Az Androméda és a Ló

A mai Magyarország területén Aquincum mellett Brigetio, Szőny volt az egyik a római kori Pannóniába telepített négy légiótábor közül. A kelta szóból származó helynév várat, erődítményt jelent, ez is kiemelt jelentőségére utal. A helyszínen 1992 óta folynak az ásatások Borhy László vezetésével. A terület feltárásakor szebbnél szebb freskók kerültek elő.

Brigetio is része volt annak a mesterien megtervezett limesrendszernek, amely a Római Birodalom határait védte a betolakodóktól. Az Aquincum méretű és jelentőségű egykori város körüli temetőket még a harmincas évek végén feltárta Barkóczi László. Noha kisebb ásatások később is voltak, 1992-ig kellett várni, amíg az első módszeres kutatás megkezdődhetett – Krajczár Gyula, az akkori komáromi polgármester kezdeményezésére, az önkormányzat anyagi támogatásával, az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészhallgatóinak tanásatásaként. A város azóta is támogatja a feltárást. Az ELTE ókori régészeti tanszékének és a komáromi Klapka György Múzeumnak az együttműködése példaértékű.
Az első évben meghúzott húszméteres kutatóárkok már az első hetekben igazolták a szakemberek feltételezéseit, hogy az egész szőnyi Vásártér alatt római kori épületmaradványok vannak. Ezt az 1993-as műszeres felderítés is megerősítette. A régészek valóságos föld alatti térkép alapján dolgozhatnak. A helyszín három nagyobb részre tagolódik: a légióstáborra, a körülötte kialakított városias településre és a tőle két-három kilométernyire fekvő polgárvárosra.
A légióstáborból megvan az északi és a déli kapu, a vallási központnak számító praetorium és a majdnem két méter vastag táborfal néhány része. A tábort körülvevő településen a légiót kiszolgáló kézművesek, iparosok laktak, amint a kerámia- és téglaégető műhelyek maradványai bizonyítják. Kenyérsütő kemencéből egész sort tártak fel a régészek, valószínűleg eladótér is csatlakozott hozzá, ennek a bejáratát megtalálták. De volt itt még cserzőműhely és talán agyagbánya is. A városban kaptak helyet a katonák családtagjai, akiket Septimus Severus (193–211) uralkodásáig nem ismertek el törvényesen – magyarázza Borhy László. Nyugati részén Jupiter, Dolichenus és Mithras tiszteletére emelt szentélyeket tártak fel még az ötvenes években. A tábortól nyugatra építették fel az amfiteátrumot is.
A szakemberek korábban a katonai tábortól nyugatra lévő polgárváros belső szerkezetét ismerték a legkevésbé. Mára kiderült, hogy a négy égtájnak megfelelően tájolták, és szabályos téglalap alakot formáz. Párhuzamosan kialakított utcái derékszögben metszik egymást, s a köztük lévő insulákban kaptak helyet a lakótömbök, amelyek ugyancsak három részre oszthatók. Az első részben egy igen nagy kiterjedésű épület van, amelyből máig negyvenszer negyven méternyit ismernek. A nyolcszor tízméteres, freskókkal gazdagon díszített, padlófűtéses termek arra utalnak, hogy reprezentatív épület lehetett. Ennek feltárása folyt az idén is. Borhy László úgy gondolja, hogy valahol itt lehetett az egykori római város központja, de ezt biztosan még nem tudják. Fontos eredmény viszont, hogy sikerült tisztázni a ház építésének különböző szakaszait. Feltételezik, hogy kőalapozású, vályogfalú építmény lehetett az első, amelyet a Kr. u. II. század elején húzhattak fel, és valószínűleg 170–180-ban bontottak le. Ezt követően kőház épült, amelyet a III. század elejéig használtak (érme- és kerámialeletekből lehet erre következtetni), és ennek a romjaira emelték a falfestményekkel gazdagon díszített utolsó építményt, amely a 230–240-es években pusztulhatott el. Ezt is érmék alapján határozták meg a régészek. Az idén a tetőomladékban egész érmesorozatot találtak, amely 227 és 244 közé keltezhető. A ház akkoriban dőlhetett össze; erőszakos behatásnak, pusztításnak nyoma sincs. Lakói föltehetőleg kiüríthették, elhagyták, azután pedig lassan ősszeomlott. Sic transit gloria mundi.
A leletek között sok a szép kerámia, van három ép üvegedény, a pénzek Hadrianus korától, a II. század elejétől a III. század végéig teljes sorozatot alkotnak. Két éve egy kútból vas katonai sisak bukkant a felszínre. A következő ásatási évad is izgalmasnak ígérkezik. Folytatják annak a három méter átmérőjű másik kútnak a feltárását, amelyet a vályogfalú épület visszabontott falába ástak bele, és amely egy III. századi házhoz tartozik. Az idén három méter mélységig tárták fel a régészek, de az alját még nem találták meg.
A vásártéri freskók közül a leglátványosabb az a mennyezetfestmény, amelyen az égbolt csillagképeinek allegorikus ábrázolása látható. Százhatvan centiméteres kör középen az Androméda és a Ló csillagkép, egy ruhátlan nőalak és egy ágaskodó ló áll. Előkerült két életnagyságúnál nagyobb portré – a nyár és az ősz megszemélyesítői –, és találtak külső festett vakolatot is, amely ritkaság a római provinciákban, Pompejiben van rá példa. Ugyancsak a Vásártéren, de magánépítkezést megelőzően tártak fel a régészek – 1999-től három ásatási idényben – izgalmas kultúrtörténeti eszmefuttatásokra is alkalmat adó falfestményeket, amelyeken vadászjelenetek, illetve egy római lakoma képei bontakoztak ki a két restaurátor, Harsányi Eszter és Kurovszky Zsófia keze munkája nyomán.
Ifj. Bóna István, a Képzőművészeti Egyetem tanára itt, a szőnyi Vásártéren kísérletezte ki a freskók kiemelésének rendkívüli precizitást és ügyességet igénylő módját, amelynek Magyarország legnagyobb római kori ásatásán, Szabadbattyánban is nagy hasznát veszik.
Komárom városa 1996-ban épületet vásárolt, ahol új régészeti kiállítást rendeztek a Klapka György Múzeum munkatársai; a freskók ennek a kiállításnak a díszei. A restaurálás költségeit 1995-től kezdve a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően tudják fedezni.