A királynét megölni

Gertrudot, II. András feleségét mindannyian jól ismerjük Katona József drámájából. Most nem Bánk bán drámáját, hanem a király és a királyné tragédiáját mutatnám be röviden Bogyay Tamás és Szalay-Baróti munkái alapján.
II. András király „alapelvéhez, amely szerint a királyi adományozás mértéke a mértéktelenség, a trónon is hű maradt. Az ízig-vérig nyugati alkatú lovagkirály a tettek nyugtalan embere volt, mégis képtelen arra, hogy helyesen becsülje föl erejének határait s a mindenkori helyzet lehetőségeit. Belső szilárdság nélkül, főként felesége és rosszul választott tanácsadói befolyása alatt állva, könnyelműen élvezte a hatalmat és a fejedelmi reprezentációt. Királyi bőkezűsége lett Gertrud királyné halálos végzete is, kiről szentté avatott lányának, Erzsébetnek életrajzírója mondja: „férfias szellemtől eltelve maga vezette az államügyeket. Rokonságának és azok kíséretének mértéktelen kényeztetése adott okot a véres összeesküvésre, amelynek 1213-ban a királyné is áldozatul esett.”
A tetthely a pilisi erdő. A királyné – mivel Andrást Halics ügyei elszólították az országból – a vendég „Lipót osztrák herceggel, továbbá öccsével, Bertholddal és csekély udvari kísérettel az Esztergom közelében elterülő pilisi erdőkben gondtalanul vadászgatott, midőn szeptember 28-án éjjel az elégületlenek, élükön Györe fia Péter csanádi ispánnal, aki korábban Gertrud udvarbírája volt, továbbá Simonnal, Bánk nádor vejével s egy másik Simonnal a Kácsik nemzetségből a sátrak alatt mulató társaságot fegyveres kézzel megrohanták. Elsősorban a gyűlölt királynéra törtek: leteperték a földre, kezeit, melyeket könyörögve fölemelt, irgalmatlanul levágták, őt magát pedig lándzsákkal összeszurkálva megölték. Lipót herceg és Berthold érsek, kiket szintén halálra kerestek, a sötétségben elillantak.
A király bosszút állt a gyilkosokon. Péter ispánt karóba húzatta, másokat pedig kivégeztetett. A király haragját csak azok kerülték el, akik Lengyelországba futottak, vagy akikről nem tudódott ki, hogy részük volt a bűnös merényletben.” (Bánk is részes volt az összeesküvésben, de bűnössége akkor mindjárt nem tudódott ki.)
Közel egykorú külföldi följegyzések a gyilkosságba János esztergomi érseket is belevonták. „Az összeesküvők, mielőtt a merényletet elkövették, állítólag kérdést intéztek hozzá, s ő nemhogy visszatartotta volna őket, hanem kétértelmű válaszával még inkább fölbiztatta. Ugyanis kérdésükre: ha vajon megöljék-e a királynét?, válaszképpen ezt írta: Reginam occidere nolite timere bonum est; si omnes consentiunt ego non contradico; azaz: A királynét megölni ne akarjátok; félni jó; ha mindnyájan beleegyeznek, én nem, ellentmondok. Valószínű azonban, hogy ez csak mendemonda, mert Endre király különben aligha nevezi az érseket 1214-ben kipróbált hűségűnek a pápához intézett levelében, s aligha bízza rá az ország kormányát, midőn a Szentföldre indult.”
Gertrudot a pilisi cisztercita kolostortemplom főhajójában temették el. A királyné díszes szarkofágja az ásatás alkalmával darabokban, töredékesen került elő. De ezek a töredékek jól mutatják a korabeli francia művészet közvetlen hatását. Erről vall a szarkofág egyik alakjának darabja, egy szakállas királyfej, amelynek képe itt látható.