Egy város gonosz titkai

-FILM-

Ha a Dóm épülete felől szemléljük Marseille-t, egy olyan város benyomását kelti, amelyik elnyúlt, lefeküdt, hogy kipihenje aznapi fáradalmait. A hangok lecsendesednek, az emberek hazamennek, vacsoráznak, beszélgetnek, a születésnapjukat ünneplik. Mindig úgy gondoltam: ez a derű, amely mögött gonosz titkok vannak, olyan veszélyes, ijesztő dolgok, amelyek bármelyik pillanatban lángra lobbanthatják ezt a várost – vallja a rendező Robert Guédiguian. És tényleg, itt két óra alatt szinte csak tragédiák sorozata sokkolja a nézőket, egy kivétellel.
Éjszakánként a halpiacon dolgozó anya, heroinista lánnyal és csecsemővel, munka nélküli, alkoholista férjjel. Sztrájktörő dokkmunkás taxival, hazugságokban. Kocsmatulajdonos, díler, bérgyilkos. Börtönből szabadult, új életet kezdeni akaró fiatal, feka srác. Egy ifjú zenész, aki zongorára gyűjt. Nem indul pozitív, romantikus történetnek a film, és hogy ne áltassunk senkit, nem is lesz az. (Nem egy elsőrandis film.)
Egy nagy schwenk a város felett, ez Marseille, a háztetőivel, nyugodtságával, esti csendességével, aztán a kamera egy zongorázó kisfiún landol. Talán az egyetlen reménysugáron. Ha ezek után létezik még ilyen. Majd közelítünk a helyszínhez, lepukkant lakótelepi környezet, küszködő emberekkel, problémákkal, szinte boldog pillanatok nélkül. Kilátástalan helyzetben harcolnak a túlélésért, próbálják fenntartani magukat anélkül, hogy tudnák, holnap mi lesz. A holnapnál jobb a tegnap. Szürke sarkok, minimális életkörülmények. A különböző, lassan kirajzolódó tragédiákat Michéle, a drogos lány édesanya köti össze. A lánya, Fiona testét árulja, hogy a napi adagját megszerezze, de egy idő után már erre sem képes. Helyette anyja teszi meg azt, miközben a lány verejtékezik, a foszladozó takaró alatt remeg, sír, ordít, könyörög, míg a saját babája a kiságyban sírdogál. Éhes. A taxisofőr női testekre éhes, így próbál céltalan, sikertelen életéből kilábalni. A börtönből érkező fiú volt tanárnőjéhez tér vissza, kiutat, szerelmet keresve, végre egy kis remény. De ő sem találja meg a jövőt. Testébe egy rasszista golyója vágódik, barátai csak ezután eszmélnek rá, a bűn, az agresszió nem megoldás. Lassú, komótos rapszöveggé válik a sorsa, gondolatai, hátha sorstársai tanulnak belőle. A zene, a művészet, a pillanat valamilyen bebalzsamozása az egyetlen lehetséges válasz minden rosszra, s az elmúlásra.
Szenvednek, de próbálkoznak, mégis sorra elbuknak. Egyedül az olykor visszatérő Claude, az ifjú zongorista szorgos, kitartó gyakorlása, elhivatottsága élheti túl a jelent. Parkokban játszik, zongorára gyűjt. Meg is érkezik a várva várt hangszer, gyilkosok hozzák. De ahogyan a dallamok kiröppenek belőle, mindenki megáll, elfelejtik keserveiket, kicsit megnyugszanak. Majd a kamera elindul felfelé, hogy egy utolsót kacsintson a nyugodt város szürke házai felé.
(A nyugodt város. Színes, feliratos, francia film, 100 perc. Rendezte: Robert Guédiguian. Operatőr: Bernard Cavalié. Szereplők: Ariane Ascaride, Pierre Banderet. Forgalmazza a Budapest Film.)