Magyarázzák az EU-bizonyítványt

Miközben minden felelősen gondolkodó politikai erő az összefogás fontosságát hangsúlyozza az európai uniós felkészülés, illetve közelgő felvétel kapcsán, Kovács László külügyminiszter még mindig a hátrafelé, az előző kormányra való mutogatásban véli felfedezni a megoldás egyetlen kulcsát. Mint tegnap reggel egy televíziós műsorban utalt rá: a számos ponton elmarasztaló EU-országjelentés az Orbán-kormány számlájára írandó, mivel a váltófutásban is nehéz helyzetbe kerül az a futó, aki ötvenméteres hátránnyal veszi át a stafétabotot. Szerinte ugyanis nekik négy-öt éves lemaradást kellett pótolniuk. Mindezt annak kapcsán fejtette ki, hogy Martonyi János, a polgári kormány külügyminisztere úgy nyilatkozott: csak összefogással lehet az EU-csatlakozásig hátralévő fél esztendőben felszámolni a hiányosságokat, s megoldani az unió által kifogásolt gondokat. Martonyi emlékeztetett rá: az ő minisztersége alatt négy–hat hetente tartottak egyeztetéseket a csatlakozás kapcsán, a baloldali kormány azonban a jelek szerint ezt nem tartja szükségesnek. Az MSZP pártelnöke ez utóbbi felvetésre még reagálni sem volt hajlandó, csupán megismételte az EU-kritika bagatellizálásával egyenértékű hurráoptimista kitételeket: hat hónap elegendő a bajok orvoslására, s a védzáradék kilátásba helyezése különben sem fenyegetés az unió részéről.
Eltekintve attól, hogy az uniós védzáradék közismerten katasztrofális következményekkel járna az amúgy is hátrányos megkülönböztetéssel sújtott magyar mezőgazdaságra és élelmiszeriparra nézve, a szocialista pártelnök saját szakértőikkel is ellentmondásba keveredett. Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója (és nem mellesleg Medgyessy szakértői teamjének tagja, tanácsadója) ugyanis egy nemrégiben megjelent tanulmánykötetben sokkal borúsabbnak látja a helyzetet. A Stratégiai Dialógus Füzetek részeként készített tudományos dolgozat igaz, még a számunkra súlyos elmarasztalásokat tartalmazó országjelentés előtt íródott, ám a tudós megállapításai annál hitelesebbnek tűnhetnek. A közgazdász szerint figyelmeztető jel, hogy a bizottság már a 2003. márciusi, majd májusi jelentésében is elmarasztalta hazánkat, főként a mezőgazdaság és a pénzügyi ellenőrzés területén meglévő hiányosságok miatt. Szinte cassandrai jóslatként is felfoghatók a következő szavai: „Nem lenne azonban jó, ha ez a hibajegyzék megismétlődne a legutolsó, ez év novemberére tervezett jelentésben, mert jó alapot szolgáltatna a védzáradékok alkalmazására. Ennek többféle kedvezőtlen hatása lehet. Egyfelől rögtön a belépés pillanatában rontaná Magyarország megítélését a régi EU-tagok között, de a bizottságnál is, ami aligha egyeztethető össze a sikeres tagságra törekvő ország képével és elképzeléseivel. Másrészt a – ma még ismeretlen tartalmú és idősávú – korlátozások megakadályoznák az EU belső piacának működésében való teljes körű részvételt, aminek gazdasági többletköltségei lennének. Harmadrészt a fenti tény hazai fogadtatása (és kommunikálása) növelné az EU-ellenes vagy legalábbis EU-szkeptikus tábort.”
Inotai arra is figyelmeztet: függetlenül attól, hogy az unió alkalmaz-e majd korlátozásokat avagy sem, 2004. május elseje után minden olyan területen szankcionálhatja Magyarországot, ahol nem kaptunk átmeneti mentességet, illetve nem teljesítjük a szerződésben vállalt kötelezettségeinket. Szerinte további károk származnának abból is, ha elesnénk a meghatározott uniós támogatásoktól, ha például a mezőgazdasági pénzekhez a megfelelő magyar fogadó intézményrendszer kiépítésének elmaradása miatt nem jutnánk hozzá. A jelenlegi kormányzat deklaráltan derűlátó nyilatkozatainak mond ellent az is, hogy a közgazdász úgy véli, 2004– 2005-ben nehéz költségvetési helyzettel kell számolnunk, ezért is lenne súlyosbító tényező, ha a megkésett alkalmazkodás pénzügyi-költségvetési terhei áttevődnének erre az időszakra.
Mint ismeretes, az Európai Bizottság megállapította: a magyar kormány hiányosan teljesíti a csatlakozási tárgyalásokon vállaltakat. Jogkorlátozó intézkedést nem foganatosít ugyan, ám négy, agráriumot érintő területen súlyos hiányosságokat állapítottak meg, így, ha a sürgős kormányzati intézkedések elmaradnak, egyetlen euró agrártámogatást sem hívhatunk le a csatlakozás évében. Többek közt azt kifogásolta Brüsszel, hogy még mindig nem állították fel az uniós támogatásokat kezelni képes kifizető ügynökséget Magyarországon, nem épült ki az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, s a vidékfejlesztési intézkedések végrehajtására irányuló felkészülés is elégtelen. Az Európai Bizottság szerint az is komoly aggodalomra ad okot, hogy az élelmiszer-ipari üzemekre vonatkozó közegészségügyi követelmények még mindig nem teljesültek. Lapunk is beszámolt róla, hogy azonnali és határozott intézkedéseket követeltek. A közhiedelemmel ellentétben mindezek a brüsszeli figyelmeztetések nem a futballból ismert sárga lap kiosztásával voltak egyenértékűek. Szakértők szerint a piros lap kifejezés sokkal jobban fedi a valóságot, hiszen bizonyos területeken a „kiállítást” követő súlyos eltiltást helyezték kilátásba.
Természetesen sok szakemberben az is felmerül, vajon 2002 végén Koppenhágában miért vállalta a szigorú kritériumoknak történő megfelelést a szocialista kormányzat, ha különböző nehézségekre való hivatkozással máig nem tudja teljesíteni a követelményeket? A polgári kormányra való állandó visszamutogatást hitelteleníti az is, hogy több mint fél évvel a kormányváltás után még nem hivatkoztak a nehéz örökségre, csak – mint a rossz diák – másfél év, az elégtelen brüsszeli bizonyítvány kézhezvétele után „döbbennek rá” az előző kabinet „bűneire”.
A Világgazdasági Kutatóintézet vezetője tanulmányában viszont az EU-kommunikációnak valóban sárga lapot adott. Szerinte új alapokra kell helyezni az uniós tájékoztatást, meghatározó szerepet kell kapnia a társadalommal való párbeszédnek. A népszavazás előkészítése során (részben!) indokolt érzelmi töltést fel kell váltani a szakszerű tájékoztatással és az egyes területekre lebontott költség-haszon elemzéssel. Hangsúlyozza: ezt a munkát a népszavazás utáni napon azonnal el kellett volna indítani, ehelyett április óta e téren szinte semmi sem történt. Inotai a tanulmánykötet bemutatóján elmondta: külföldi példák is igazolják, hogy nem szabad a kormány alá tartoznia annak a szervezetnek, amely a kampányt bonyolítja, mert akkor válhat hitelessé a közvélemény szemében.
Matolcsy György, a Növekedéskutató Intézet igazgatója, a tanulmánykötet másik szerzője a sajátos, külföldi eredményeket ötvöző magyar út esélyeit vázolta fel. Szerinte az ázsiai, az angolszász és az európai modell legjobb, számunkra adaptálható értékeiből kell kialakítani a sikeres magyar gazdasági stratégiát. A polgári kormány gazdasági minisztere úgy látja, a siker nagymértékben a családi gazdaságok megerősítésén múlhat, hiszen az erőteljes növekedéseket produkáló ázsiai országok is a családokra építettek.
A sikerhez azonban széles körű információkra is szüksége van a társadalomnak. Mint lapunk is beszámolt róla, e tekintetben a kormányzat, illetve az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány egyáltalán nem jeleskedett. Sokakban fel is vetődött a gyanú, talán nem véletlen a szűken porciózott tájékoztatás, hiszen az információ így egyetlen szűk kör privilégiumává válhat. Erre irányuló kérdésünkre Inotai András úgy válaszolt: az országot járva azt látja, hogy erőteljesen nő az érdeklődés, az igény az információkhoz való hozzájutásra. Úgy vélte, aki komolyan gondolja, rövid időn belül eljuthat arra a szintre, hogy jó pályázatokat készítsen. Egyének, közösségek lesznek képesek arra, hogy terveikbe beépítsék az uniós információkat.