Hogyan legyél humoralista (6.)

MOST, HOGY A BUDAPESTI
KAMARASZÍNHÁZBAN
– annak is a Shure stúdiójában (folytatódik az önpropaganda) befejeztem Válogatott rögtönzéseim műsoromat és elkezdtem a Lyukasórát… szóval egy páran talán emlékeznek még ma is (holnap) az „osztályban” tanár- és diákparódiáimra, s ezeket kérik majd tőlem – remélhetően – minden előadáson. Ha nem kérik, akkor is elmondom… mert ez a műsor. Mégpedig „egy az egybe” adom elő, ahogyan 25 évvel ezelőtt bemutattam, mert aktuálisabb, mint valaha… sajna. Ez a 25 év most triplán sistereg (ugye a pápa pápaként ennyi éves lett… és Jelenits István atya is 25 évvel ezelőtt keresztelt meg… mégis egy negyedik – hölgy, iszlám és ismeretlen – az idei Nobel-békedíjas kitüntetett).
TALÁNYOS, DE…
Kezdem talán azzal a Lyukasórákat a Kamaraszínházban, hogy bejelentem mindjárt a legelején, hogy ifjúkoromban tele voltam írói ambícióval. Tehát ne várjanak semmit most már tőlem… mert ami volt, már – szerencsére – nem jöhet vissza. (Ezúttal semmi sanda politikai mögöttesre nem céloztam.) De felidézem azért pár mondattal ezt a múltbeli írói szárnypróbálkozásomat – mert változatlanul nem tudom, hogyan legyél – te, ön – humoralista.
ÖRKÉNYHEZ FORDULTAM
(Csoóri javaslatára) – mikor a Cserje utcában a híres régész özvegye tetőteraszán önálló estre adott lehetőséget. Kenedi Jancsi szervezte, Konrád, Sükösd mellett még többen voltak ott akkori „jobbak”. A mai napig emlékszem előadásom dátumára, Örkény ugyanis érkeztekor jelezte, félidőben elmegy, mert meg szeretné hallgatni a rádióban az amerikai holdra szállást. (Ott maradt végig, kényszerűségből végül nélküle repültek fel az amcsik.) Pechemre szünetben Réz Pali tapintatosan hátrafordult Örkényhez: mit szólsz hozzá, eddig kétszáz Egyperces…
EZEK UTÁN
– kellett fordulnom Örkényhez, úgy értem, előadásom végén, ajánlana be az Új Íráshoz, zsengéimből írásban is hadd jelentethessek meg. Hamarosan Örkény egy eddig ismeretlen Egypercesével ajándékozott meg egy nyitott postai levelezőlapon (most ezennel közreadom).
KEDVES GYURKA!
– (ez én volnék…) Beszéltem rólad az Új Írásban. Örömmel fogadták, hogy írnál oda. Még nagyobb örömmel vették, hogy én vezetem majd be. De továbbra is azt tanácsolom: ne publikálj egyelőre!
Üdvözöl:
Örkény István
UGYANIS…
– indokolta, lassan nem fogod tudni, egy-egy írásodat színpadi előadásra szánod-e, a nézőknek-hallgatóknak vagy újságba, folyóiratba olvasásra?
JUSZT SE MONDOM MEG
– igaza volt-e vagy sem, mert a mai napig se tudom… Viszont személyesen meggyőződhet róla az olvasó (mint néző, hallgató).