Ma hatvan, de ötvennek sem néz ki. Pedig a vasutasok korán öregszenek, hosszú távot kell befutniuk naponta, neki például kereken másfél kilométert – ennyi a távolság a Nyugati pályaudvar és Innsbruck között. Modellvasúton persze. A terepasztal a családi ház egy teljes szintje, száznyolcvanhat négyzetméter, hidakkal, alagutakkal, viaduktokkal.
Szörényi Szabolcs vasutast (mert, hogy róla van szó) azonban cseppet sem zavarja a rengeteg teendő – ő itt egy személyben a teljes MÁV. Vágányt, pályaudvart épít, vonatot vezet, jegyet kezel, váltót állít…
De bármilyen zajjal van is, nem szól rá a házmester…
A csoda tudja, hogyan lesz egy kitűnő basszusgitárosból szakmaelső minibakter? És hol kell letérni az Illés E épülettől jövet a rákosrendezői indóház irányába? Attól szép az élet, hogy tele különös csavarokkal.
Szörényi Szabolcs, az Illés, majd a Fonográf együttes basszusgitárosa különös ember. Hatvanéves korában is gyermek, de már húszévesen is felnőtt. A vonat kicsiben érdekli, a nemzet, az ország sorsa nagyban. Arccal a vasút és a haza felé…
Békés ember. Jó polgár. Megvesztegethetetlenül jó. Véleménye van a dolgokról. Ugyanabban a köpenyben jár, ha ragyog a nap, ha eresztékeiben recseg az égbolt. Humorát ritkán veszíti el, csak akkor vágja papucsát a tévé képernyőjéhez, amikor a kormányoldal frontembere megmagyarázza, miért fehér a fekete, miért kell magyar katona Irakba…
Már csak egy jó kormány kéne a boldogsághoz, sóhajt.
Sajtot eszik, vörösbort iszik. A gitár? Valamelyik sarokban áll, lezsírozva. Az már a múlt. Szomorkásan mosolyog. Rég volt, szép volt…
Még sokáig maradj gyerek, Szabolcs! Akarom mondani, ilyen legény… A Teremtő éltessen!
origo.hu
Jászsági díler bukott le a rendőrök előtt átadás közben
