Helyreigazítva

Kaptam egy fenyegető levelet a minap, a mi szakmánkban megszokott, szóra sem érdemes esemény, nem szoktuk az olvasót untatni ilyesmivel. Ám ezen üzenet szerzői nem felnégyelésemmel, kerékbetörésemmel, családom kiirtásával biztatnak, hanem helyreigazítást követelnek, perekkel riogatnak, így szívhez szóló kirohanásuk a lapot is érinti, tehát közügynek tekinthető.
Nézzük a művet magát: A Magyar Szocialista Párt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei csoportja nevében felszólítjuk Ugró Miklóst, a Magyar Nemzet újságíróját, hogy a 2003. szeptember 15-i számban Utcabál címen leírt – idézem: „minősíthetetlenül átlagos, hazug és otromba füzettel felszerelve, több száz ifjúkommunista rohamosztagos tahót rászabadít az ország lakóira” – mondatért kérjen bocsánatot az érintettektől. Később közlik, amennyiben nem kérek bocsánatot, büntetőfeljelentést tesznek, és azzal egyidejűleg polgári peres eljárást kezdeményeznek ellenem. A levelet hárman jegyzik, két elnök meg egy igazgató, akár egy Szféra-estély kitellenék belőlük. A beígért perek nem rettentenek, de alapvetően önkritikára hajlamos, gyengeségeimet, hibáimat, vétkeimet belátó személyiség vagyok, ezért itt és most megkövetek minden jó szándékú, becsületes baloldali embert, akit akaratom ellenére is, igaztalanul megbántottam. Akinek nem inge, ne vegye magára. A tévedések elkerülése végett időben jelzem, a BAZ megyei direktóriumnak nem inge. Az általuk elővezetett ügyben nem kell elnézést kérnem, s nincs mit helyreigazítanom. Inkább köszönettel tartoznék nekik, hogy írásom mondandóját alátámasztották és erősítették. Ugyanis Utcabál című cikket, emlékezetem szerint soha, szeptember 14-én egészen biztosan nem írtam. Szeptember 13-án (és nem 15-én) megjelent cikkem címe: Utcabal, ami arra enged következtetni, hogy az ifjú balosok valami más művet olvastak. A helyreigazítás tárgyává tett idézet sem tőlem származik. Én nem átlagos, hanem álságos füzetekről írtam, hiszen az MSZP szélsőséges megnyilvánulásait gyakoriságuk ellenére sem nevezném átlagosnak. A tahó kétségkívül erős, többnyire sértő kifejezés, de olyan, öntudattól duzzadó, agresszív népboldogítókra, akik a nyomtatott betűt sem képesek elolvasni, egészen találó jelző. Az ilyenek ne követeljenek helyreigazítást meg bocsánatkérést, inkább kérjék meg Ron Werbert, hogy a felkészítés keretében tartson olvasásórákat is. Ezek után könnyen elképzelhető, milyen lehet az általuk osztogatott brosúra. Nyilván a számokat, az adatokat, a konkrét tényeket is ilyen felkészültséggel, hozzáértéssel, pontossággal, nagyvonalú felületességgel kezelték, mint a lapunkban megjelent nyomtatott szöveget.
Elgondolkodtató és elszomorító is egyben, hogy ezek a fiatalok az MSZP legjobbjai közé tartoznak. A párt ifjúsági szervezeteiben vezető beosztásokat kaptak, lehet, azért, mert az egész tagságból ők tudnak a legjobban olvasni. Ők a szocialisták káderutánpótlása, a magyar hazai baloldal jelentős részének a jövője. Addig is sok sikert kívánok nekik a nyomtatott betűkkel és számokkal vívott nem teljesen reménytelen küzdelmükhöz.