Szélsőségek és közvélekedés

Ha valakinek módja van beletekinteni a különböző román tévéadók azon beszélgetős műsoraiba, amelyekben a román–magyar kérdés kerül terítékre, érdekes tapasztalatokat szerezhet a román átlagemberek magyarságképéről. A betelefonálók vagy a képernyő alsó részén végigfutó sms-ek szerzőinek zöme nemzettársait az ország egységére és stabilitására veszélyes tényezőként látja. Szerintük a magyarok minden erejükkel Erdély elszakításán és a románok jobbágysorba taszításán dolgoznak. A százhatvan karakterbe sűrített vélemények sokszor izzanak a gyűlölettől és a butaságtól: a nyereg alatt húst puhító barbároktól (akik román csecsemők vérével táplálkoznak) a történelemhamisító nácikon át a tankkal az országot elárasztani vágyó hódítókig minden elképzelhető negatív tulajdonsággal felruháznak.
A romániai Gallup Intézet egy bukaresti társadalomkutató szervezet megbízásából (az Amerikai Német Marshall-alap finanszírozásával) idén szeptemberben felmérést végzett Intolerancia, diszkrimináció és autoritarizmus a közvéleményben címmel. A felmérés egy többéves vizsgálat része, amely úttörő módon a román társadalom szélsőségességét hivatott kutatni. Az október közepén publikált tanulmány (amely román nyelven letölthető a www.ipp.ro oldalról) másfél ezer tizennyolc év feletti román állampolgár megkérdezésével készült, akiket a választói névjegyzékből válogattak ki, figyelembe véve az ország főbb régióinak kulturális-gazdasági különbségeit. A tanulmány szerzői megállapították: tizennégy esztendővel a rendszerváltozás után a román társadalom nem rendelkezik a valós demokrácia működéséhez szükséges eszközökkel. A szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek, a korrupció és a jogállam gyengeségei erősítik a társadalom hajlamát az intoleranciára és fogadókészségét a populizmusra, amit ki is használ a politikai elit. Az eddig megtartott kampányok azt bizonyítják, hogy azok, akik mertek radikális hangot használni és politikájukat a nemzeti félelmekre vagy a szélsőséges nézetekre építették, komoly eredményeket értek el a választásokon. A helyzet 2000-ben annyira kiéleződött, hogy az elnökválasztás második fordulójában a voksolóknak egy rossz és egy nagyon rossz jelölt között kellett választaniuk: a magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhető Ion Iliescu és a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudor között.
Keleti szomszédunknál az emberek döntő többségének folyamatos életszínvonal-romlással kell szembenéznie. A társadalom jelentős részének még az alapszükségletek kielégítése is gondot okoz, hiszen a jövedelmük nem elég a napi élelmiszer, a gyógyszerek és az alapszolgáltatások megvásárlására. Ez az állapot frusztrációt és dühöt vált ki, így nem csoda, hogy nyolcvannégy százalékuk szerint a gazdagok lenézik a szegényeket, és minden öt emberből négy úgy véli: aki a hatalom csúcsán van, annak még a törvényeket sem kell betartania. Hetven százalék szerint a pártok csak azért vannak, hogy eltartsák a politikusokat és szent meggyőződésük, hogy meggazdagodni csak törvénytelen úton lehet. A polgárok több mint harmada nosztalgiával gondol a kommunizmusra. Az emberek fele úgy vélekedik, hogy most rosszabbul vagy sokkal rosszabbul él, mint öt évvel ezelőtt, és harmaduk azt gondolja: a következő években tovább romlanak életkörülményeik. A háztartások negyvenegy százalékánál nem tudják a szükséges gyógyszereket megvásárolni, nyolcvanhárom százalék nem tud megspórolni a jövedelemből semmit, és négy románból három nem is álmodhat arról, hogy ne a lakóhelyén nyaraljon.
A nemzeti identitást firtató kérdésekre a válaszadók nyolcvan százaléka azt válaszolta: az ország határain túl élő románok is a román nemzet részei. Az országban élő magyarokról csak a válaszadók hatvanhét százaléka gondolja ugyanezt, lényegesen kevesebben, mint ahányan a zsidókat vagy a cigányokat hiszik a nemzethez tartozóknak. Az emberek tizennégy százaléka úgy gondolja, hogy a kisebbségeknek el kellene költözniük az országból. A válaszolók nyolcvankét százaléka szerint a romák vétenek a törvények ellen.
Az ország lakosságának kilencvennégy százaléka hisz Istenben, de kevesebb mint fele jár havi rendszerességgel templomba. Tízből nyolc román nem ért egyet azzal, hogy a papok a szószékről mondják meg, kire kell szavazni. A lakosság nyolcvannégy százaléka erős kezű vezetőre vágyik, aki rendbe teszi az országot (huszonkét százalék még egy katonai diktatúrát is szívesen látna a cél érdekében), minden három emberből kettőnek egy párt is bőven elég volna az ország boldogulásához.
Annak ellenére, hogy a románok negyven százaléka etnikailag vagy vallásilag sokszínű területen él, a többség diszkriminálná a kisebbséget. A megkérdezettek nyolcvanegy százaléka nem ért egyet azzal, hogy a magyarok anyanyelvükön intézhessék közügyeiket azokban a régiókban, ahol többségben élnek, és tíz románból kilenc nem engedné a magyarlakta megyék autonómiáját.
Annak ellenére, hogy ők is adófizető polgárai az országnak, a megkérdezettek negyvenhat százaléka nem adna állami pénzt a kisebbségek nyelvén zajló iskolai oktatásra. Hatvan százalékuk szerint a magyarok soha nem adják fel Erdély Magyarországhoz csatolásának igényét, kétharmaduk pedig úgy vélekedik: bár a Romániában élő magyarok tudnának románul, mégsem hajlandók az állam nyelvén megszólalni. Minden negyedik válaszadó szerint a magyaroknak el kellene költözniük Magyarországra.
Elutasítottságunknál jóval kisebb a zsidók (tíz százalék) és a homoszexuálisok iránti ellenérzés (harminchét százalék). Az emberek negyvenöt százaléka szerint a nemzeti kisebbségek elegendő jogokkal rendelkeznek. A tanulmány meglepő eredménye, hogy a román lakosság nagyon keveset tud a zsidókról, a lakosság fele például nem hallott arról, hogy Romániában volt holokauszt. Tíz válaszolóból három szerint ha Corneliu Vadim Tudor nagyromán-párti politikus lenne az ország vezetője, akkor kisebb volna a korrupció és jobb a közbiztonság. Húsz százalék szerint választási győzelme az életszínvonal javulását is hozná magával és ugyanennyien vannak, akik úgy vélekednek, hogy az RMDSZ szélsőséges párt. A vallásokról alkotott véleményeket vizsgálva meglepő, hogy a Jehova tanúit többen utasítják el, mint a muzulmánokat.
A válaszadók gazdasági helyzetét figyelve kiderül, hogy a szegény vidékeken a primer, direkt nacionalizmus a jellemzőbb, míg a magasabb jövedelemmel és képzettséggel rendelkezők idegengyűlölete moderáltabb, ám különféle ideológiákkal jobban körül van bástyázva, így ők nehezebben ingathatók meg nézeteik helyességét illetően.
Az eredmények a magyar politikai elit stratégái számára is fontosak. A román–magyar kapcsolatokban ugyanis nem árt, ha tudjuk: a másik fél milyen választókat képvisel, és főként hogyan próbál saját szavazópolgárainak kegyében járni. A jövő évben választásokat tartanak Romániában. Ez a tanulmány a politikusok és a közvélemény-formálók segítségére készült. Az eredeti cél a társadalom állapotáról pontos képet rajzolva mankókat adni a média- és a politikai elit kezébe, mit és hol kell változtatni a közgondolkodásban az ország demokratizálódása érdekében.
Félő, hogy az érintettek nem a tanulságokat vonják le mindebből, hanem az eredmények birtokában a választók zsigereire hatva építik fel kampányukat, tovább erősítve az előítéleteket és az intoleranciát.