Valahol Grosetto környékén

Ha egy könyv úgy kezdődik, hogy egy szippantókocsi elképzelhetetlenül hájas kezelőjét egy rozsdás nyomáscsökkentő szelep miatt arcul köpi Észak-Olaszország egy kisvárosának fél évnyi végterméke, majd becsönget az első házba segítségért, ahol egy kialvatlan, férfipizsamás prostituált nyit ajtót, akitől elnézést kér, mert összepiszkolta a csengőt, azt a könyvet nehéz máshogy folytatni.

Mauro Covacichnak mégis sikerül a mutatvány, hogy a brutálszürreálból kibontsa a drámát; ijesztő és gyönyörű, ahogy a keze alatt regénnyé simulnak össze a lehető legközönségesebb, legegyszerűbb szavak, valahogy, mint az életben, ahol egy jó reggelt vagy egy köszönöm annyi, de annyi mindent jelent…
Sergiót, az exhullamosó szippantókocsi-kezelőt (aki mellékállásban struccápoló) látszólag nem érdekli semmi. Napjait kitölti az arcába tolt többkilónyi chips, fagyasztott pizza és majonéz, apja iránti – kölcsönös – gyűlölete és a kereskedelmi televíziók vacsorához tálalt baromságai, a betelefonálós műsorok.

Ester, a prostituált valójában érinthetetlen. („Mint amikor reggel arra ébredsz, hogy teljesen kiürültél, mint egy hálózsák, amiből épp kibújt valaki, és semmit sem tehetsz azért, hogy megint megtöltsenek… A saját magam árvája lettem.”) Egy férfira vár, nővére élettársára, akihez zavaros viszony fűzi gyerekkora óta.
Még meg sem volt, és már vége lett kapcsolat. A nő tudja, a férfi nem.

És Sergio újra és újra megkeresi Estert, hogy amikor eltűnik, Ester keresse őt, „szigorúan üzleti alapon”. Összefűzi őket az elhallgatott szavak őrjítő hiánya, saját dadogásuk lehetetlensége – de mire megtalálnák a ki nem mondott mondatot, feltűnik a harmadik.
Ez persze kevés a drámához. Ahhoz döntés kell, ha úgy tetszik: sorsválasztás. És Ester dönt, mert „a szerelem nem olyan, mint a kurválkodás, a szerelemben nem segít a No Problem vazelin”.
Az csak úgy van, még akkor is, ha az Ester által választott férfi egy „patkány”, egy „gnóm”, egy pitiáner délolasz almaffiózó, aki a nulladik fejezetben (holtpont) a mindenáron megfelelni és hasonulni akaró Sergio segítségével felgyújtatja a világ legöregebb olajfáját Észak-Olaszországban, „valahol Grosetto környékén”, hogy csapást mérjen a toszkán olívaolaj-termelőkre.

„Grosetto környékén”, ahol a pékségbeli eladókisasszony mosolya olyan sima és olyan üres, mint a fényesre csiszolt pult a boltban, és ahol „még el sem kezdődött a holnap, amikor a mának már jó ideje vége van”, mindenki elmebeteg, és mindenki magába zárja magát. (Úgy talán kényelmesebb őrültnek lenni.)
Ester és Sergio lehetetlen beszélgetésein kívül ebben a könyvben senki nem szól szemtől szembe senkihez, a történet a szereplők egymáshoz írt leveleiből, telefonbeszélgetésekből és a tv-műsorok szövegéből áll össze, és vezet el a kettős gyilkosságig, hogy ebbe az embertelen arcú századfordulóba beleüvöltsön valami középkori tragédia, ami sokkal emészthetőbb és sokkal emberibb, mint a chips vagy az élet a tévéképernyők előtt.
A valódi drámákban pedig néha a gyilkos az áldozat.

(Mauro Covacich: Ellenszerelem. Fordította: Eörsi Sarolta. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003, ára: 2100 forint.)