A takarítás jó üzlet, de nem mindenki számára

Tavaly 130 milliárd forint körüli volt a magyar takarítási piac volumene. A cégek e forgalomnak felét tudták megszerezni, így összbevételük 65 milliárdra tehető. Döntően még nem jellemző, de már hazánkban is vannak olyan törekvések, hogy nyugat-európai cégek felvásárolják a jól prosperáló magyarországi takarítóvállalkozásokat. A szakszövetség titkára szerint a takarítás jó üzlet, de nem mindenkinek.

Hatvanötmilliárd forintra tehető a magyar takarítócégek tavalyi forgalma a piac teljes, 130 milliárdosra becsült teljesítményéből. Még mindig jellemző, hogy az iparban, kereskedelemben és szolgáltatásokban tevékenykedő vállalatok saját maguk végzik a tevékenységet – mondta lapunknak Ritz Tibor, a Magyar Tisztítástechnológiai Szövetség (Matisz) titkára. A takarítócégek piac feletti lefedettsége hazánkban ötven százalék, s mivel a világon ez sehol nem éri a száz százalékot, Ritz szerint a magyar piacon 75 százalék a reálisan megcélozható szint. Vagyis az iparágban dolgozó cégek az egész piac háromnegyedét szerezhetik meg. Magyarországon jelenleg a takarítóiparban 2500 cég tevékenykedik. Közülük négyszázmillió forint feletti forgalmat mindössze húsz, százmillió felettit pedig 250 cég realizál.
A szakember a költségek tekintetében nem lát nagy különbséget a belső és a külső cég által elvégzett takarítás árában. Ritz szerint e tevékenységgel foglalkozó cégek néha csak azért tudnak olcsóbbak lenni, mert különböző technikákkal csökkentik bérköltségüket. Hozzátette: a megrendelők számára a takarítóvállalkozások megbízása így inkább azért kifizetődő, mert azok nagyobb szakmai tudással és gyakorlattal bírnak, jobban gépesítettek, így gyorsabbak és hatékonyabbak, mint a cégen belül szervezett munkák – tette hozzá a szakember. A szolgáltatói tevékenység két részre oszlik: napi takarításra, amelyet döntően a telephelyek és irodák tisztítása jelenti, valamint a specializálódott takarításra, mint például a szőnyeg-, a homlokzat-, az ablaktisztítás vagy a márványfelújítás. Ritz szerint utóbbi szegmensben az ország uniós csatlakozásával fokozódó verseny várható, s akár újabb igények is megjelenhetnek. A közösség tagországaiban egyes multiknál napjainkban is bevett szokás, hogy a házimunka elrendezését, így a takarítást is a cégek végeztetik el. Így az alkalmazottaknak még több energiájuk marad saját munkahelyi feladataikra.

Kérdésre válaszolva a titkár kifejtette: még nem jellemző, de már vannak olyan törekvések, hogy nyugat-európai cégek felvásárolják a jól prosperáló magyarországi takarító cégeket. Az árak azonban idehaza – fajlagosan – magasabbak. Amíg adásvétel esetében Nyugat-Európában az ötéves forgalom harminc százalékát kapja a tulajdonos vállalatáért, addig hazánkban ennek duplájáért sem biztos, hogy eladja azt. A szakember szerint a takarítás jó üzlet, de nem mindenkinek. Főleg azok sikeresek, akik vagy egy nagyvállalat, intézmény megbízását szerezték meg, vagy pedig speciális tevékenységet látnak el. A csak napi takarítást végzők kedvező profitot csak évi 400-600 millió feletti forgalomnál tudnak elérni, ugyanis a haszon öt-hét százaléknál nem magasabb. A szakipari munkáknál azonban ennél jóval nagyobb profit is elérhető. Az árakról általánosságban a titkár az alábbiakat közölte: a 200-300 négyzetméternél nagyobb alapterületű irodák takarításának díja négyzetméterenként napi 5–12 forint között mozog, míg a nagytakarításé 100–400 forint között. Az unióban alkalmazott árak lényegesen magasabbak, mintegy ötszörösei a hazainak. Az uniós csatlakozással idehaza is emelkedni fognak az árak. Ugyanakkor mindinkább előtérbe kerül majd a minőség. Az iparágat érintő jelentős változást hozhat az a közösségi törekvés, hogy az órabérek helyett a vállalkozások teljesítménybért vezessenek be.

A szakember szerint a magyar cégeknek az unió piacán, más tagországban nem lesz könnyű megbízásokat szerezniük, hiszen a jelenlegi tagállamok vállalkozásai jóval tőkeerősebbek a magyaroknál, ráadásul a jelenlegi tizenötök sokkal jobban védik saját belső piacukat, mint Magyarország. A hazai piacon, úgy tűnik, a politika, a kamarák és a szakszövetségek sem jutnak el eddig, s ebben nem is hisznek. A többi most és később csatlakozó országgal szemben a magyar cégek helyzete, lehetőségei felemás képet mutatnak. Például a románok lemaradása 5-10 éves, a szlovákoké ennél kisebb hazánkhoz viszonyítva, míg a csehek és lengyelek előrébb járnak nálunk. A titkár úgy véli, a magyar cégek jó eséllyel szállhatnak versenybe a szlovák és román piacokon.
Ritz a belpiacról szólva kijelentette: már most is elsődleges a minőség és másodlagos az ár, míg a közbeszerzéseknél pont fordított a helyzet. Utóbbin a cégek egy része el sem indul, mert a győztesek sokszor olyan alacsony árakkal nyernek, amelyből szinte lehetetlen kigazdálkodni a költségeket. Így ezek a cégek között gyakran találni olyanokat, amelyek a szürkegazdaság mezejére tévednek. A feketemunka ugyanakkor azért ritka az iparágban, mert a takarítás bizalmi munka, ezért a megbízást elnyert cégek tulajdonosainak is alapvető érdeke, hogy alkalmazottaik tiszta papírokkal rendelkezzenek, s akár utánkereshetők legyenek.

A szakma nagy problémája, hogy még mindig nem elismert, nincs OKJ-száma, s a sok főnök és dolgozó között kevés a középvezető – ismertette Ritz, majd folytatta: a műszaki egyetemen posztgraduális létesítménygazdálkodó képzést indítottak, s ennek keretében már oktatják a takarítást a hallgatóknak. A Matisz pedig 2001-ben indította el képzését. Ez a tanfolyam szakvizsgát azonban csak akkor adhat, ha a szakma elfogadott OKJ-számmal is rendelkezik, úgy, ahogy például Németországban és Ausztriában is. Például a svédeknél néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy a területen dolgozóknak két éven belül le kell vizsgázniuk. Így 65 ezren kerültek iskolapadba. Ritz szerint azonban ez sem jó megoldás, mert ez rányomta bélyegét a képzés színvonalára.

A titkár szerint nemcsak a hivatalok nem tekintik szakmának a takarítást, de sok esetben az emberek sem. Holott egy nemrég végzett kompetenciavizsgálat során megnézték, hogy egy adott szakmában hány olyan dologhoz kell érteni a feladatot ellátó személynek, amit cselekedetnek nevezünk. Ez a mutató a gipszkartonszerelőknél 10, a taxisoknál 14, a géplakatosoknál 40 volt, míg a takarításban 150. Továbbá ma már hatvan százalékot tesz ki azok aránya, akik másodállásban vagy négyórás munkában helyezkednek el, s nem kevés közöttük a diplomás. A területen jelentős a fluktuáció, s az uniós csatlakozás után elképzelhető, hogy sokan külföldön vállalnak majd munkát, s így idehaza akár munkaerőhiány is felléphet.

Állandó kiállítás
Európában egyedülálló – nem magángyűjteményként bemutatandó – tisztítástechnológiai múzeumot hoz létre rövidesen a Matisz. Terveik szerint Verőcén, turisztikai út mentén kap majd helyet a 200 eszközt bemutató állandó kiállítás. A múzeumot nonprofit jelleggel szándékoznak üzemeltetni.