Könnyű Katalint táncba vinni

Kovács Lászlót keresem, de hiába. A Magyar Szocialista Párt elnöke talán otthon maradt, hogy Jánosi György ötletén felbuzdulva a tükör előtt próbálgassa, miként fejezné ki köztársasági elnökként a nemzet egységét. A második jótékonysági Katalin-bál szervezői mindenesetre fellélegezhetnek, mert így legalább az ünnepi menübe nem kell beiktatniuk a pár virslit barna kenyérrel. A sajtónak meg be kell érnie a főváros állapotával immár ismét maradéktalanul elégedett, a Marriott Hotel előcsarnokán azonban „már szombat este is dugó van” arccal átrobogó Gy. Németh Erzsébettel, illetve Horváth Csaba II. kerületi szocialista polgármesterrel, akiről egyetlen fénykép sem készül, pedig látványosan lassít a miniszterelnök érkezését leső fotósok sorfala előtt. Kuncze Gábor viszont nem ússza meg, hogy újfent a hölgymagazinok társasági rovatában feszítsen, mint ahogyan az esemény egyik háziasszonya, Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter is hosszú percekig vakufényben fürdik, de ő legalább jól néz ki. Aztán már csak Fásy Ádám, a Fásy-mulató című, de meghatározhatatlan műfajú szórakoztató műsor gazdasági igazgatója kelt némi feltűnést, amint ismerőseit amúgy keresztapásan végigcuppantva majdnem puszit nyom Doszpot Péter orcájára is.
Medgyessyné Csaplár Katalin – karján a miniszterelnökkel – ellenben oly hirtelen jelenik meg a folyosón, hogy egy fiatal fotóriporter teljesen lemarad az eseményről, és csak a kormányőrök halántékáról készít néhány felvételt a tisztesség kedvéért. A meglehetősen zsúfoltra sikeredett különteremben lassan mindenki elfoglalja a helyét, csupán az MSZP asztalánál észlelhető némi kavarodás, mivel az egyik vendég kijelenti, hogy ő oda ugyan nem ül, mert senkit sem ismer. Érdekes ember.
A színpadra a szerencsekerekes Klausmann Viktor lép, majd a kötelező tiszteletköröket követően maga mellé szólítja az est két védnökét. Közben kiderül, hogy tavaly, az első Katalin-bálon a támogatói belépőkből 45 millió forint folyt be, de a szervezők az idén ennél is többre számítanak, illetve, hogy a bevétel ismét a gyermekotthonokban nevelkedők segítését szolgálja. Az összeg egyébként a Magyar Vöröskeresztnél e célra elkülönített számlára kerül, ebből ajándékot, sportszereket és készségfejlesztő játékokat vásárolnak a szervezők.
A száraz tények ismertetését követően a miniszterelnök felesége ragadja magához a szót, és kifejti, hogy egy társadalomban a jómódúak feladata lenne a rászorulók segítése, főként, ha gyermekekről van szó, akik még nem alakíthatják szabadon sorsukat. Hozzáteszi, hogy jó dolog ilyen sok ismerős arcot látni. A sarokban valaki hangosan felvihog, aki egyébként is morgolódós kedvében lehet, mert miközben a főszponzorok sorra a két Katalin elébe járulnak, hogy pompázatos virágcsokrokkal köszöntsék a hölgyeket, megjegyzi asztaltársaságának: el kellene végre dönteni, hogy most a védnököket vagy az árvákat támogatjuk. Az asztaltársak pedig mereven bámulnak maguk elé.
De azért kedves jelenetekre is sor kerül, mert az egyik játék-nagykereskedés tulajdonosai virág helyett mackókkal lepik meg a Katalinokat. Medgyessyék játék medvéje aztán mindjárt ki is próbálhatja, hogy mit jelent a szociáldemokrata gondoskodás, a kormányfői pár ugyanis néhány korty rosét kísérel meg ledönteni a szerencsétlen plüssfigura nem létező torkán, előállítva azt a nem mindennapi helyzetet, hogy a medve iszik előre a miniszterelnök bőrére – bármit is jelentsen ez.
Az adakozási szertartást követően a Cotton Club Singers varázsol kellemes békebeli hangulatot a terembe, igaz, ezt csak kevesen élvezik, mivel előbb a miniszterelnök nevelt lánya, Tornóczky Anita, majd édesanyja is elhagyja helyét, s a rossz példán felbuzdulva még sokan kiözönlenek, hogy mindennemű kultúrától mentesen igyanak egy koktélt. A vacsorára viszont mindenki visszatér, kivéve minket, mert az étkezés a média számára tabu, talán a söjtöri „nagy zabálás” tanulságai miatt. Persze, amint a vendégek bekanalazzák a desszertet, az újságírók ismét felértékelődnek, és a sajtószoba lesz a legforgalmasabb helyiség: Csisztu Zsuzsa például megdönti az egy perc alatt feltehető ostoba kérdések világrekordját (Egyenlőségjelet lehet tenni az önök cége és a jótékonykodás közé?).
A választ sajnos nem hallom, mert megmagyarázhatatlan okból Fásy Ádám is betér a sajtószobába, hogy égő cigarettával a kezében megtegyen néhány kört a hidegtálak körül. Kínos szituáció, a pincérek is tanácstalanok, a vendéget kidobni mégsem lehet, ezért inkább ráhagyják, főként, mert Csisztu Zsuzsa épp akkora mosolyt produkál a kamerának, hogy félő, a háromszázhatvan fokban körbeszaladó fogsora mentén lebillen a feje.
A mutatványban senki sem sérül meg, és a rohanásban sem, amely a nyitótánc miatt alakul ki a folyosón a konyakos- és a díszterem között. Érthető az igyekezet, mivel elterjed a hír, hogy a palotást követően Medgyessyné felkéri férjét egy táncra. És tényleg, amint megszólal az élő zene, a miniszterelnöki pár máris ott toporog a parkett közepén. Medgyessy Péterről persze kiderül, hogy rossz táncos, de ez egyáltalán nem meglepő egy szakértő kormány fejétől. Meg hát ugye Kovács László sincs itt, hogy megsúgja neki, mikor, merre, hányat lépjen. Így marad a klasszikus egyet előre, kettőt hátra.