Nem adott az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. felvilágosítást arról, hogy tárgyalták-e a PricewaterhouseCoopers (PwC) javaslatát a Dunaferr Rt. magánosítására vonatkozóan. Csak annyit közöltek: jövő héten sajtótájékoztatón ismertetik a tegnapi igazgatósági ülés részleteit. Ugyanakkor lapértesülés szerint a PwC azt javasolta a vagyonkezelőnek, tőkeemeléssel magánosítsa a Dunaferr Rt.-t. Valójában ez a javaslat azonban az állami tulajdonrész ingyenes átadását jelentené az új befektetőnek. A megállapodásnak része lenne a társaság hiteleinek konszolidálása. A Dunaferr jelenleg hatvanmilliárd forinttal tartozik több banknak és huszonötmilliárddal a szállítóinak.
Ezt megelőzően kedden 8500 munkavállaló képviseletében készítettek állásfoglalást a vasműves szakszervezetek, amelyben megfogalmazták a Dunaferr Rt. új tulajdonosával szembeni követeléseiket – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Bálint Mihály, a Dunaferr Dunai Vasmű Vasas-szakszervezeti Szövetség elnöke, és elmondta: azért volt szükség az összehangolt, egységes fellépésre, mert ismételten fel akarják hívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy aktívan részt kívánnak venni a vasmű privatizálásának folyamatában. Betűről betűre ismerni akarják a tenderfeltételeket is ahhoz, hogy a munkavállalók érdekeit megfelelő hatékonysággal tudják képviselni az érdekegyeztetésen.
Bálint Mihály hangsúlyozta: ha követeléseiket az ÁPV Rt. figyelmen kívül hagyja, az érdekvédelmi szervezetek „a nyomásgyakorlás valamennyi törvényes eszközével élni fognak”.
Véleményük szerint ugyanis a Dunaferr cégcsoport sikeres privatizációját követően sem szűnhet meg az állami szerepvállalás a vasműben, mert a kistérségben jelentkező foglalkoztatási problémák megoldásához állami forrásokra – illetve azok garantálására – is szükség van. A hazai acélgyártás nemzetgazdasági érdek, s azt érdemi állami szerepvállalás nélkül nem lehet biztosítani – hangoztatta Bálint Mihály. Elmondta, hogy az ÁPV Rt. vezérigazgatójának, Kamarás Miklósnak címzett levelet a Dunaferr DV Vasas-szakszervezeti Szövetség, a Dunaferr Ifjúsági Szervezet, a Dunaferr Rt. Vasas-szakszervezeti Bizottság, valamint a Dunaferr Rt. Ifjúsági Szervezet vezetői írták alá. Ebben – egyebek mellett – azt követelik, hogy a privatizációs pályázati felhívás a vevő kötelezettségeként a jelenlegi integrált acélgyártási technológia és termelési volumen fenntartása mellett legalább tízéves fejlesztési koncepciót is tartalmazzon. Továbbá a pályázók által tett vállalások csak akkor legyenek értékelhetők, ha teljesítésükre kötelezettséget vállalnak, s egy gondosan kidolgozott biztosítékrendszerben azt garancia- és szankciórendszerrel is hajlandók alátámasztani – mondta.
Bálint Mihály kiemelte: az érdekvédők követelik, hogy a befektető a privatizációs kiírásban vételi feltételként vállaljon kötelezettséget a szerződéskötés időpontjában aktuális munkajogi állományi létszám legalább öt évig tartó foglalkoztatására, a munkakörülmények javítására, a foglalkoztatás kistérségi szintű megoldásának segítésére. A követelések között szerepel, hogy a befektető kötelezze magát a Dunaferr társaságcsoport kollektív szerződésének, valamint a szakszervezetekkel, az üzemi tanácsokkal kötött megállapodások legalább ötéves jogfolytonosságának a betartására és a dunaferres szakiskolák működési feltételeinek biztosítására. Követelik azt is, hogy a tulajdonos keresse meg a törvényes lehetőségét, miként lehet kiterjeszteni a kedvezményes munkavállalói tulajdonszerzés lehetőségét a Dunaferr Rt. munkavállalóin kívül a privatizációban érintett társaságok dolgozóira, valamint a nyugdíjasokra is. Elengedhetetlennek tartják, hogy az érdekvédők részesei legyenek a privatizációs pályázat kiírásának, a tárgyalásoknak, a döntés előkészítésének. Ugyanakkor kifogásolják, hogy a tervezett privatizáció meghiúsulása vagy eltolódása esetére semmiféle terv nem készült – hívta fel a figyelmet Bálint Mihály.
Az elnök végezetül kijelentette: a szakszervezetek elvárják a tulajdonostól a törvényekben nekik biztosított jogok tiszteletben tartását, a privatizáció sikeres befejezéséig tartó folyamatos kommunikáció fenntartását.
Dorkota Lajos, Dunaújváros fideszes országgyűlési képviselője úgy vélte: a szakszervezetek szereptévesztésben vannak, s némileg elkéstek, mert – mint mondta – elsősorban a privatizáció megakadályozása és nem a körülötte való asszisztálás lenne a feladatuk. Emlékeztetett: 2002. február 22-én éppen a szakszervezetek hívták meg a gyárba (ahol a törvény egyébként tiltja a kampányolást) Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-jelöltet, aki szavát adta arra, hogy hatalomra kerülésük esetén nem adják el a Dunaferrt.
A képviselő közölte: a szakszervezetek ezek után mindent megtettek, hogy az MSZP hatalomra jusson. S amikor ez megtörtént, a jelenlegi kormány egy hónap múlva bejelentette: mégiscsak eladják a gyárat. Ekkor – ahelyett hogy tüntetéseket szerveztek volna, megakadályozandó a gyár eladását – nem tettek mást, mint csendben tudomásul vették a döntést. Semmiféle nyomást nem gyakoroltak a kormányra. Pedig jól ismerik a tiltakozás, a nyomásgyakorlás módszereit, hiszen – folytatta Dorkota – az Orbán-kormány idején sztrájkkal fenyegetőztek a tizenegy százalékos bérfejlesztés bejelentésekor. Ezzel szemben a legutóbbi négyszázalékos béremelést ettől a kormánytól zokszó nélkül elfogadták.
Végezetül a képviselő megdöbbentőnek nevezte az állásfoglalás azon pontját, amely szerint ha az új tulajdonos a szerződésben foglaltak ellenére kirúg bárkit, fizetnie kell érte. Úgy vélte, az nem megfelelő érdekvédő álláspont, hogy nem a Dunaferr és a munkahelyek megtartásáért harcolnak, hanem a kirúgásért pénzt követelnek akkor, amikor semmi nem indokolja a gyár eladását.
tűz
Kigyulladt egy társasház, ki kellett menekíteni a lakókat + fotók
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!