Félpályás útlezárással tiltakoztak a békési kisgazdák a kormány agrárpolitikája ellen. Mint szószólójuk elmondta, keveslik a szaktárcának az évszázad legnagyobb aszálykárára juttatott tízmilliárd forintos kárenyhítését, ennek nagyjából az ötszörösére lett volna szükség. Olaj a tűzre, hogy füllentett a kormány a meglévő gazdakölcsönök átütemezésével kapcsolatosan is, de itt ne menjünk bele a részletekbe, bonyolult kissé – a lényeg, idegesek a békési gazdák.
Itt lép be a képbe a földművelésügyi tárca politikai államtitkára, Szanyi Tibor, aki nemes egyszerűséggel a következőket nyilatkozza az egyik országos napilapban, csak a lényeget írom ide: a dél-alföldi megyében nem pusztított aszály, ott csak a gazdálkodók hisztériája tapasztalható.
Ha belegondolunk, hogy a Viharsaroknak nevezett Békés megyét és környékét rabiátus emberek lakják, akik – kivált aszálykárok idején – nem kedvelik ezt a nyelvezetet, bátran kijelenthetjük, Szanyi államtitkár nem állt kétszer sorba, amikor a diplomáciai érzéket osztogatták. (Megjegyzem, jó modor tekintetében is tetemes pótolnivalója van a szocialista politikusnak – az utóbbi években kifejtett internetes munkássága például alapjaiban rengette meg a kultúrát és az anyanyelvet…)
Hogy a fennálló katasztrofális helyzetben hol kéne elkezdeni a tűzoltást, nehéz lenne megmondani. Szanyi menjen előbb, vagy a pénz jöjjön inkább? Talán egyszerre történjék a kettő, abból baj nem lehet.
Azt már csak vörös farkincaként biggyeszteném ide a végére, használjátok buksi fejeteket, drága véreim, ha legközelebb odakerültök a szavazófülkéhez, a választási urna elé. Lám, a legharsányabb ígéret sem enyhíti az aszálykárt. Megrepedezett földetek legyen a mementó…
origo.hu
„A két lány nagyon máshogy éli meg ugyanazt” – Rebeka és Lia egy ritka betegséggel küzd
