Hazudozások és ellentmondások hálója

A Szász Károly PSZÁF-elnök elleni hajsza, úgy gondolom, minden jóérzésű embert ellenérzéssel tölt el. A seprűnyélverzió nem jött be, most, a közös tőkésréce-vadászat után jönnek a román medveölő módszerek. Közben a lefizetett média a józan észt meghazudtoló segítőkészséggel enged teret a legnyilvánvalóbb, legképtelenebb kormányzati füllentéseknek. Gál J. Zoltán kormányszóvivő eleddig példátlan, útszéli hangnemben válaszolgat az újságírók kérdéseire. Szerepzavarában politikacsináló mezben lép fel, ahelyett, hogy csupán beszélne róla.

De a hazudozástól, bármennyire is tetszetős, nem lesz tele az emberek feje. Ezért fog megbukni a kormány. Nem annyira a Fidesz miatt, amelynek vezetői olykor még arra sem veszik a fáradságot, hogy kopírozzák az MSZP korábbi módszereit, tiltakozzanak, ha nem adnak hírt sajtótájékoztatóikról, vagy ha – jó balliberális szokás szerint – nyilatkozataikból kivágják a lényegi mondanivalót. A média buktatta meg az Orbán-kormányt, de nem lesz képes hatalomban tartani Medgyessyéket, mert kőkemény materializmusuk, vagyongyűjtési szenvedélyük nem ismer határokat. Ez a kormány olyan elképesztően alulteljesít, gyenge, hogy az ellenzék sokszor érthetetlen, részletekben elvesző kommunikációja ellenére is ölébe hullhat a hatalom. A veszély az, hogy a média mindent megtesz ez ellen.

Egyébként, senki nem gondolta volna úgy nyolc éve, hogy Kovács László egyszer egy baloldali kormány keményvonalas héjája lesz. Az elmúlt évek csokorba szedett Orbán-ellenes kirohanásai alapján egy szocialista főinkvizítor, aki máglyát akar, de legalábbis rögtönítélő bíróságot, aki lankadatlanul keresi minden sarokban a fideszes ördögöt. A baloldalon ennek ellenére a volt miniszterelnök beszédeiről folytatnak kitartó stílusvitát, miközben a pártelnök-külügyminiszter arrogáns, gyűlölködő szószedete nem zavarja kifinomult ízlésüket.

Medgyessy már nem annyira ideologikus. Neki nincsenek nézetei, erkölcsei, csak jól akar élni (talán ezért lett annak idején titkos ügynök). Nem szereti a konfliktusokat, vitákat, nem tud vele mit kezdeni. Csak egyet akar, kezet fogni, átadni, aláírni, fényképezkedni. Megszokta a pénzt, elhitették vele, hogy tehetséges. A határon túlról származik, ebből annyit hasznosít, hogy vadászik a román Nastaséval, s ha kell, koccint Erdély elcsatolására. De azért dolgozik is: Szászt le kell váltani, mert leleplezte a lopássorozatot, Polt Péter felelős, mert nem kormánymegrendelésre dolgozik. Járai Zsigmond is, mert a munkáját végzi, s persze Kondor Katalin is, mert az MTV elfoglalása után a Magyar Rádiót is meg kell szállni.

Én azt nem értem, hogy a piacról harsogó, de állami megrendelésekkel agyonhizlalt baloldali közgazdásztársaságok, akik teljesítményről papolnak, és állandóan megszorításokat követelnek, miért nem adnak valami jó tanácsot kormányuknak? Hol az amerikai, orosz kapcsolati tőke? Miért csak egy Csillag Istvánt tudtak kiállítani? Hol a tehetség, hol vannak a tettek a sok kenetteljes, nagyképű nyilatkozat helyett? Arra ott van a gombamód szaporodó sóhivatalok sora. Mert terjed a rangkórság, szinte minden második képviselő államtitkár, miniszteri biztos, kávéfőző-helyettes. A hivatalállítási dömping riasztó, a legsemmitmondóbb funkciókra alakulnak bizottságok, cinikus módon etikai testületek, jól fizetett káderekkel. Agyba-főbe töltik fel az állami szférát az embereikkel, miközben kényszerű létszámleépítésről beszélnek. És kit fognak elküldeni? A lakájokat, haverokat, ismerősök ismerőseit biztos nem. Közben nagyszabású reformokról beszélnek (közigazgatási, egészségügyi, metró-, autópálya-építés), amelyekkel másfél éves semmittevésüket próbálják leplezni.

A baloldal nyakig benne van a brókerügyben, Áder Jánossal példálózni a másik oldalon – akihez lehet, hogy valaki küldte Kulcsár Attilát – jó kommunikációs trükk, csak nehezen hihető. Jó szokás baloldalon, ha lopnak, bevonnak egy-két jobboldalit, hogyha lebuknak, lehessen harsogni: mindkét oldal benne van az ügyben. Közben arról beszélnek, rossz a kormányuk kommunikációja meg a Fidesz nagyon támad. Valójában a Fidesz alig jut szóhoz a médiában, mondanivalóját cenzúrázzák, a kormány viszont egyfolytában kommunikál – mást se csinál –, az más kérdés, hogy a sok hazudozás során egy idő után fény derül az ellentmondásokra.

Hubeny Vilmos, Tatabánya

A Magyar Nemzet augusztus 9-i számában, címlapon brókerkormánynak nevezték a Medgyessy-kormányt. Nem hiszem, hogy ez szerencsés volt, mert nemcsak nem felel meg a valóságnak, de még azt sem tudjuk, hogy mennyire fogják eltussolni a brókerbotrányt, és a vizsgálatok hoznak-e elnevezést alátámasztó érdekeltséget.

Ha mindenképpen ragadványnevet akarunk adni a jelenlegi kormánynak, amit szerintem meg is kell tenni, bankárkormánynak kellene nevezni. Ez igaz is, mert Medgyessy Péter kormányfő, László Csaba pénzügyminiszter és Draskovics Tibor államtitkár vezető banki beosztásból kerültek a kormányba. Emlékeztetőül hadd említsem meg, hogy volt már egy ragadványneves kormányunk, a darabontkormány. Nevét onnan kapta, hogy – és itt idézem kiváló történészünket, Romsics Ignácot – a király „1905. június 18-án báró Fejérváry Géza táborszernagyot, volt honvédelmi minisztert és a királyi testőrség, azaz a darabontok parancsnokát nevezte ki miniszterelnökké”. Ma már elmondhatjuk, hogy noha a darabontkormány név megmaradt, jelentősége valójában nem volt. Nem így a Medgyessy-kormány esetében a bankárkormány névnek, amely igaz, érthetővé tesz számos tapasztalt visszásságot, és a név arra is ráirányítja a figyelmet, hogy milyen kormány akarja eladni magát szociáldemokrataként.

Dr. Gaizer Ferenc, professor emeritus, Szeged