Kadirov már csak a néppel néz farkasszemet

Alig egy hónappal a szavazás előtt lényegében eldőlt a csecsenföldi elnökválasztás sorsa. Visszalépések és kizárások után Ahmad Kadirovval szemben nem maradt versenyben egyetlen esélyes jelölt sem. A Kreml által támogatott volt főmufti így már csak a csecsen néppel néz farkasszemet, s a közhangulatból ítélve biztos vesztésre áll. Választási győzelméhez ugyan kétség nem férhet, a kaukázusi köztársaságban uralkodó áldatlan állapotokon azonban ez a legjobb esetben sem javít. Sikere ráadásul veszélyeztetheti a Kreml politikai rendezés érdekében kifejtett erőfeszítéseinek eddigi eredményeit is.

Bár néhány hete még úgy tűnt, hogy a Kreml – levonva a következtetést a korábbi rossz példákból – mindennél fontosabbnak tartja az október 5-re kiírt csecsenföldi elnökválasztás legitimitását, a politikai rendezés előrelendítéséhez fűzött remények elszállni látszanak. Az utóbbi napokban ugyanis furcsa körülmények között kiesett a versenyből Kadirov mindegyik komoly ellenfele, a fennmaradó hét, szinte a nullával egyenlő befolyású ellenfél pedig nem több szánalmas díszletnél a szavazás demokratikus voltának igazolásához. A visszalépések sorát a Moszkvában élő üzletember, Huszein Dzsabrailov kezdte, akit a köztársaságot jelenleg a szövetségi parlamentben képviselő népszerű Aszlambek Aszlahanov követett, miután Putyin dél-oroszországi ügyekben illetékes tanácsadójának nevezte ki, míg a lottóüzletben utazó, leggazdagabbnak tartott, szintén az orosz fővárosban letelepedett csecsent, Malik Szajdullajevet pedig a támogató ívek formai hiányosságaira hivatkozva vették le a jelöltlistáról. Mindezek után Putyin elnök látványosan fogadta Kadirovot, az országos választási bizottság elnöke pedig sietett kijelenteni, hogy rendben folyik a kampány. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a csecsen lakosság körében még mindig népszerű egykori orosz parlamenti elnök, Ruszlan Haszbulatov elővigyázatosan az utolsó pillanatban nem is jelöltette magát, akkor nyilvánvaló, hogy valakik Kadirov előtt megtisztították a terepet. Ahhoz egy pillanatig sem férhet kétség, hogy a Kreml támogatása nélkül senki sem győzhet, a kampány hivatalos indulása előtt azonban úgy tűnt, Moszkva talán mégsem áll ki a kétes hírű Kadirov mellett, s semleges visszafogottságával szabad utat enged a versenynek. Ezzel két legyet is üthetett volna egy csapásra. Legalábbis helyére teszi az egyre irányíthatatlanabb exmuftit, kifelé pedig bizonyítja, hogy Csecsenföldön minden a legnagyobb rendben halad a politikai rendezés, a megbékélés felé.
Moszkva Kadirovval szembeni kezdeti látszólagos óvatosságát egyrészről magyarázhatta, hogy a Kremlben is komoly ellentábora van a csecsenföldi adminisztráció első háborúban még a szövetségi csapatok ellen harcoló, így megbízhatatlannak tartott jelenlegi vezetőjének. De Putyin környezetében lévő stratégiai tervezőket ugyancsak elgondolkoztathatták (volna) a népszerűségi mutatók is. A Validata felmérése szerint az esélyes jelöltek közül Csecsenföldön a legnépszerűbb – a fiatalok fele őt támogatná – Malik Szajdullajev (20,1 százalék). Őt követi növekvő trenddel Ruszlan Haszbulatov (19,2), majd Aszlambek Aszlahanov (17,6), s csak ezután jön, kissé lemaradva Ahmad Kadirov 12,5 százalékkal. A bizalmi indexe Aszlahanovnak a legmagasabb (18,3), míg Kadirov e listán is csak a negyedik (11,4). Az exmufti vezeti ugyanakkor a mindenképpen elutasítottak sorát 61,5 százalékkal, nála többen (66,1) csak Aszlan Maszhadovra nem adnák semmiképpen sem a voksukat. E szempont alapján Szajdullajev 19,5, Haszbulatov 16,7, míg Aszlahanov 12,5 százalékot kapott.

Az első számú favorit mindezek ellenére mindenképpen az elmúlt három évben hatalmas befolyásra szert tett ambiciózus Kadirov volt. Saját embereit helyezte a kulcspozíciókba, számíthat a fia, Ramzan vezette, szabad kezet kapott, öntörvényű, politikai ellenfelei ellen is fellépni kész fegyveres különítményre. A bizonytalan csecsen körülmények között érthetően kulcsszerepet játszó, ugyanakkor jellemző módon még a szövetségi erőknél is népszerűtlenebb alakulat például egyszerűen elfoglalta a grozniji rádió és televízió épületét és nyolc lap szerkesztőségét. Mindez válasz volt arra, hogy Biszlan Gantamirov csecsenföldi sajtóminiszter Kadirov ellen lépett fel. Az exmufti pénzforrások tekintetében is jól áll, ráadásul többek szerint tartalékban ott van számára 200 ezernyi „holt lélek”, akiknek a nevére ki lehet tölteni ugyanennyi szavazócédulát. Esélyeit népszerűtlensége mellett is növeli, hogy ellenfelei nem tudtak egységes jelöltben megegyezni, azt azonban a minimális semlegességgel is elérhette volna a Kreml, hogy második fordulóra kényszerítse Kadirovot. Nem tette, s mindez már csak azért sem tűnik logikusnak, mert több forrásból ítélve Moszkvában is sokan látják a Kadirovra épített rendezés kilátástalanságát. Három év alatt ugyanis ez már mindenki számára kiderült.
A saját visszahúzó nehézségi erejével küszködő Kremlt elrettenthette az ismeretlentől való félelem, hiszen úgy vélhette, hogy a kritikus Aszlahanov lobbanékonysága, Szajdullajev és Dzsabrailov pedig gazdagságuk miatt irányíthatók nehezen. Tény, hogy Kadirov bejáratottabb figura, bár aligha könnyebb eset a felsoroltaknál. Mindennél jobban mutatta ezt, ahogy reagált a Kreml kezdeti visszafogottságára. Ahogy ellenfelei visszalépését is először megvásárolni próbálta, s csak utána szólt az ügyészségnek, Moszkvát ugyancsak a legdurvábban, s tőle öv alattinak számító ütéssel figyelmeztette. Látványosan a szövetségi erők ellen fordult, a sajtó által sokat emlegetett „halálbrigádokról” beszélt, nyíltan szemükre hányva a túlkapásokat. A mindenkit gátlástalanul zsaroló Kadirov általában véve is sokszor játszik arra, hogy a csecseneknek és a Kremlnek is bebizonyítsa, ő a rendteremtés egyedüli biztosítéka. Éppen ezért lényegében a szeparatista harcosokhoz hasonlóan neki is érdekében áll a mostani instabil helyzet fenntartása. Sokak szerint az is jó eséllyel kitelne tőle, hogy számára kedvezőtlen eredmény esetén átállna a szeparatistákhoz, s az övékénél erősebb magánhadseregével a legkomolyabb destabilizáló tényezővé válna.

Mindezek némiképp választ adhatnak az események jelenlegi alakulására. Az utóbbi hónapokban a politikai rendezés érdekében tett moszkvai erőfeszítések után ugyanis aligha logikus, hogy a Kreml veszni hagyja a számára kínálkozó esélyt. Valószínűleg az orosz stratégák is tisztában vannak tehát azzal, hogy csapdahelyzetbe kerültek, s Kadirov legfeljebb átmeneti megoldást jelenthet. Talán azzal is, hogy a politikai rendezés érdekében minél előbb meg kellene tanulniuk nemcsak az ellenfelek, de a szövetségesek semlegesítését is. Ehhez pedig a mostaninál nagyobb súllyal kell fellépni. Jelenleg ugyanis mindkét oldalon túl sokan vannak még, s túl erősek azok, akik a bizonytalanság, a káosz fenntartásában érdekeltek.