Védelem az európai specialitásoknak

Az évek óta húzódó élelmiszer-háború végére tehet pontot a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mostani fordulója, amely szerdán kezdődik a mexikói Cancúnban. Ha az EU képviselői keresztülviszik akaratukat, akkor bizonyos európai specialitásokat a jövőben csak „hazai” környezetben, azaz kizárólag származási térségükben lehet majd előállítani.

Negyvenegy termék szerepel azon a listán, melyet az Európai Unió képviselői a héten a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elé terjesztenek, köztük olyan ínyencségek, mint a beaujolais, a cognac, az ouzo, a feta, a gorgonzola, a parmezán vagy a pármai sonka. Csupa-csupa ínyencfalat – tudja ezt az EU, és tudják más nációk kereskedői is, akik évek óta ezeken a már „bejáratott” neveken forgalmazzák termékeiket. Így fordulhatott elő, hogy az európaiak a kiváló pármait nem értékesíthetik ezen a néven Kanadában. – Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy az EU nem árusíthatja az eredeti olasz pármait csak azért, mert ez a név már le van védve Kanadában egy ott gyártott sonkafélének – fakadt ki egy ízben Franz Fischler, az unió mezőgazdasági biztosa. S való igaz, az egyik húsipari cég több mint harminc évvel ezelőtt már levédette a Parma Ham (azaz pármai sonka) nevet. Ám nincsenek jobb helyzetben a másik olasz különlegesség, a parmezán európai forgalmazói sem. Az Egyesült Államokban a parmezán márkanevet már évek óta levédette egy másik élelmiszer-óriás, így az európaiak nem is álmodozhatnak arról, hogy ezen a néven árusíthatják az Olaszországban előállított csemegét.
Az sem tetszik a gyártóknak, hogy a kereskedők nem ritkán feldolgozva értékesítik az árut, befolyásolva ezzel minőségét, adott esetben veszélybe sodorva az ínyencfalatok hírnevét. Májusban az Európai Bíróság éppen ezért rótt meg egy amerikai és egy brit élelmiszerláncot, melyek saját termékükként forgalmaztak reszelt parmezánt, illetve szeletelt pármait. A bíróság állásfoglalása szerint azonban csak a termelőhelyükön lehet kezelni (reszelni, szeletelni, csomagolni) ezeket az élelmiszereket.
Ha az Európai Unió képviselői keresztülviszik akaratukat, akkor a jövőben az általában a származási helyéről (így például Portóról, Bordeaux-ról vagy Malagáról) elnevezett termékeket csak egy bizonyos földrajzi régióban lehet majd előállítani. Pascal Lamy, az EU kereskedelmi biztosa egy ízben azzal indokolta ezt a lépést, hogy – mint mondotta – a visszaélések alááshatják az európai termékek jó hírét, és megtéveszthetik a vásárlókat is.
A változtatás ellen legjobban az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália, valamint egyes latin-amerikai államok ágálnak, melyek protekcionizmussal vádolják az Európai Uniót. Ezek az országok egyebek között azzal érvelnek, hogy a most levédetni kívánt termékeket annak idején az európai bevándorlók hozták magukkal, és immáron nemzedékek óta gyártják. Persze Amerikában is tudják: egy-egy név mindamellett, hogy garanciát nyújt (illetve kellene, hogy nyújtson) a minőségre, keményen pengő dollárokat is jelent. Felmérések ugyanis azt mutatják: a vásárlók hajlandók mélyebben is a zsebükbe nyúlni az eredeti és jó minőségű áru reményében. Ezek az országok mindamellett tudják azt is: egy új márkanév bevezetése a piacon dollármilliókat emésztene fel.
Az európaiak mindezek ellenére kitartanak eredeti elhatározásuk mellett, sőt mi több: még ennél is tovább akarnak lépni. Mint Gregor Kreuzhuber, az Európai Bizottság mezőgazdasági szóvivője egy alkalommal kifejtette: az EU a jövőben hatszáz további terméket kíván levédetni. Ezen a listán már az újonnan csatlakozó országok, így Magyarország különlegességei is megtalálhatók lesznek. A cancúni tárgyalásokon egyébként az unió képviselői nem lesznek egyedül, hiszen az EU törekvéseit több, főként harmadik világbeli ország támogatja. India például a darjeeling, Srí Lanka a ceyloni tea, míg Guatemala az antigua kávé érdekében kardoskodik. S bármilyen meglepő, Amerikában is vannak olyan termelők, akik az unió gyakorlatát tennék kötelezővé. A kaliforniai Napa-völgy borászai már bíróság elé citáltak nem egy amerikai bortermelőt, akik jogtalanul aggatták ki termékeikre a Napa márkanevet.
Az EU egyébként már megvívta a maga élelmiszer-háborúját, hiszen Dánia és Görögország több évig viaskodott a feta körül. A görögök ugyanis azt állították: az az igazi feta, melyet a görög lankákon legelt juhok, illetve kecskék tejéből készítenek. Brüsszel hosszas alkudozások után végül úgy döntött: Görögországot illeti a kizárólagos elnevezés, Dánia, Franciaország és Németország pedig – melyek eleddig szintén ezen a néven hozták forgalomba termékeiket – öt évet kaptak arra, hogy más megoldást, de főként más nevet találjanak.
***
Hungarikumok.
Hazánk négy termék, így a tokaji bor, a gyulai és a csabai kolbász, valamint a szegedi szalámi felvételét javasolja az unió eredetvédelmi listájára – közölte egy minapi sajtóbeszélgetésen a Külügyminisztérium külgazdaságért felelős helyettes államtitkára, Major István. Ahhoz, hogy egy termék felkerüljön a listára, három kritériumnak kell megfelelnie: földrajzi eredetmegjelölésűnek; történelmileg ismertnek, elismertnek, elfogadottnak; tradícióval rendelkezőnek kell lennie. Feltétel ezenkívül, hogy nagyfokú visszaéléseknek legyen tárgya, valamint, hogy jelentős külkereskedelmi volument képviseljen. (MN)