Anna Lindh, a közszeretetnek örvendő külügyminiszter asszony halott. Végzetét olyan késszúrások okozták, amelyeket a svéd politikusok nyitott társadalomba vetett makacs hite tett lehetővé. Egyetlen kísérője a barátnője, Eva Franchell volt, amikor belépett az Nordiska Kompaniet áruházba, hogy ruhát nézzen magának. Senki és semmi sem gördített akadályt a gyilkos elé, hogy tettét elkövesse, majd – mint aki jól végezte dolgát – eltűnjön, mint a kámfor.
A rendőrség nehezen ocsúdott fel. Több mint egy óra telt el, mire hermetikusan lezárta a környéket, de ez már csak eső után köpenyeg volt, hiszen a tettes minden bizonnyal árkon-bokron túl járt. Aztán teljes gőzzel beindult az apparátus, csak éppen az nem volt világos, hogy milyen irányban tapogatódzzék. Forró nyomról egy bevásárlóközpontban, amely ráadásul egy világváros zsúfolt belvárosában feszik, ennyi idő elteltével már szó sem lehetett, így nem maradt más tennivaló, mint az esetleges nyomokat rögzíteni, a tanúkat begyűjteni és elkezdeni a szokványos nyomozást.
Kiderült, hogy a gyilkosság előtt négy órával a Nordiska Kompaniettel szemben lévő Clas Ohlson áruházban elkaptak a vagyonőrök egy férfit, aki el akart lopni egy Morakni gyártmányú kést. Mint ilyenkor rendesen, felhívták a rendőrséget, és jelentették az ügyet. Hasonló esetekben a rendőrség telefonon felveszi az elkövető adatait, aztán a biztonságiak elengedik. Most azonban nem ez történt, mert az illetőnél nem volt semmilyen személyazonosságát igazoló okmány, így a rendőrök kiszálltak a helyszínre, a központi adatbank fotói alapján azonosították a tolvajt, majd elengedték. „A rutinszerű eljárás négy órával később a gyilkossági nyomozás szerves részévé vált” – jelentette ki Stina Wessling, a megyei rendőrfőkapitány sajtószóvivője. A Clas Ohlson személyzetét aznap többször is kihallgatták, de semmilyen további nyilatkozatot sem adtak ki, és az áruház eladóiból sem sikerült kihúzni egy szót sem, mert a rendőrség „szájkosarat” tett rájuk. A sajtó csak találgatott: lehetséges, hogy a férfi azonos azzal, akiről a Nordiska Kompaniet kamerája több felvételt készített?
Gyanítható, hogy a fiatalember azonosítása a Clas Ohlsonban nem járt sikerrel, mert a rendőrség egész éjszaka a hajléktalanokat és a narkósokat hajkurászta abban a meggyőződésben, hogy a gyilkos az ő köreikből kerülhetett ki. Erre feltehetően abból következtetett, hogy az a bizonyos illető kést akart lopni, márpedig aki így kíván szert tenni fegyverre, az csak a lepusztult emberek körében keresendő. Ebben van ugyan némi logika, de akkor is marad a kérdés: vajon honnan tudhatta egy csöves, hova megy bevásárolni négy óra múlva a külügyminiszter asszony? A rendőrség véleménye: „A bűntett nem előre megfontolt és kitervelt cselekmény volt, hanem alkalom szülte, hirtelen gerjedt gyűlölet váltotta ki.” Na igen, de kiből? Egy Stockholm legdrágább áruházában sétálgató csövesből? Nem beszélve arról, hogy – demokrácia ide vagy oda – egy szakadt figurát a Nordiska Kompaniet biztonsági őrei úgy kihajítanak, hogy a lába sem éri a földet, de a legjobb esetben is rátapadnak, mint a pióca, és figyelik, mit akar lopni. Hogy lehet ilyen körülmények között megkéselni egy külügyminisztert, és utána csak úgy odébbállni?
Másnapra a rendőrség kezdeti feltevése, miszerint a gyilkosság egy mániákus őrült vagy drogos minden okot nélkülöző tette lehetett, romokban hevert. A szervezet megváltoztatta álláspontját: a nyomozást vezető Leif Jennekvist azon meggyőződésének adott hangot, hogy a tettes valójában vadászott a külügyminiszter asszonyra. Ezt azzal indokolta, hogy az áruház térfigyelő kameráinak videofelvételeiből készült fotókon látható egy fiatalember, aki várakozik, illetve céltalanul sétálgat az áruházban. A főnyomozó azt állította a képek elemzése alapján, hogy a gyilkos Anna Lindhet várta. „Magabiztos, határozott volt, amikor lecsapott áldozatára. Tettét gyilkos gyűlölettől vezérelve követte el, és olyan speciális vágást alkalmazott, amelyről tudhatta, hogy menthetetlenül halálos következményekkel jár.”
Már csak az volt a kérdés, hogy a fiatalember – aki egyébként nem néz ki csövesnek – valóban azonos-e a tettessel.
Igen ám, de ha valaki tudatosan vadászik az áldozatára, majd tettét terv szerint végrehajtja, és a terv van olyan átgondolt, hogy utána nehézségek nélkül el tudja hagyni a helyszínt, akkor milyen magyarázatot lehet adni arra, hogy ez a dörzsölt és felkészült ember órákon át fotóztatja magát a térfigyelő kamerákkal? Talán nem tudott a kamerák létezéséről? És újra felvetődik a kérdés: honnan tudott a politikusnő vásárlási szándékáról, annak helyéről, idejéről?
A képek kiértékelése után megállapították, hogy az illető ki-be járkált az üzletekből, le-fel utazgatott a mozgólépcsőn, néha csak ácsorgott, mintha várna valakire. Többször megfordult azokban a butikokban is, amelyekbe Anna Lindh később betért. Egy másik kamera rögzítette, hogy a fiatalember a második emeleti körbalkonon is sokáig álldogált és várakozott.
Ezekre a felvételekre hivatkozott a rendőrség, amikor megváltoztatta véleményét, elvetette a hirtelen haragra lobbant őrült elméletét, és mivel fogalma sem volt róla, ki lehet a rejtélyes férfi, a legpraktikusabb megoldást választva megjelentette az egyik képet a sajtóban.
Ezt követően, a harmadik napon izzani kezdtek a telefonvonalak: rengeteg bejelentés érkezett a készenlétben álló kungsholmeni kapitányságra, ahol még egy ügyész is tartózkodott, hogy gyors döntést hozhasson, ha szükség lesz rá. Ahogy az lenni szokott, a bejelentések közül csupán néhányat talált érdekesnek a rendőrség. Egy viszont különösen felkeltette a figyelmét. „Csöves” helyett egy, a felső tízezer köreiben mozgó fiatalember került a célkeresztbe. Rendőrségi forrásokra hivatkozva a Kvallsposten című napilap közzétette, hogy akit keresnek, Stockholm egyik milliomosnegyedében lakik. Munkához láttak a bűnügyi szakértők, és ismét megvizsgálták az áldozat ruháját. Feltételezésük szerint a támadó többször is elment Anna Lindh mellett, és lehet, hogy a tumultusban már akkor hozzáért a ruhájához, amikor követve őt még csak kereste a kínálkozó alkalmat. A technikusok mikroszkopikus méretű, ruhaanyagból származó maradványokat kerestek az áldozat ruháján. Az állami kriminalisztikai laboratórium közben testnedvek, hámsejtek és hajszálak után kutatott. „Aki ilyen módon támad meg valakit, nagyon valószínű, hogy le is köpi áldozatát”– jelentette ki Bengt Winqvist, a megyei bűnügyi szakértők vezetője. „Egyetlen parányi izzadságfolt, egyetlen másfél milliméternyi hajtöredék, ami az áldozat ruházatában maradt, elég ahhoz, hogy hiteles DNS-képet kapjunk a gyilkosról, ami a bizonyítási eljárás során sorsdöntő lehet”– jelentette ki Winqvist. A késen, amelyet a gyilkos érthetetlen módon eldobott a tetthelyen, a kriminalisztikai laboratórium használható ujjlenyomatokat talált, valamint sikerült megmentenie a gyilkostól származó parányi biológiai anyagot, amelyet azonnal Angliába küldött, hogy a Forensic Science Service állítson elő belőle DNS-profilt. A rendőrség végigjárta a főváros fodrászait, mert arra gyanakodott, hogy a tettes megváltoztatja a frizuráját, vagy befesteti a haját. Martin Rhawi szalonjában – a tulajdonos szerint – valóban járt egy űzöttnek tűnő férfi, aki azonnali hajvágást kért. Az illető belépése után a szemétkosárba dobta a sapkáját, így azt a rendőrség azonnal a laboratóriumba vitte, de nem talált rajta olyan hajszálat, amelynek DNS-képe megegyezett volna a rendőrségi regiszterben tárolt négyszázezer DNS-minta valamelyikével. Mindenesetre a sapka képét és a képeken látható férfi gyűrűjének kinagyított fotóját is közzétették a sajtóban, hátha valaki ezek alapján felismeri az illetőt. „Nem biztos, hogy a képen látható személy azonos a gyilkossal, ezért is lenne fontos mihamarabb beszélni vele, így arra kérjük, jelentkezzen nálunk személyesen”– nyilatkozta Jennekvist főnyomozó.
A harmadik nap délutánján a rendőrség lecsapott egy 35 éves férfira, aki a Rasunda stadion melletti kocsma kivetítőjén nézte a Hammarby–Djurgarden futballmeccs első félidejét, és éppen távozni készült, hogy a második félidőt már a lelátóról élvezze.
A lapokban megjelent interjúk szerint a férfi minimum kettős életet élt. „Amikor meghallottam, hogy megölték a miniszter asszonyt, azonnal arra gondoltam, hogy a mostohafiam lehetett… Pár hete engem is kékre-zöldre vert, és gyűlöli a munkásosztályt. Mindig problémái voltak a rendőrséggel”– kesereg a gyanúsított édesanyja.
A fiatalember tagja a Djurgarden-szurkolók kemény magjának. Futballhuligán, imád verekedni, és barátja annak a Feszítővas becenevű elmebetegnek, aki augusztusban zárt intézetbe került, mert agyonvert egy embert, és súlyosan megsebesített öt másikat – írta az Expressen. „A felső tízezer aranyifjainak egyike, aki Armani-öltönyben jár, és a legdrágább belvárosi pub a törzshelye, ahol a legmenőbb ifjakkal pezsgőzik; jó barátja többek között Madeleine hercegnőnek, a király lányának” – így a Kvallsposten. Egy barát nyilatkozatát is közli a lap, eszerint a férfi neonáci, otthon SS-egyenruhában tetszeleg, és Heil Hitler!-rel köszönti az érkezőket. Kedvenc kábítószere a kokain, de nem veti meg a Rohypnolt sem, és egyébként alkoholista.
„Kedves, bolondos fickó, néha kicsit dilis, de remek a humora, kellemes társaság, igazi úrigyerek” – jellemzi a gyanúsítottat a királykisasszony. A lap nyilvánosságra hozza saját információit is: a fiatalembert eddig húsz alkalommal ítélték el hatóság elleni erőszak, erőszakos ellenállás, csalás, tiltott fegyverviselés, okirat-hamisítás, orgazdaság, rongálás és verekedés miatt. „Remekül manipulálja az embereket, folyékonyan hazudik, és nagyon szereti váltogatni az identitását, amihez mindig szerez papírokat…”
Pszichopata vagyok – jelentette ki letartóztatása után a rendőrségnek.
A gyanúsítottat most egy különlegesen biztonságos cellában őrzik Stockholmban, és a rendőrség reméli, hogy a vizsgálatok igazolják bűnösségét. Állítólag még öt gyanúsítható személy szerepel a hatóságok listáján, de hogy kik ők, arról semmi nem szivárgott ki.
Amikor Olof Palme miniszterelnököt a nyílt utcán agyonlőtték, döbbent csend, hitetlenkedő kétségbeesés, majd apátia lett úrrá az országban. A rendőrség minden erejét összeszedve kereste a tettest, és keresi mindmáig. Eredménytelenül. A gyikosság után sok embert letartóztattak, majd kiengedtek, egyikük még több millió korona kártérítést is kapott. A tettest ugyan nem fogták el, börtönbe került viszont a nyomozást vezető rendőrtiszt, Hans Holmér. Túllépte és nem az előírásoknak megfelelően kezelte a nyomozásra adott anyagi keretet. Aztán az évek múlásával kezdett megnyugodni a nemzet. Csak a király kapott szorosabb testőri védelmet, egyébként minden maradt a régiben.
Abban az országban, ahol húsz évvel ezelőtt még bárki letehette pénzzel teli bukszáját a járdára, az másnap is ott volt, mára elképesztő méreteket öltött a bűnözés. Csaknem minden hétre jut egy gyilkosság, néhány nemi erőszak és tucatnyi rablás. Az emberek, akik éjszaka már sok helyütt nem mernek kimenni az utcára, mindeddig mégis azt hitték, hogy továbbra is a világ legnyitottabb országában élnek. Az ébredés most nagyon keserves, ugyanakkor nagy a felháborodás, a lapok olvasói rovataiból dől a keserűség. „Ki a felelős azért a nyolcvanas évek végén hozott rendeletért, amely gyakorlatilag megszüntette az országban a zárt elmegyógyintézeteket? Ma csak azokat tartják ilyen helyen, akiket a bíróság erre ítélt valamilyen súlyos bűncselekmény elkövetése miatt. A többi közveszélyes elmebeteg szabadon kószálhat, fojtogat, erőszakol, vagy éppen kést döf a külügyminiszterbe!” – írja a Skanska.
orosz-ukrán háború
Orbán Viktor hajnalban Brüsszelből + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!