. Mintha a tévészerkesztők számoltak volna a sajtó elmarasztaló véleményével, igyekeztek megelőző magyarázatokkal szolgálni és szívesen szólaltatták meg műsoraik prominens személyiségeit. „Elég idő múlt el ahhoz, hogy visszatekintsünk, és megállapítsuk, voltak az életnek szép oldalai is. Nem vagyok elkeseredett” – hangoztatta az a Katarina Witt, aki műkorcsolyázóként az NDK talán legjelentősebb propagandacégérének számított.

Annál aggódóbban nyilatkoznak azok, akik a tömeges retrospektív show-k láttán attól tartanak, hogy az embertelen NDK-rendszert jámbor színben tüntetik fel, holott az embertelen diktatúra volt, csapnivaló tervgazdálkodással. A szociáldemokrata Wolfgang Thierse, a szövetségi parlament elnöke, kimondottan fél az NDK történetének felelőtlen elferdítésétől, holott annak minden ellentmondását fel kellene eleveníteni. „Volt természetesen boldogság, sport, szórakozás meg nyugati tévé is, de ugyanakkor az államvédelmi hatóság spiclijei vettek körül bennünket, a népet pedig befalazták” – hangoztatta a Bundestag elnöke. A kereszténydemokrata Rainer Eppelmann, a Feldolgozás Alapítvány vezetője, az NDK múltjának rettenetes és felelőtlen elbagatellizálásától tart. „Ha csak a Spreewaldban készített uborka meg a Trabi-történetek uralják az adásokat, és szó sem esik a diktatúráról, a berlini falról, a Stasiról, a meghamisított választásokról, akkor jogos a kérdés: miért vonultak ki az emberek 1989-ben az utcára?”

Dieter Althaus (CDU), Thüringia tartományi miniszterelnöke helytelennek tartja az Ostalgie Show-k kisugárzását: „A mi világunk a határzárnál véget ért. Családokat szakítottak széjjel, az államapparátus mindenkor éreztette korlátlan hatalmát, mindenütt jelen volt a kétszínűség. Ez a valóság nem érdemel meg nosztalgikus visszaemlékezést”.

Bernd Faulenbach történész az adásokat nem tartja alkalmasnak arra, hogy növeljék az érdeklődést a NDK története iránt. Nem tesz eleget ugyanis annak a követelménynek, hogy a Kelet polgárainak olyan képet mutasson, amelyről ráismernek önmagukra, a nyugatiaknak pedig eddig ismeretlen információkkal szolgáljon. „Egyik feltételnek sem tesznek eleget, az NDK hétköznapjait tarka szurrogátumként szolgálják fel. Ezen keresztül pedig egy ártatlan NDK bontakozik ki, részben fura, részben szeretetre méltó arcvonásokkal.”

Günter Nooke, a hajdani keletnémet polgárjogi mozgalom tagja, az RTL, a SAT 1 és a Pro 7 tervbe vett Ostalgie-formátumok ismeretében, provokatív kérdéssel lépett a nyilvánosság elé: „Micsoda felhördülést váltana ki, ha a Kati Witt szervírozta NDK-show helyett a százéves operettsztár, Johannes Heesters vezette Harmadik Birodalom Show kerülne képernyőre?”
Az óva intő megállapítások – az első jelek szerint – egyelőre nem befolyásolták a csatornák közönségét. A ZDF adását közel ötmillió néző tekintette meg, elsősorban a keleti tartományokban, ahol a bekapcsolt készülékek 34 százaléka ezt a műsort sugározta. Kísértetiesen hatott az NDK véres szájú politikai kommentátorának, Karl-Eduard von Schnitzlernek röviden bejátszott mondata: „Szeretném bemutatni, hogy a nyugatnémet televízió „fekete kanálisán” keresztül, miként sugározzák a valótlanságot!”

E bevezetés akár az Ostalgie Show-ra is vonatkozhatott volna.