Jött Wiener úr

Hallom, hogy csőd közeli helyzetbe került a parlamenti brókerbizottság, három botrányos ülést követően már nem is hívja össze a testületet Demeter Ervin, a bizottság fideszes elnöke. Hogy akkor most mi lesz, ki és mikor fogja kivizsgálni, felgöngyölíteni és nyilvánosság elé tárni a vagonnyi disznóságot, ami ebben a dagonyában lapul, nem tudni.
Annyit mindenesetre ideírok: minden elismerésem Demeter elnök úré. Nem is elsősorban azért, mert elvállalta ennek a kacifántos borzalomnak a bizottsági feltárását, hanem mert háromszor egymás után képes volt leülni Wiener György alelnök úr mellé. Wiener urat a szocialista párt delegálta a bizottságba, valószínűleg azzal, hogy a lehetőség szerint minden eszközzel keltsen zavart az ülésteremben, tegye lehetetlenné az érdemi munkát, vágjon bele a másik beszédébe, ha kell, képezzen útakadályt, és általában jelenítse meg a közéleti tahót.
Túl a harmadik üléspróbálkozás után leszögezhetjük: Wiener alelnök úr megfelelt a kívánalmaknak.
Elkezdi beszédét a bizottság elnöke, még a pontot sem teszi ki az első mondat után, Wiener uram máris belekotyog, kéretlenül, keresetlenül, házszabályt, ízlést, kultúrát félrelökve. Leállítani se szép szóval, se másképpen nem lehet, egyre emeli a hangját, felgyorsít, hadonászik.
Sajnáltam a kis embert. Pártfeladatot teljesített szegény. Gondolom, nem véletlenül esett rá a választás.
„Wiener, odamegy az ülésre, és randalírozni fog, érti? Maga alkalmas erre a feladatra. Fellépése, termete, hangszíne mind-mind nagyszerű. Maga kell nekünk, nem minden bokorban nő anarchista.”
A terv bevált.