A tömeggyilkosság demokráciája

„Indiaiak és zsidók egyformán szenvedélyesen tisztelik a másságot, a törvény uralmát és a demokráciát, jelentette ki éljenző tömeg előtt a Ház szavazását követően Tom Lantos képviselő, a Magyarországon született holokauszttúlélő.” (The Washington Post, 2003. július 19., 5. oldal)

Noha felmérés nem bizonyítja, de tagadhatatlan, valamilyen belső rokon- és ellenszenv vezérli a kettészakadt magyar választótábort, hogy melyik félnek „drukkoljanak” a világ különféle válságövezeteiben. A magyar konzervatívok a horvát–szerb háborúban automatikusan a horvátok oldalára álltak, míg a liberális oldal és a velük rokonszenvező sajtó (értsd: gyakorlatilag a teljes média) az Antall-kormányt támadta, amiért a horvátokat segítette nem csak géppisztolyokkal, mint Für Lajos akkori honvédelmi miniszternek e lapban nemrégiben adott szenzációs interjújából kiderült. A NATO Milosevics elleni hadjáratát egyetlen hangadó magyar konzervatív nem kifogásolta, míg a balliberális oldalon Konrád György a szerbek elleni háborút hevesen ellenezte. Talán azt sem alaptalan állítani – noha ismét csak anekdotikus „bizonyítékokra” hivatkozhatunk –, hogy míg a görög–török viszályban (Ciprus stb.) a magyar jobboldal inkább a törökök, addig a balliberálisok inkább a görögök pártját fogják. Érdekes egyébként: Milosevics mellett egyetlen NATO-ország sajtója tette le a voksát: a görög. A térségben lévő, NATO-n kívüli országok közül Románia sajtója szintén Milosevics-párti volt.
Minél messzebb távolodunk Magyarországtól, e rokon- és ellenszenv kikristályosodása annál nehezebben érzékelhető. Az azonban talán nem tűnik túl nagy kockázatnak, ha feltételeznénk, a pakisztáni–indiai viszályban a konzervatív szívek nagyobb része „dobog” Iszlámábádért, míg a balliberálisok rokonszenve inkább Új-Delhié. Annyi talán feltételezhető, hogy e szimpátia gyökere a hidegháború korszakára is visszanyúlik, amikor Pakisztán a nyugati tábort erősítette, míg India, noha hivatalosan semleges volt, inkább a Szovjetunió barátjának mutatkozott.
Ez azonban nem is annyira lényeges, mint inkább annak a kérdése, hogy tekinthető-e India, mint Tom Lantos képviselő kijelentette, olyan országnak, amely a demokrácia és tolerancia mintaképe – hasonlóan Izraelhez, amely épp most tanácskozik azon, hogy vajon megölje-e a palesztinok törvényesen választott vezetőjét, a Nobel-békedíjas Jasszer Arafatot, vagy csupán kilökje valahol a tuniszi repülőtér kifutójának közelében, miközben hatalmas fallal zár körbe egy földön élő népet.
Ami Indiát, „a világ legnépesebb demokráciáját” illeti, nem felesleges megjegyezni, hogy az országot egy olyan szélsőségesen nacionalista kormány, Vadzspaji Baratija Dzsanata Pártja vezeti, amelynek filozófiájának alapja a hindutva, ami durva leegyszerűsítéssel a hindu felsőbbrendűség filozófiája.
A National Geographic havilap képhamisítási botrányba keveredett magyarországi kiadása idei júniusi számának címlapsztorija India, pontosabban az indiai páriák.
Az amerikai anyakiadásból átvett, nagyszabású, pazar cikknek érdemes a tartalomjegyzékben közölt összefoglalóját idézni: „Érinthetetlenek – Hivatalosan már több évtizede eltörölték Indiában a kasztok közötti különbségtételt. Ám az a 160 millió érinthetetlen, aki születésének percétől tisztátalannak bélyegezve él és szenved, a bőrén érzi, mit jelent a legalsó kasztba születni. Ma minden hatodik indiai a társadalom páriája, azaz a számkivetettek közé tartozik.” A hindu törvény szerint tisztátalanná lesz, aki állati bőrökkel foglalkozik. Így azokkal szintén külön kaszt, a csamarok kasztja foglalkozik. „Aki hindunak születik Indiában, az bekerül a kasztrendszerbe, a világ egyik legrégebb óta fennálló társadalmi rétegződési formájába is”, olvasható a cikkben, amely megdöbbentő képsorokkal és leírásokkal mutatja be az emberi és állati ürüléket mindenfajta védőfelszerelés nélkül eltávolító – és ezért gyakran gázmérgezésben elpusztuló – bhangi, pákhí vagy szikkaliár kaszt tagjait, akiknek még vizet sem adnak munkájuk után, nemhogy megmosakodni engednék őket. Azután ott vannak a „patkányevő” hírben álló muszaharok, akikről azt tartják, Tom Lantos szerint szenvedélyesen a másságot tisztelő indiai polgártársaik, hogy rágcsálófoguk van.
A holtakat a domok égetik el, akiket akkor ér nagy szerencse, ha az elégett hulla koponyájából kiszedhetnek egy-egy aranyfogat. Az érinthetetleneket olykor vasrudakkal verik agyon, olykor savval öntik le a magasabb rendbe tartozó kasztok tagjai. Laksman Szinghet egy radzsasztani kórházba szállították iszonyú sebeivel. Három napig feküdt a kórház padlóján, kezelés nélkül. Üszkösödés miatt mindkét lábát azután amputálták, írja a National Geographic, amely idézi Kocseril Ráman Nárájanánt, India volt köztársasági elnökét, aki szerint „demokráciánk épülete olyan, mint egy trágyadombra emelt palota”. De ezek szinte lábjegyzetek az irodalmi Nobel-díjas V. S. Naipaulnak két, Indiáról szóló vaskos kötetéhez, amelyek elementárisan háborították fel a világ liberális közvéleményét. A vaskonzervatív trinidadi brit Naipault rasszistának nevezni mindenesetre nehéz lett volna, hiszen szülei indiaiak.
A sötétség mélyén. A lengyel–brit Joseph Conrad e regényének címével búcsúzik „viszlát, soha többé!”-vel Luke Harding, a Guardian című baloldali brit lap tudósítója Indiától a lap szeptember 15-i számában. Azután, hogy Gudzsarat állam legnagyobb városában, Ahmedabadban a saját szemével látta egy tekintélyes család meggyilkolását. Asan Dzsafrinak, egy volt parlamenti képviselőnek az őrjöngő hinduk először az ujjait csapdosták le, majd felgyújtották házát, amelyben két fia bennégett. E gyilkosságok hatására Harding „egyelőre végleg” elhagyta Indiát. Gudzsaratban a helyi hindutva ideológiájú kormányzás szemhunyása mellett mintegy ötezer indiai mozlimot mészároltak le tavaly februártól kezdődően.
Palesztinában maguk a palesztinok az érinthetetlen kaszt, akik földjét elrabolják, akiket gettókba zárnak, legyilkolnak. Tom Lantos szerint „indiaiak és zsidók egyformán szenvedélyesen tisztelik a másságot, a törvény uralmát és a demokráciát”. Igazán kár, hogy ugyanezeket a szavakat a magyarokra kiterjesztve Lantos képviselő még nem mondta. Viszont a kongresszusban külön ülést tartatott Csurka István kijelentései miatt. Globalizálódnak az érinthetetlen kasztok.