A népszavazás eredménye ugyan a kormányra nézve nem kötelező érvényű, de Svédországban egyetlen politikus sem merné venni magának a bátorságot, hogy nyíltan semmibe vegye a választók véleményét, így aztán mindenki, nyertesek és vesztesek egyaránt fejet hajtottak a földindulásszerű „nem” előtt. A „nemre” biztatók bölcs döntésükért persze vállon veregették híveiket, az „igenre” ösztökélők pedig csalódottságuknak adtak hangot, nem titkolva azokat a várható hátrányokat, amelyekkel eztán mindenkinek szembe kell néznie. „Elvesztettük a gazdasági fejlesztés lendületének kulcsát”, „nem ragadtuk meg a gazdasági együttműködés által garantált örök béke lehetőségét”, „elkótyavetyéltük a nagyobb beleszólás jogát az EU működtetésébe”, „elszigetelődtünk” – mondják az euró bevezetését javaslók. Az ellentábor pedig a „nem” sikerét, a demokrácia győzelmét ünnepli, mondván, az euró bevezetése sehol sem oldotta meg a szociális és demográfiai problémákat, viszont mindenhol csökkentette a nemzeti gazdasági önállóságot, gyengítette a gondoskodó állam szerepét, rontotta a munkanélküliségi rátát, és áremeléseket eredményezett.
A mostani népszavazásnak az adta meg az igazi politikai bukéját, hogy a pártok nem adtak ki tagjaik és szavazótáboruk részére semmilyen kötelező direktívát (még saját pártvezetőik, sőt a kormány tagjai részére sem), így aztán mindenki úgy döntött, ahogy akart. A kormányzó szocialisták túlbecsülték a választók Göran Persson iránti korlátlan bizalmát, mert a miniszterelnök javaslata ellenére a szocialista szavazótábor ötven százaléka (!) nemet mondott a referendumon. De nem csak ők jártak pórul. A kereszténydemokratákat egyenesen „rászedték” a híveik, mert a párt irányvonalával szemben 53 százalékuk nemmel voksolt. A jobboldal vezető pártja a Moderaterna, valamint a Néppárt nem csalódott, mert az őket favorizáló választók 75, illetve 71 százaléka mondott igent az euróra. A legbüszkébbek azonban a zöldek és a kommunisták lehetnek; a zöldek 77, a kommunistáknak pedig a 88 százaléka vágta ki nemmel a rezet. Az így keletkezett politikai zűrzavar legpikánsabb fejleménye így aztán az lett, hogy a parlament nyolcvan százaléka ellentétes nézeteket vall, mint a saját szavazótábora, azaz a maradék húsz százalék (a kommunisták és a zöldek) joggal verheti az asztalt, hiszen „ők képviselik a népakaratot”.
Úgy tűnik azonban, hogy Göran Perssont ez nem túlzottan zavarja, mert még ő is „ront az arányokon”, útilaput kötve a nemmel voksoló kormánytagok talpára. Az első tisztáldozat Leif Pagrowszki gazdasági miniszter volt; hogy őt ki követi, egyelőre még titok.
Palotai István
Közelebb a gyilkoshoz
Egy svéd bulvárlap értesülése szerint azonosították Anna Lindh külügyminiszter gyilkosát, elfogása egy-két nap kérdése. A gyilkosság után öt nappal a rendőrség név szerint ismeri a gyanúsítottat – idézte a nyomozócsoport egyik tagját tegnapi internetes kiadásában az Aftenbladet című újság. „Azt hiszem, két napon belül elkapjuk” – tette hozzá a rendőr. A feltételezett gyilkos egy 30 éves stockholmi férfi, akit már többször elítéltek késelésért, és a rendőrség szerint most is a svéd fővárosban tartózkodik. (MTI)
Brüsszel háborús tervei megbuktak: magyar diplomáciai siker a csúcson – napi összefoglaló














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!