A nyolcmilliós metropolis zajától távol, a város szélén, az elegáns Al-Manszúr negyedben járunk. Külképviseletek egész sora található errefelé, a Magyar Köztársaság épülete is az egyik elbarikádozott utcában bújik meg. Az amerikaiak szögesdrótokkal és mesterséges torlaszokkal kerítették el a legfontosabb közterületeket, így a nagykövetségünk előtti részt is. Nem könynyű megközelíteni az épületet, de a hadszíntérre emlékeztető díszletek között végre-valahára megérkezünk. Bár a városközpont légvonalban csak néhány kilométerre van, mintha más bolygón járnánk. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a szigorú biztonsági előkészületek indokoltak.
A háborút immáron csak a némileg megtépázott piros-fehér-zöld lobogó idézi, a nagykövetségi épület sértetlenül vészelte át a tavaszi bombázásokat. Hamarosan fegyveresekbe botlunk, a hét-nyolc Kalasnyikovokkal felfegyverzett férfi éppen a magyar külképviseletet őrzi. Az őrökről kiderül, hogy többen a régi ismeretségre való tekintettel vállalták az épület védelmét, egyikük történetesen pék, itt másodállásban teljesít szolgálatot. Útlevéllel igazolom magam, majd kisvártatva kezet rázhatok Kárpáti Miklós konzullal. Az egyébként igen készséges diplomata rögvest leszögezi, hogy a külképviselet létszámára és munkájára vonatkozó kérdéseimmel forduljak a Külügyminisztériumhoz, bizalmas információkat nem hozhat a sajtó tudomására.
Néhány részletre mégis fény derül. Megtudom például, hogy a magyar nagykövetség más európai külképviseletek – német, orosz stb. – szomszédságában fekszik, sőt az Iraki Nemzeti Kongresszus vezetőjének, Ahmed Csalabinak a háza is mindössze egy kőhajításnyira található. Biztonsági szempontból nem túl biztató tehát a helyzet, a külföldi rezidenciák magától értetődő célpontjai lehetnek Szaddám Huszein híveinek. Kárpáti Miklós a helyzet illusztrálására elmeséli, hogy az egyik este robbanásra lettek figyelmesek a szomszédban, s igencsak meglepődtek, amikor az utcára tóduló diplomaták és külszolgálati munkatársak egytől egyig fegyverrel a kézben jelentek meg. Bagdadban gyakorlatilag mindenki fegyveresen jár-kel, s ezt a magyar diplomatáknak sem szabad figyelmen kívül hagyniuk. Ezt magam is megerősíthetem, hiszen a saját szememmel láttam, amint a szállodámban lakó cseh követségi alkalmazottak reggelenként karabéllyal szálltak be egy rendszám nélküli terepjáróba. A magyar külképviseleten dolgozó magyarok számára komoly gondot jelent az immáron állandósult áramkimaradás, „nálunk is gond van a generátorral” – mutat a ház melletti szerkezetre a konzul. Aligha vigasztaló körülmény, hogy az iraki főváros néhány óránként teljes sötétségbe borul, s ilyenkor a lakásoktól a szállodákig egy-két percre gyakorlatilag mindenütt megáll az élet.
Kárpáti Miklós aggasztónak tartja, hogy odahaza rémhírek keltek szárnyra a bagdadi helyzetről, úgy látja, hogy szükség volna valamilyen megbízható háttéranyagra, politikai ismertetőre. Csakhogy a helyzet kacifántos, sűrűn cserélődnek a kormányzó testület tagjai – gyakran még a külföldi diplomaták számára sem világos, kivel lehet tárgyalni, honnan lehet megbízható információkhoz jutni. Éppen ezért leginkább az amerikaiaktól tájékozódnak, bár az információáramlással bőven akadnak még gondok.
A búcsúzás után mesterséges akadályok és szögesdrótok között kanyarog a taxi, megyünk vissza a városba. Akárcsak otthon, a budapesti Szabadság téren, itt is mindent elkerítettek az amerikaiak. Mindenesetre együtt kell élnünk a gondolattal, hogy a megszállók hosszan tartó ostromállapotokra rendezkedtek be.
origo.hu
Csillagjegyek, akiknek csodás nyaruk lesz
