Ön a napokban azt nyilatkozta, hogy 20–60 százalékos késésben van az uniós pénzek felhasználása. Mire alapozta állítását?
– Nem ezt mondtam. Zalaegerszegen tartott tájékoztatómon azt állítottam, hogy a PHARE-programban a felhasználható pénzek 36, míg az ISPA esetében csupán 11 százalékát használták fel tavaly. Sajnálatos, hogy ezt a Magyar Távirati Iroda másképp tálalta.
– Az MTI ritkán szokott tévedni.
– Ez igaz, én viszont az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéséből idéztem, amelyet ki is osztottam a sajtó képviselőinek.
– Visszatérve az első kérdésre: mire alapozza állítását?
– Sajnálatos módon a kormányzati tájékoztatásra nem alapozhatom, hisz felhasználást összegző fórum nem volt. Így a számok, mutatók és „eredmények” csupán az ÁSZ most napvilágot látott vizsgálatából derültek ki. Ma már látni, hogy az unió támogatásra szánt euróinak jó része „elgurult”, Brüszszelben maradt.
– Értékben mekkora a baj?
– A Medgyessy-kabinet a kormányváltás után az uniós ügyeket is áttekintette, s módosította az általunk tervezett előirányzatot. A PHARE-program esetében az új tervszám 100 milliárd feletti lett, amiből azonban csupán 37 milliárdot hívtak le. Az ISPA-programokra 52 milliárdot lehetett volna elkölteni, amivel szemben a pénzfelhasználás mindössze 5,8 milliárdot tett ki. Összegezve: a több mint 150 milliárdos lehetőségből a valóság csak 44 milliárd lett.
– A tavalyi esztendő a választások miatt tört év volt. Lehet-e a meghiúsult programokat csupán az új kabinet számlájára írni?
– Egyfelől az utóbbi években az Orbán-kormány e téren is bizonyított, s közel százszázalékos felhasználást produkált. Másfelől az új kabinet áttekintette a programokat, a keretösszegeket némileg csökkentette, s vállalta azok megvalósítását. Ezek után arról beszélni, mi lett volna, ha… – hiábavaló.
– Ön szerint a csúszásban mekkora szerepet játszik a költségvetés helyzete?
– A folyamatot nem nagyon lehetett visszafogni, hiszen számos feladatnak és projektnek létre kell jönnie a csatlakozásig. A társfinanszírozás-igényes programokra így nem azt mondták, hogy nincs rá pénz, hanem inkább hagyták, hogy azok a pályázati időkből kicsússzanak. Kommunikációs szinten pedig továbbra is szajkózzák azok fontosságát. A helyzet 2004-re válik kritikussá, s nem leszünk készen a nagy uniós pénzek fogadására.
– Hol vannak a legnagyobb lemaradások?
– A Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) sok program megfeneklett, s jelentős a lemaradás a strukturális alapokra történő felkészülés projektjeiben. Ez azért probléma, mert ezeket a programokat már jövő évtől használni kellene. A másik elfelejtett rész az esélyegyenlőség területe. A polgári kormányt ennek kapcsán sok alaptalan támadás érte, s megvádolták, hogy nem folytat társadalmi párbeszédet. Miközben az új kormány szóban kiemelt hangsúlyt fektet ennek állítólagos megteremtésére, még biztost is kinevezett, viszont a számok mást mutatnak.
– Párbeszédet nem csak pénzből lehet folytatni.
– Ez igaz, de a mai koalíció kifogásolta az előző ciklusban, hogy nincsenek meg a működési mechanizmusok. A polgári kormány kialakította a támogatás programját, s forrást is rendelt hozzá. A korábban elfogadott 200 milliós keretből az új kormány azonban egyetlen fillért sem hívott le.
– Mások viszont a SAPARD- program halasztódását a polgári kormány hibájának tudják be. Ön szerint mi az igazság?
– A 2000-es pénzek felhasználhatóságának idejét az EU minden tagjelölt esetében egy évvel meghosszabbította, így ezek a források idén is kiaknázhatók. Egyébként az új kormány sem tervezett a múlt évre pénzfelhasználást. Az ÁSZ pedig jelentésében nem emelt kifogást azért, mert tavaly nem történt pénzfelhasználás. Kétségtelen tény, azt jobb lett volna már tavaly megkezdeni, azonban emiatt a keretösszeg nem csökkent, s azt idén teljes mértékben ki lehetne aknázni. Erre nagy szükség lenne, hiszen az agráriumban kaotikusak az állapotok. Például az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer kialakítására szánt 2,5 milliárdból nagyon kevés teljesült, holott ennek a későbbi agrárpénzek lehívása érdekében már készen kellene lennie. A mezőgazdaság uniós támogatásaival kapcsolatban senki nem tud semmit, s még ma is kérdéses, hogy jövő évtől milyen elv alapján ítélik oda a szubvenciót, netán külön modellt alakítanak ki Magyarországra. Aki erre ma pontos választ tud adni, az nagy eséllyel pályázhat a Nobel-díjra.
– Az EU-tagságból például a vámigazgatás révén jelentős bevételre tehet szert hazánk. Ugyanis a közösség egész területére érkező szállítmányok után beszedett vám 25 százaléka a vámkezelést végző tagállam költségvetését gyarapítja.
– Helyes a feltételes mód, hiszen valóban csak esélyként jelenik meg ez a lehetőség. Ehhez azonban az EU majdani külső határain olyan uniós elvárásoknak megfelelő állomásokat kell kialakítani, ahol a vám-, útlevél- és állat-egészségügyi ellenőrzés kompletten, az uniós normáknak megfelelően elvégezhető. Sajnos azt kell látnunk, hogy ezek a fejlesztések megtorpantak. Különösen Ferihegy esetében beszélhetünk nagy lemaradásról. Ezek alapján elképzelhető, hogy a vámoltatást kérők a gyenge infrastruktúra miatt inkább másik tagországban vámoltatják majd le árujukat, ezzel viszont a magyar büdzsé esne el egy „zsíros falattól”.
– Mi a helyzet a határon átnyúló CBC-programokban megvalósuló fejlesztésekről?
– A magyarság jelentős része az anyaország határán kívül, annak közelében él, ezért is rendkívül nagy jelentőségűek e programok. Úgy tűnik, a magyarigazolvány letagadása és a hazánk uniós csatlakozása utáni kettős állampolgárság megtagadása mellett a kormány ily módon sem kedvez a határon túl élő magyaroknak. A CBC programokra elkölthető 14-15 milliárd forintból mindössze hárommilliárdot használtak fel.
– Az ISPA-programok esetében 11 százaléknyit használtak fel a rendelkezésre álló pénzekből. Milyen veszélyeket rejt e mutató?
– A kohéziós alapra felkészítő – közlekedést és környezetvédelmet fejlesztő – ISPA-programok lemaradása jelentős, s számos konkrét projekt van késésben. Semmilyen pénzt nem használtak fel például a közúti szektorban a 35-ös és a 3-as út fejlesztése, s alig költöttek a Hegyeshalom–Budapest, továbbá Lőkösháza–Budapest vasútvonal fejlesztésére. Súlyos késésben van a szlovén–magyar vasút továbbépítése. A Zalaegerszegig tartó további két szakasz tenderkiírását viszont a múlt év végére ígérte a gazdasági miniszter. A miniszterelnök pedig arról beszélt, hogy jól halad a budapesti szennyvíztisztító kialakítása. Ezzel szemben az előirányzott 600 milliós technikai segítségnyújtásra csak 150 milliót költöttek.
– Jövőre is lehívható a megmaradt összeg.
– Minél tovább halasztják a megvalósítást, annál döcögősebben jön létre. Ha torlódnak a pénzek, hogyan használnak majd fel újabb, még nagyobb összegeket 2004-ben? Egyébként a jelenség nem új, hiszen a Horn-kormány idején már találkozhattunk hasonló esettel. Emlékeztetnék rá, hogy a polgári kormány hivatalba lépésekor óriási lemaradást örökölt elődjétől az uniós pénzek felhasználása terén. Az Orbán-kormány első évének végére sikerült a felhasználást 70 százalék fölé emelni, majd 2001-re elérni az unióban is ritkának számító 95 százalékot. A maradványpénzek abból adódtak, hogy a munkák a tervezettnél olcsóbban készültek el. Kiemelném, hogy ezeket a megmaradt összegeket több esetben sikerrel csoportosítottuk át más programokra. Ma már annak is örülhetnénk, ha a felhasználás elérné legalább a hatvan százalékot.
***
ÁSZ-kifogás.
A múlt évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentésben az alábbiak olvashatók: a PHARE- és ISPA- támogatások alacsony kihasználtságára (36 százalék, illetve 11 százalék) a törvényjavaslat általános indokolása nem tér ki. Ezen a területen rendkívül fontos lenne a megfelelő indokolás, mert a rossz kihasználtság okainak feltárása a közösségi pénzeszközök jövőbeni hatékony felhasználásának előfeltétele. (Cs. A.)
költségvetés
Káosz Franciaországban – nincs megállapodás a pártok között
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!