Ha manapság valahol megszólal Alla Pugacsova vagy Joszif Kobzon hangja, Vlagyivosztoktól Chisinauig mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. A fiatalság, az első csók, a régi emlékek, amelyek megszépítik a korántsem szép múltat is. Nem véletlen tehát, ha a Szovjetunió dalos pacsirtái a függetlenség bűvöletében is sportcsarnokokat töltenek meg koncertjeiken az exbirodalom bármely sarkában.
Van, ahol ezzel sem elégednek meg, s egyenesen szobrot emelnek a szovjet táncdal apostolainak. Mint az ukrajnai Doneck városában, a közeli Csaszov Jarban született Kobzonnak. Egyenesen életnagyságút, két méter magasat, bronzból készített a megrendelők teljes megelégedésére az egyik legismertebb orosz monumentalista szobrász, Alekszandr Rukavisnyikov. S hogy Kobzont mennyien szeretik, azt bizonyítja, hogy a bányásznapon a fél város ott volt az avatáson. Csak néhányan értetlenkedtek, hogy miért kell a független Ukrajnában egy ugyancsak kétes hírű orosz zsidónak ilyen irdatlan nagy emlékművet állítani. Morogva megjegyezték, hogy egykor a Szovjetunió kétszeres hősei is megjelenhettek bronzba öntve még életükben szülőföldjük valamelyik közterén, de nekik is csak legfeljebb egy szerény mellszobor járt ki. Érezte ezt az énekes-üzletember-politikus is, s sokáig húzódozott a szoborállítás ötletétől. Még Kucsma ukrán elnöktől is kért tanácsot, végül beadta a derekát.
Brüsszel háborús tervei megbuktak: magyar diplomáciai siker a csúcson – napi összefoglaló














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!