Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy az úgynevezett kereskedelmi tévéadókat miféle érdekek és ösztönök irányítják. Ha naiv szemmel nézzük őket, bízvást azt hihetjük: egyszerűen csak arról van szó, hogy a balliberális eszmék, hangulatok, ízlések és pofonok kifizetendőbbek. Túl az erőszakon, morbiditáson, extremitáson, álempátián és valódi hülyeségen, a szabad szociál eszméktől átitatott tények vonzzák a nézőt, s így a hirdetőt, a pénzt is.
Természetesen a hirdetéseket is ugyanez a fluidum lengi körül, mint a műsort magát, nem üt el egyik a másiktól, miként a közszolgálati kötelezettség teljesítése sem veszélyezteti azt a bávatagon eszelős happy hangulatot, amely az irdatlan s szinte egynemű műsorfolyamból árad. Nyomul és dübörög a hülyeség, megszámlálhatatlan sztár ontja magából a jópofaságot, önszolidaritásból egymáson jókat röhögve. Szó sincs itt az egyensúly kereséséről, úgy tűnik, a politika, ideológia és a hírközlés csupán a legalpáribb szórakoztatás mellékterméke. Van azonban egy különös kivétel: a Magyar ATV. Ez az intézmény a legkülönbözőbb vitaműsoroknak adott helyet, legnézettebb adásai most is a politikához kötődnek. Az Avar-, Mészáros-, Bolgár-, Juszt-féle félkommunista médiatudálék ellensúlyaként itt tett szert elképesztő nézettségre a Lovas István vezette jobboldali Sajtóklub, majd annak eltávolítása után itt kaptak teret a mérsékelt (alkoholfrei) jobbközép képviselői, az MDF egykori liberális szárnyából: Balázsi és Debreczeni. Közben Juszt közszolgálativá avanzsált, Bolgár pedig a (szenny-) irodalomnak szentelte magát, netántán még pornósztár is lehet belőle.
Volt azonban itt még egy érdekesség, egy kakukkfióka, az MDF-es kormány híradójában és a Hétben nevet szerzett Stefka István, aki hosszabb ideig vezetett és szerkesztett egy politikai beszélgetőműsort, amelyben sorra szólaltak meg a polgári oldal különböző képviselői. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ATV nem volt teljesen egyoldalú, bár Bolgárék olyan súlyt képviseltek, amely egy orbitális rakétát is lehúzott volna a porba.
Hadd mondjam el: az a megtiszteltetés ért, hogy Stefkát szinte közvetlenül (két óra múlva) egy velem készített interjú után rúgták ki az ATV-ből. A hatvanöt éves Magyar Nemzetről beszélgettünk, s őszintén mondom: nem hangzott el köztünk semmi arcpirító, bár tudálékosságunk és fontoskodásunk meg sem közelítette Mészáros Tamásét, aki maga a Kinyilatkoztatás.
Szívesen tetszelegnék abban a tudatban, hogy Stefka (az utolsó ATV-s jobboldali mohikán) miattam repült, de nem így van. Inkább úgy látszik, a tévéadó új tulajdonosi körének Stefka István és vendégei (Varga Mihály, Makovecz Imre stb.) már elviselhetetlen ellensúlyt jelentettek, az Avar-szindróma már nem látszott elégségesnek. (Az esetet a gémeskút példáján szemléltethetném. Mint tudjuk, a kút hórihorgas gémjének egyik végére egy koloncot kötöznek, amely a vízzel teli vödör ellensúlyaként szolgál. Nos, ha ebben a vödörben Avar, Mészáros és Bolgár ül, a kolonc pedig mondjuk Lovas, akkor megeshet, hogy a vödör magasan a fejünk fölött lebeg, s így képtelenség vizet meríteni. Úgy látszik, már Stefka is súlyos volt koloncnak.) Éppen ezért a szupermérsékelt Népszava két jelességét, Németh Pétert és Dési Jánost nyerte meg műsorvezetésre az ATV, mivel náluk egyáltalán nem kell egyoldalúságtól tartani, s elfogulatlanságuk úgy vonzza a nézőt, mint lepkét a fény. S egyébként ők fregolik is. Bármelyikük beülhetne Bolgár helyére, hogy eszmét cseréljen Avarral és Mészárossal az „Uram, zseni lakik önben, és önben is nemkülönben” jelmondat alapján. Bár gondolom, a szex területén azért egyikük sem veheti fel a versenyt Bolgárral, akitől a bulvársajtóban közöltek alapján tán Casanova is tanulhatna.
Az talán a baj, hogy Stefkának nincsenek elfojtott (freudi) irodalmi ambíciói? Én nem tudom…