Gál J. Zoltán kormányszóvivő nem köztisztviselő, és szerződéses viszonyban áll a Miniszterelnöki Hivatallal, haveri alapon viszi a szót, egyetlen megveszekedett forintot sem kap a munkásságáért. Persze megsiratni sem kell a kabinet gajdos emberét, titkárnő, iroda és szolgálati autó jár a fáradozásáért, meg parkolóhelyet is fenntartanak neki a Parlament előtti placcon, a kapu előtt silbakoló őr pedig szalutál neki.
„Én vagyok a kormányszóvivő” – mondta minap megejtő egyszerűséggel Gál. J. Zoltán, majd azt is elárulta, hogy birtokában van Medgyessy Péter miniszterelnök személyesen átadott megbízólevele, amelyben arra kéri őt a kormányfő, hogy minden erejét latba vetve tájékoztassa a hazai és nemzetközi közvéleményt a kabinet publikus döntéseiről – ha lehet, az érvényes grammatika szabályainak megfelelően.
Többen fölvetették már, miért nem kap – elődeihez hasonlóan – politikai államtitkári besorolást a meghitt orgánumú kormányszóvivő, ő azonban nem dédelget ilyen terveket (szerény, puritán ember a kormányszóvivő, a nyilvános helyeken előre köszön), célja mindöszsze annyi, hogy elmondja az információra éhes nemzetnek, milyen tervei vannak a kormányzatnak a lakossággal szemben. Ez természetesen nem mindig könnyű feladat, ilyen esetekben nem kell irigyelni Gál J. Zoltánt, kötésig izzad szegény, néha lejjebb is…
Az egésszel csak azt szeretném érzékeltetni, nem mindig irigylésre méltó kormányszóvivőnek lenni, vannak esetek, amikor az ember szíve szerint inkább betyárnak állna a Bakonyban, semmint tolmácsolná a kabinet üzenetét a lakosság irányába… Ilyesmire azonban – a megbízólevélben foglaltak értelmében – nincs lehetőség, marad a kétkezi megoldás: az ember bezárkózik parlamenti irodájába, leteremti a titkárnőjét, majd szolgálati autóján elkeseredetten szállására hajtat.
origo.hu
Luna gyógyulása: egy közösség összefogása csodát tett a beteg kislányért
