A rendszerváltozás óta alig volt olyan politikai erő, amely ne vetette volna fel az új alkotmány létrehozásának szükségességét. Úgy néz ki, a kérdés újra terítékre került, hiszen politikai szinten beszélnek az új alaptörvény megalkotásáról. Ezzel szemben ön egy szakmai tanácskozáson azt hangsúlyozta, hogy nincs szükség új alkotmányra.
– Én 1990 óta úgy vélekedem, hogy az 1989. október 23-án kihirdetett, majd 1990 nyarán módosított alkotmány nem átmeneti, hanem végleges. Ez az alkotmány tartalmilag mindenben ellentéte a korábbinak, megváltoztatta annak identitását. 1989-ben tehát nem alkotmánymódosítás történt, hanem olyan új alaptörvényt hozott az Országgyűlés, amely mindenben megfelel egy európai jogállam követelményeinek.
– Ön szerint miért vált ismét aktuálissá az új alkotmány megalkotása?
– Ez, mint 1990 óta minden alkotmányozási terv, politikai, és nem pedig szakmai kérdés. 1989-ben elkerülhetetlen volt az alkotmányozás, most viszont semmilyen kényszerítő érv nem szól egy új alaptörvény létrehozása mellett. Sőt: bármennyit is változtatnának a jelenlegi alkotmányon, lényegét tekintve az új alkotmány nem lenne, és nem is lehetne „új” a mostanihoz képest. Mivel az alkotmány jellegadó, alapvető rendelkezéseit – remélhetőleg – senki nem akarja megváltoztatni, azaz továbbra is jogállami, demokratikus és az emberi jogokat biztosító alkotmány maradna, bármely más változást egyszerű alkotmánymódosítással meg lehet oldani.
– 1989-ben az alkotmányt ténylegesen megalkotó kerekasztal-tárgyalások úgy kezdődtek el, hogy csak a szabad választások megtartásához szükséges mértékben változtatják meg az alaptörvényt. Miért lett belőle mégis hosszú távú alkotmány?
– Mert közben kiderült, hogy ha alapvető, az alkotmány identitását meghatározó kérdésekben váltás történik, akkor az egész alaptörvényt hozzá kell igazítani ehhez, nem lehetséges csak egyes, fontos részeket megváltoztatni. E felismerés jegyében a tárgyalások voltaképpen két sínen haladtak. A kerekasztal elválasztotta a csakis az első szabad választásokhoz szükséges intézkedéseket a hosszú távú szabályoktól, amelyek aztán az alkotmányba kerültek. Így például külön állapodtak meg arról, milyen finanszírozási, média-hozzáférési stb. szabályok szükségesek ahhoz, hogy az új pártok az első választási kampányban egyáltalán eséllyel vegyenek részt. Elváltak ettől a pártok alkotmányos jogállását meghatározó általános szabályok, amelyeket az alaptörvény ma is tartalmaz. A jegyzőkönyvekből egyértelműen kiderül, hogy a kerekasztalnál hosszú távon is alkalmazható alkotmányt akartak kidolgozni.
– A preambulum mégis ellentétes ezzel, hiszen van benne egy olyan utalás amely arról szól, hogy az alaptörvényt ideiglenesnek szánták.
– Kevesen tudják, hogy az alkotmány bevezető szakaszát, melynek normativitása egyébként is vitatott, nem a kerekasztal határozta meg. Az éppen a preambulum elhagyása mellett foglalt állást. Preambulumot már a parlamenti vita alatt, egy egyéni képviselői indítványra tettek mégis az alkotmány elé. Igaz, ebben az áll, hogy az átmenet elősegítése érdekében, hazánk új alkotmányának elfogadásáig állapítja meg az Országgyűlés az alaptörvény szövegét. Minden alkotmány egy következő, új elfogadásáig hatályos. Ez a szöveg tehát tükrözi az alkotmány meghozásának történelmi körülményeit, de nem állapít meg sem kötelezettséget, még kevésbé határidőt arra, hogy kellene, s mikor kellene új alaptörvényt hozni. A legfontosabb érv a véglegesség mellett azonban az, hogy az alkotmány nem tartalmaz – csak a rendszerváltás idejére szóló – átmeneti rendelkezéseket, amelyre másutt volt példa.
– Egy másik kritika, a jelenlegi alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy mindmáig jelen van egy legitimációs deficit.
– Alkotmányozásra a kerekasztalnál ülő egyik félnek sem volt felhatalmazása, hiszen ott az MSZMP és az ellenzéki kerekasztalt alkotó új pártok és társadalmi szervezetek tárgyaltak. Formálisan az új alkotmányt az Országgyűlés hozta meg, amelynek erre kétségtelen joga volt. Igaz viszont, hogy azt a parlamentet a nép 1985-ben nem szabadon választotta, s hogy az alkotmányt népszavazás sem szentesítette. Az új alaptörvény tehát csak formálisan jött létre hibátlanul. Ugyanakkor látnunk kell, hogy sok olyan ország van, ahol az alkotmány születésének körülményei valóban nem voltak kifogástalanok, hogy csak a később európai példaképpé vált német alaptörvény meghozásának körülményeire utaljak. Azonban úgy vélem: az idő és a gyakorlat legitimálhat.
– Még akkor is, ha az alkotmányt egy nem szabadon választott parlament hozta meg 1989-ben?
– De az első szabadon választott országgyűlés 1990 nyarán csupán módosította, tehát lényegét tekintve elfogadta azt. Ugyanezt tették a következő parlamentek is. Sőt azt mondom, a nép is elfogadta.
– Miből állapítható ez meg?
– Az Alkotmánybírósághoz (Ab) bárki fordulhat és kérheti törvények és rendeletek vizsgálatát és megsemmisítését. Ez egy egészen kivételes lehetőség, amelyet Európában másutt nem ismernek. Az első években naponta öt-hat beadvány érkezett az Ab-hez a „néptől”. Ez számomra azt jelenti, hogy az emberek bíztak az alaptörvényben, és érvényesíteni akarták az alkotmányt a parlamenttel vagy a kormány rendelkezéseivel szemben. Ez a hihetetlen állampolgári aktivitás, részvétel az alkotmány érvényesítésében az én szememben felért egy népszavazással. Ha a népnek nem is tetszett „forradalmat csinálni”, alkotmányt csinálni bizony tetszett. Tizenöt év után nem látok indokoltnak semmilyen legitimációs kételyt.
– Sokan úgy vélik, hogy sztálinista-rákosista rossz emlékek kötődnek az alaptörvény nevéhez. Ezt sem indokolt megváltoztatni?
– Nincs értelme. Nem az évszámtól és a törvény számozásától új az alkotmány, hanem tartalmától, amelynek semmi köze nincs az 1949-es alkotmányhoz. Szimbolikus igényeket persze ki lehet elégíteni címváltoztatással. Ehhez azonban jó, ha valamilyen érdemi esemény is társul. Az ilyen alkalmakat – például az államalapítás millenniumát vagy az eddigi legfontosabb alkotmánymódosítást, az EU csatlakozást lehetővé tévő új alkotmányi rendelkezés meghozását – az Országgyűlés elszalasztotta.
– Az egyik előadásában úgy fogalmazott: gyors és alkalmi ötletekkel dolgozó alkotmányozásnál fontosabb lenne a tudományos munka. Mit ért ez alatt?
– Az utóbbi tizenöt évben az alkotmány a kezdeti, valóban hiányos és nem ellentmondásmentes normaszövegből egy nagy, koherens rendszerré épült ki. Ezt az alkotmányfejlesztést az Ab végezte el, amely értelmezte a szöveget, magyarázatokkal összefüggéseket teremtett a különböző részek között, esetenként szinte beleírt az alkotmányba. Ehhez a működő szerves rendszerhez csak alapos okkal szabadna hozzányúlni. Ugyanakkor tény, az alaptörvényt eddig is sokszor, mintegy harminc esetben módosították. Ezek a változtatások híven tükrözik azt, hogy a politikai osztály az adott időben hogyan viszonyult az alkotmányhoz. Azt lehet mondani, hogy sokszor napi politikai érdekből, nem a kellő tisztelettel és nem az alkotmány súlyának figyelembevételével. Ezért mondom, hogy az igazi alkotmányfejlődést, a fogalmak tartalommal megtöltését és megszilárdulását inkább az Ab ítélkezéséből lehet követni, mintsem a módosításokból. Ez a joggyakorlat alkotja a mai alkotmányjogot. A tankönyvek, kommentárok nagy része az Ab döntéseinek – pontosabban kiválasztott szövegrészeknek – reprodukálásából áll. Ez egyrészt jó, mivel életben tartja a kiválasztott alkotmánybírósági megállapításokat. Másrészt azonban kevés a reflexió, a továbbgondolás. Mivel az alkotmány megváltoztatásához – s még inkább egy új alkotmány igényével fellépő átdolgozáshoz – vezérlő eszmék kellenek, nem csak ötletek. Forradalmi helyzetben, mint a rendszerváltozás idején, elegendő volt, hogy a nép is s az alkotmány kidolgozói is akarták a többpártrendszerű demokráciát, a piacgazdaságot, a jogállami biztonságot. Ma viszont a változtatás szükségességét és irányát is csak elmélyült tudományos munka alapozhatja meg.
– Mikor indokolt új alkotmányt hozni?
– Akkor, ha meg akarják változtatni az alkotmány identitását. Ez történt 1989-ben. Hasonló változás az lenne, ha visszalépnénk egy nem jogállami rendszerbe, vagy belépnénk egy másik államba, például egy európai egyesült államokbeli tagállamba. Ilyen változások azonban nincsenek napirenden. Lehet persze csupán technikai okokból, az identitás megváltoztatása nélkül új alkotmányt csinálni. Erre jó példa Svájc esete, ahol a régi alaptörvényt majdnem negyven évi munkával, fejezetenként változtatták meg, a társadalom szinte észre sem vette, jóllehet valóban elvi újdonságokat hoztak. Nálunk minden eddig felmerült változás megoldható alkotmánymódosítással. Egy Svájchoz hasonló munkát viszont üdvözölnék.
krasznahorkai lászló
Épp ellenkezőleg?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!