Múzeumlefaragás

Uralkodásának második esztendejében, ez év tavaszán, két roppantmód sikeres ötéves, öööö… száznapos program lebonyolítása után kedvenc lobbifenoménunk ismét olyan nagyszabású bejelentéssel rukkolt elő, amelyből újra nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokratává válás katarzisától megnemesült lelkű balliberális kormánynál jobban senki nem vezetgethetné tovább az országot a jóléti rendszerváltozás útján. A Kánaánba vezető út újabb szakaszát Európa-tervnek nevezte el jóléti miniszterelnökünk, vélhetőleg több megfontolásból is. Elvégre szocialistáinknak Európa és Kánaán egy és ugyanazon dolog, másrészt már volt első meg második száznapos program is, ez a legújabb pedig a harmadik lett volna. Márpedig az a szókapcsolat, hogy „harmadik száznapos program”, nem kevesebb mint nyolc szótagból áll, meg tele van számokkal, így hát minek túlbonyolítani a dolgokat, abba mindig csak belezavarodik az ember, netán még azt találná mondani, hogy „századik másnapos”, aztán megint lenne min csámcsognia a fránya fasiszta sajtónak. Legyen hát a neve inkább Európa-terv, az úgyis elegáns, mint egy Armani öltöny, meg legyen szó benne a gyerekekről is. Az a reklámokban mindig beválik, mint a kutya, de a kutyákat hagyjuk, még szükség lesz rájuk a következő magyar–román csúcsrécézéskor. Meg hát az Orbánnak is bejött a gyerekezés meg a négykerekezés, ráadásul a kampány idején Szanyi elvtárs túlságosan elengedte magát, olyat mondott, ami azt sugallja, hogy a nő, ha nem szocialista, akkor nem szül, hanem csak ellik, és ez nem jó, netán meg találnának sértődni az anyák, aztán rosszul szavaznának. Több pénzt nekik! Ja, hogy az már nincs, mert elosztogattuk? Sebaj, akkor majd kicsit később bejelentjük, hogy eljött a takarékoskodás ideje, s hogy zárolni kell a tárcák költségvetésének 2,5 százalékát. Hangulatjavítás végett pedig úgy kommunikáljuk a dolgot, hogy mindez nem pénzelvétel, hanem megtakarítás, ami ugyebár annyit jelent, hogy több pénz marad meg. Hogy kinek marad meg több, az meg nem számít, minek túlbonyolítani a dolgokat. Szépen bejelentjük a takarékoskodást, a tárcák meg rá, öööö… lefaragnak.
Az is bejött az Orbánéknak, hogy annyit foglalkoztak a kultúrával. Építettek Teatrul Nemzetit, szerveztek olaszországi magyar évadot, igaz, hogy Görgey ezt úgy adta elő, mintha a mi érdemünk lett volna, de hát ravasz demokratikus pasas ez a Görgey, csak az a baj, hogy mindig a haverjait nevezi ki mindenhová, meg minden nyugati rendezvényen folyton a feleségét akarná énekeltetni, és Ronék azt mondják, ez már nem jó. Leváltjuk. Úgyis kéne valami nyugis hely ennek a Hillernek, ahol nem sok vizet zavar, mert úgy hírlik, folyton arról beszél, hogy megújulásra van szükség a pártban meg ilyesmi. Ne újítson, újítunk mi így is eleget. Hiller elmehet a kultúrába!
És mindenekelőtt: több múzeumba járást az embereknek! Járhassanak száznegyven múzeumba ingyen! Ha valami ingyen van, azt úgyis szeretik, tavaly áprilisban is hogy örültek az ingyengulyásnak! Az ingyenes múzeumba járás egyébként is jópofa dolog. Mert igaz, hogy megemeljük az áfát, a villany- meg a gázárakat, de sebaj, majd jó sokat járnak múzeumba az emberek, és az olyan lesz, mintha nem is emeltünk volna semmit. Mondjuk ha egy belépőjegy árát ötszáz forintnak számoljuk, akkor egy nyugdíjasnak elég harmincnyolcszor elmenni múzeumba, és már össze is jött egy újabb szavazat! Adjunk több pénzt az embereknek, és építsünk közben kultúrnemzetet! Lehet, hogy szólni kellene SZDSZ-es barátainknak is, hátha szerveznének valahol egy jó kis Sztálin-koncertet…
Valahogy így okoskodhatott tavaly tavasszal roppant okos miniszterelnökünk. Közben telt-múlt az idő, jöttek-mentek az elvtársak, volt, aki Hortobágyra récézni, és olyan is akadt, aki Bécsbe függönykarnisért. Aztán az ingyenes múzeumlátogatás ötlete annak rendje és módja szerint szépen elfelejtődött. Egészen szerdáig, amikor is Hiller István a szolgálati televízió egyik adásában bejelentette, hogy mégsem száznegyven, hanem csupán huszonhárom kiállítóhelyet látogathat bérmentesen a kultúrakedvelő szavazóközönség. További információval nem szolgált a miniszter, így arról sem esett szó, hogy kitől ered a múzeumoknál való lefaragás ötlete. Mindenesetre a legnépszabadságszerűbb napilap diszkréten megjegyzi: „szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy az ingyenes kör szűkítésének ötlete a Miniszterelnöki Hivatalban vetődött fel”. Mindez kevésbé diszkréten a következőképpen hangoznék: Medgyessy Péter egyik mondatáról ismét kiderült, hogy bődületes nagy hazugság. Rossz híreket azonban Medgyessy nem jelenthet be, ezért alakult úgy, hogy ezúttal a jobb sorsa érdemes Hiller kénytelen elvinni a balhét. Persze a bejelentés nem érkezett teljesen váratlanul – míg eleinte az ország összes múzeumáról volt szó, a kulturális tárca az idén februárban már azt adta hírül, hogy az ingyenesség csupán tizennégy országos és tizenkilenc megyei intézményre, valamint az országos szakmúzeumokra, s ezek esetében is csupán az állandó gyűjtemények megtekintésére vonatkozik. Már ebben a változatban is erősen megkarcsúsodott az eredeti elképzelés, azonban a száznegyven mégis mintha kissé messze esne a huszonháromtól az európai kultúrkörben használatos tízes számrendszer törvényei szerint. Igaz, a hurráoptimista propaganda ezúttal sem késlekedett a magyarázattal – Vásárhelyi Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója A kultúra pénze, a pénz kultúrája című konferencián nem restellte azt sugallni, hogy az újabb lefaragással senki nem faragott rá, elvégre – mint mondta – „Nagy-Britanniában az első tapasztalatok azt igazolják, hogy az ingyenesség nem vonzott be szélesebb rétegeket, illetve távolabb élő polgárokat a múzeumba”, és „ugyanazok mentek be ingyen, akik korábban pénzért, legfeljebb gyakrabban lépik át a küszöböt”. Így nincs veszve semmi, s ahogy ez lenni szokott, Medgyessyék ismét csak a nemzet javát szolgálták azzal, hogy hazudtak egy jó nagyot.
Fejlett pénzkultúrával bíró miniszterelnökünk helyében a lakosság hangulatának javítása céljából azt is bejelenteném, hogy a múzeumok ingyenességéről szóló ötlet kiherélése újabb hatalmas előrelépést jelent a jóléti rendszerváltozás felé vezető úton, elvégre minden begyűrűzés dacára sem maradnak munka nélkül a múzeumok jegyárusai. S arra az esetre, ha Medgyessyék a jövőben is ily nagy odafigyeléssel kívánnák kezelni a kiállítóhelyek ügyét, azt tanácsolom nekik: hozzanak létre egy saját intézményt. Mondjuk azzal a címmel, hogy A gátlástalanul hazudozó politikusok panoptikuma, aztán Medgyessy üljön be az egyik vitrinbe főalaknak. Persze az is lehet, hogy már elkéstem az ötlettel – ez a panoptikum ugyanis már tavaly április óta üzemel, és – a szerény tévéadótól eltekintve – bárki ingyen megszemlélheti, ha nézi az országgyűlési közvetítéseket. A múzeumi darabokat a szocialisták padsoraiban kéretik keresni.